Hihetetlen, hogy a tavalyi Sony-botrány utórengései milyen sokáig érezhetők: annak idején kiszivárgott egy rakás belső levél a stúdiótól, ezekből kiderült, hogy melyik rendező melyik színészt utálja, de a piti kis belső harcoktól az egészen komoly pénzügyi döntésekig mindenről kaptunk némi betekintést.
És most, vagy egy évvel a botrány után előásott valaki egy belső levelezést az épp mozikba kerülő Bond filmmel kapcsolatban is. Mint kiderült, a Sony és a Samsung is iszonyú pénzeket ajánlott azért cserébe, hogy bekerülhessenek a filmbe és a titkos ügynök az ő mobiljaikat használja. A lapok szerint 5 és 50 millió dollár közötti összegek merültek fel, utóbbiból mondjuk már egy tisztességes filmet le lehet forgatni.
Csakhogy.
Egy nyilvánosságra került levelezés szerint a stáb megpróbálta megfúrni a dealt. Barbara Broccoli, a sorozatnál az 1962-es első epizód óta producerkedő Broccoli-család legifjabb sarja a következőt írta a témában a stúdió üzleti ügyekért felelős vezetőjének:
Sokszor szót ejtettünk a blogon az Apple talán legszimpatikusabb törekvéséről, arról, hogy a látássérülteknek és a más fogyatékkal élőknek is egy csomó lehetőséget integrálnak az eszközökbe. Ezzel pontosan azt valósítják meg, amiért a legtöbbször szőnyeg alá söpört kisebbség harcol: ugyanazt az eszközt használhatják és ugyanarra, mint a vakok esetében a látó társaik.
Tim Cook a részvényeseknek valahogy úgy kommunikálta ezeket a nyereséggyilkos fejlesztéseket, hogy csessze meg a megtérülés, itt emberekről van szó. Ekkor szerettem meg ezt az embert.
Ezekkel a történetekkel párhuzamosan aztán hallottam egy másikat, ami épp ennek ellenkezőjéről szólt. Dáviddal találkoztam már a vakok szövetségének székházában, akkor tudtam meg, hogy ő Androidra fejleszt. Így aztán volt alkalmam kikérdezni arról, mennyire működik jól az akadálymentesítés a Google rendszerében, miket kell letölteni, telepíteni hozzá, és noha az ottani támogatás közel sem annyira integrált, mint az Apple esetében, azért boldogulnak ott is a vakok.
Aztán pár napja megint találkoztam Dáviddal. Már nem Android-fejlesztő volt. MacBookot és iPhone-t vásárolt, majd beállt iOS-programozónak, és Torma Zsolttal dolgozik együtt.
A döntése hátterében pedig a Google áll, aki eléggé kiszúrt vele. A nemtörődömségével.
Dávid ugyanis Eclipse alatt készítette a programokat Androidra. Ezt úgy kell elképzelni, mint az XCode-ot az Apple esetében (a lenti videón is látható), egy eszköz, amivel vizuálisan, gombokkal, egérrel, a használatot leegyszerűsítve tervezhet, hozhat létre projektet bárki, és a folyamat végén ott a futtatható kód. Ugyanis sokan talán azt gondolják, hogy vakon csak parancssorból, kézzel gépelgetve lehet programozni, pedig ez tévedés. Itt látható, ahogyan Torma Zsolt programoz XCode-ban, és érezhetjük, mennyivel egyszerűbb a dolga, mint hallgatni és megjegyezni a kilométeres függvényeket.
Csakhogy míg az XCode az Apple gyereke, addig az Eclipse nem Google-fejlesztés volt. A Google ugyan játszadozott az Android Studio bétájával sok évig, de Dávid ezt nem tudta használni. Nem volt ugyanis használható a képernyőolvasóval. Az Eclipse viszont szinte hibátlanul olvasta fel az egyes elemeket, így azzal simán ment évekig a munka.
A Google azonban tavaly év végén bejelentette, hogy elkészült az Android Studio 1.0-ás verziója. Onnantól minden külsős eszköz kerülendő volt, ma már ajánlott csak ezt használni a fejlesztésre. Amit én meg is próbáltam, de annak ellenére, hogy már nem volt béta a szoftver, továbbra sem támogatta az akadálymentes megoldásokat. Nem ment vele a képernyőolvasó, számomra a program használhatatlan volt
- mondta Dávid.
Dávidot később fel is vették egy céghez, ahol természetesen egy Androidos projektet kapott. Nem ecsetelem, mennyire nehéz vakon elhitetni a cégekkel, hogy te is ugyanolyan alkalmas vagy a munkára, mint egy látó. Rohadt nehéz. De Dávid végre megkapta a munkát, kiosztották a projektet, amiről kiderült,
Android Studióban készült.
