Mint a facebookos oldalunkra már kitoltam pár napja, az iStyle-ban megvásároltam a 13 colos, 128 gigás, 1,7 gigahertzes Core i5-tel szerelt MacBook Airt. Ováció, taps.
Több mint három éve használtam a fehér, 2.1-es MacBookomat, imádtam, két blogot hoztam létre rajtuk, leütöttem százmilliárd karaktert, dolgoztam rajta naponta, vágtam képeket, videókat, ápoltam a kapcsolataimat - de hiába, eljárt felette az idő. Akartam az új gesztusokat, az ssd-nek köszönhető gyorsulást, a processzornak és a videókártyának az egymást támogatását a számolásigényes feladatoknál, konvertálásnál, videóvágásnál, de akár csak a videónézegetésnél is, az elméleti 7 órás webes üzemidőt.
És néhány nap után, a kezdeti agyeldurranást követően azt mondom, imádom. Persze ki kellett ezt érdemelni.
A Time Machine-t még Leopardban röffentettem be, és mivel én komplett kihagytam egy néhány hetes viharos kaland után a Snow Leopardot, most a kettővel korábbi oprendszer mentéseit akartam feltenni a Lionra. És noha a Time Machine-ból építkezés tökéletesen sikerült az előző Air-generációval, amit még Snow Leoparddal teszteltem, a mostani híd túl hosszúnak bizonyult.
A migrálás után minden beállítás, program a helyén volt, de csalódottan vettem észre, hogy a balra rendeződő asztali ikonok problematikája most is fennáll (randomszerűen csapja a gondosan elhelyezett ikonokat egy oldalra a rendszer, vagy más módon rendezi át a saját rendünket). Ezt még valahogy legyűrtem, miután az Apple support oldalain található valamennyi Terminal-parancssort alkalmazva (a magyar oldalakon talált információkkal nem voltam kisegítve), egy idő után nem jelentkezett többé a probléma. Ez a gond sok embert a mai napi érint, a Snow Leopard óta keresik a végleges, és mindenkire egyformán érvényes megoldást a fórumoldalakon, kinek ez, kinek az segít.
Nem is ez volt a baj, hanem hogy belassult néha a gép. Egyszercsak nem indult el a Textedit, aztán már a Disk Utility sem, hogy lefuttassak egy ellenőrzést. Elővettem egy pendrive-ot, letöltöttem a Lion telepítő pendrive-hoz szükséges szoftvert, és újratelepítettem a rendszert, a meglévő appokat, fájlokat megtartva. Megint jól ment egy ideig, aztán megint lehaltak a programok. Clean install.
Fél napig tartott, míg a nulláról felépítettem a rendszert, de megérte. Igazából egy csomó olyan cucc volt az előző gépen, alkalmazásokat beleértve, amit teszt miatt tettem fel, már nem kellett, minek hurcolászni. Nyomtam egy fél napos nagytakarítást, fel lehet fogni így is.
Lett tehát egy eszméletlen gyors, gördülékeny, könnyű, strapabíró munkatársam. Tényleg hihetetlen érzés, ahogy ebben a kis, alig több mint egykilós gépben mennyi erőt sikerült belegyömöszölni. A korábbi tesztünkből lehetett látni, hogy miközben a grafikus mag hozza a korábbi 320M teljesítményét, a processzor sokat emelt az eddigi Core 2 Duo által kijelölt szinten: a tavaly-tavalyelőtt bemutatott izmosabb MacBook Prók teljesítményét hozza. És ez meglátszik a számolásigényes feladatoknál is, vagyis nemcsak az ssd-s gyorsulás előtt eshetünk hasra.
Ssd-ből Samsung került a gépembe, és meg tudom erősíteni a TldToday korábbi tesztjét, ez a modell nálam 240 MB/s írási, és 262 MB/s olvasási sebességet produkált.
Az Airből leginkább azért vettem a nagyobbat, mert abban SD-kártya-olvasó is van, és 7 órás üzemidőt ígér az Apple. Utóbbiról annyit tudok elmondani, hogy sok futó program mellett, videókat nézegetve, zenét hallgatva inkább 4-4,5 órának mondanám a feltöltés és a lemerülés közti időt. A hét óra tényleg csak a minimálwebezésre érvényes. Szóval aki a kisebbet veszi, számoljon vele, hogy valós munka mellett az az 5 óra is sokkal kevesebb lesz majd.
Most megrendelek hozzá 9000 forintért egy pofás kis asztali DVD-írót, amit az asztali monitor mellé teszek, és ha filmet akarok nézni, egy helyen lesz minden. Egyéb esetekben nem gondolom, hogy szükség lesz még az optikai meghajtóra, őszintén: nem is használtam az elmúlt egy évben másra ezeket.
update: Roland kérdezte, hogyan kell clean installt csinálni, bemásolom ide a levelemet: A clean install úgy megy, hogy letöltöd a Lion Recovery Disk Assistantot (http://support.apple.com/kb/DL1433), majd egy minimum egy gigás pendrive-ot kinevezel telepítőnek a segítségével. Lementesz minden fontos fájlodat, újraindítasz, a pendrive bedugva, Altot nyomsz az indulásnál, és kiválasztod a Recovery HD-t, ekkor a pendrive-ról indul el a rendszer. Ezután kiválasztod a Disk Utilityt, és Erase-eled a merevlemezed, majd ezután választod ki az Install Liont.
szucsadam
2011.07.31. 09:39
Címkék: air
Nemrég megtudtuk - persze nem az Apple-től -, hogy az új Airek egy részébe gyorsabb, a másikba lassabb SSD került, most pedig azt derítették az AnandTech szerzői, hogy méretben kisebb, lebutított Thunderbolt chip került a gépekbe.