Na nem baj, átfordítják Eclipse-re, és mehet a munka. De nem sikerült. Átfordult, de elakadt. Nem ment a API-k egy része, és amikor azt gondolták, megoldották a problémát, újabbak jöttek. Több programozó dolgozott azon, hogy sikerüljön bepasszírozni Eclipse-be a kódot, de nem ment. Egyébként is más dolguk volt, Dávid pedig szomorú búcsút vett a helytől. És az Androidtól, hiszen nem tudhatta, egy másik helyen mikor fut bele egy Android Studiós cuccba. Visszalépni a kőkorszakba, és Notepadben fejleszteni már nem akart.
Azt tette, ami a legkevesebb átállási energiával járt tehát: iOS-fejlesztő lett. Persze jól jött, hogy korábban már ismerkedett ezzel a világgal is. Google-től Apple, Javáról C. És persze az OS X és az iOS akadálymentességének megtanulása.
Olyan volt, mint amikor fogod a sok év alatt megszerzett tudásod a rendszerről, bepakolod egy nagy zsákba, összekötöd a száját, aztán kidobod a francba
- mondta Dávid, aki nem bánta meg a váltást. Most van munkája, szereti az Apple rendszereit, és nem kell attól tartania, hogy mikor felejtkezik el róla a fejlesztéseket végző anyacég. Mert nem fog, az Apple-nél ő is elsődleges fontosságú.
Itt írtunk arról, hogy az MVGYOSZ már az OEP által támogatott eszközök közé is felvenné az iPhone-t. Itt pedig megnézhetitek, mire és hogyan használható az iPhone vakon.
A német Mobilegeeks.de állítja magáról, hogy kipróbálta az Androidra készített Apple Music app bétáját. Igen, az Apple ezek alapján úgy érzi, ideje kitörni a saját platform korlátai közül, és meghódítani az összes okostelefont. Vagy legalább majdnem az összeset.
A képernyőfotók (lent) alapján egyértelmű, hogy az Apple követte a Google dizájn irányelveit, a legtöbb esetben inkább egy Androidos programot készített, semmint egy átportolt iOS appot. Szemben a Google-lel ugye, aki iOS-re is a saját logikáját tolja. Meg szemben a Windows-ra készített iTunes-szal, amiben az Apple is elköveti ezt a hibát.
Persze az azonosulás csak részleges. Például a kategóriaválasztó oldalra került az alsó sor helyett, ami nagy változás az eredeti apphoz képest, a For You aloldal azonban megmaradt szinte pontosan olyannak, amilyennek iOS alatt megismertük.
Érdekesség, hogy a német verzióban a kategória neve "Für dich", vagyis "Neked", míg a magyar - meg a francia és spanyol ésatöbbi - appban "Önnek" néven találjuk meg a személyre szabott playlist-válogatást. Miért tegezi az Apple a németeket?
Az Apple más platformokra készített alkalmazásainak egyébként nincs jó renoméja. A Windows-os iTunes egyértelmű közutálatnak örvend, a nemrég Androidra kiadott Move to iOS-nek pedig nagy érdeme volt a közelmúltban, hogy a felhasználói értékelések átlagával sikerült feltornásznia magát 2 csillagra. Az ötből.
A Xiaomi egyáltalán nem csinál szívügyet abból, hogy másolja az Apple termékeit. Ez náluk egész egyszerűen nem lelkiismereti kérdés, annyira nem, hogy valahogy nem is lehet tőlük őszintén elvárni.
Nemrég kiadták a legújabb operációs rendszerüket Android UI-jüket, a MIUI 6-ot, ami nagyon emlékeztet az iOS 7-re. Sőt, mintha tovább is gondolták volna. Nézzük csak:
A Xiaomi eladásai iszonyatosan pörögnek. 26.11 millió készüléket adtak el 2014 első felében, ez 271 százalékos emelkedés az egy évvel korábbi eredményhez képest. Az emberektől nem lehet elvárni, hogy tiszteljék a szellemi tulajdont, a bíróságoktól meg azt nem lehet elvárni, hogy a kialakult helyzetet megfelelően kezeljék.
Na, amikor ilyet látok, akkor hiszem el az olyan marketingszövegeket, mint hogy “this is magic”. De akkor úgy nyelem be, mint kacsa a nokedlit.
Nem is az eszköz a különleges, hanem aki kitalálta, hogy a készülék képességeit hogyan lehetne valami újszerű dologra használni, olyasmire, ami messze túlmutat azon, hogy egygigaram meg kétmagosgrafikusgyorsító. Egyszerű pontokat kell követni a kijelzőn két embernek, és az eredmény egy tánc lesz, együtt mozgás, CSODA!
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