Az Eagle Ridge nevű chip került a vékonyabb családba, ami két Thunderbolt csatornát kezel, valamint egy csatornát a képinformáció továbbításához.
Ez leginkább azt jelenti, hogy a teljes méretű Light Ridge-dzsel szemben - ami két kijelzőkhöz tartozó és négy adatcsatornát tartalmaz - az új Air csak egy külső monitort képes kezelni. Annak ellenére, hogy a grafikus mag elbírna kettővel is.
A Mac minibe, az iMacbe és a MacBook Prókba a Light Ridge került, az Air az egyetlen Apple-termék, amibe a feleakkora méretű, szerényebb képességű chipet tették.
szucsadam
2011.07.28. 14:32
Címkék: air lion
Konkrétan barkácsolni kell, hogy egyáltalán szarul elfusson a Lion az első generációs Aireken. Pedig elvileg minden rendben lenne, a hardver elbírja, és mégis. Törzsolvasónk, Fransisco Miranda leírta nekünk tapasztalatait, és egy megoldási javaslatot. Figyelem: mindenki a saját felelősségére telepítsen programot, vagy nyúljon a rendszerfájlok közé.
Az első generációs Air egyik állati idegesítő hibája a túlmelegedés. Ez a gép megjelenése óta létező probléma, eredetileg ha elért egy bizonyos hőfokot a cpu, lekapcsolta az egyik magot, hogy lehűljön. Eredmény: állatira belassuló gép.
Szoftveres megoldást találtak ki: kivették a core shutdown-t, így (ezért) már nem lassult le a gép. Helyette melegedéskor a kernel_task nevű processz elkezdte felenni a CPU-t, egészen akár 160%-ig, tehát megint a használhatatlanságig.
Ez a gép öregedésével egyre csak fokozódott, mivel a nem túl jó minőségű hővezető paszta ahogy elkezd kikeményedni a cpu és a hűtő közt, egyre rosszabbul vezeti el a hőt.
Tavaly jutottam el az akkor 2 éves Air-rel arra a pontra, hogy használhatatlanul lassú. Sok-sok guglizással találtam egy alkalmazást, a CoolBook-ot, ami egy ügyes svéd srác műve. Azt csinálja, hogy leveszi a CPU tápfeszültségét (pontosabban be lehet állítani minden frekihez adott tápfeszültséget), és ő maga kezdi el szabályozni a terhelés függvényében a CPU frekit. Az eredmény: csoda! Soha többé nem melegedett túl a gép, és ráadásnak kaptam 40-60 perc akkuidőt pluszba, a kisebb CPU fogyasztás miatt.
A Lion telepítésével viszont új probléma merült fel: a CoolBook nem működött. Kezdődött tehát megint az őrület a túlmelegedéssel, csak sokkal durvábban, mint régen. Például egy szkrollozás a Safariban képes volt 20 fokkal meglökni a CPU hőmérsékletét. Time Machine mentés közben többször annyira felforrósodott a gép, hogy ki is kapcsolt úgy 110 fok környékén, még mielőtt a CPU körül a forrasztások leolvadnának. Lett tehát egy modern, stílusos és szép tojássütőm.
Ráadásként az App Store-ból letöltött új Xcode 4.1 telepítője nem volt hajlandó végigfutni, miközben az Xcode-ot meg az SDK-kat mégis lefrissítette.
Pénteken egy javaslat alapján levakartam a megkövült pasztát a CPU-ról, és egy bitang drága, szén alapú cuccot taknyoltam be, ez sokat segített, 102 fok fölé már nem melegedett, és átlagban is jó 20 fokkal lett hűvösebb a klíma odabent.
Írtam a CoolBook gazdájának, kérdeztem lesz-e hamarosan frissítés, de nem válaszoltak. Megint guglit ragadtam, találtam egy olyan oldalt (roaringapps.com), ahol programok Lionnal való kompatibilitását taglalják. Az ott a CoolBook-nál tobzódó, kétségbe esett kommentelők közül az egyik ma megírta, hogy sikerült életre lehelnie, és hogyan. Most már némi házibarkáccsal megy a CoolBook, tehát túlmelegedés miatt már nem rohad le a gépem.
A Lion sebessége érzetre ezen a gépen pocsék, a szkrollozás szaggat, néha háromszor-négyszer megsimogatom a tapipadot mire egyszer bejön a Mission Control, és jó sokat strandlabdázik. Persze randomszerűen. Ugyanakkor a viszonylag új otthoni Mac minimen olyan, mint a villám. Az az érzésem, mintha az Air video driver-ét eltoszták volna, de jó alaposan, mert a grafikai csicsamicsa műveletekkel van mindig a gond. Remélhetőleg egy update-tel majd megoldódik hamarosan. Igazán nem szívesen vennék új gépet ezért. Utálok gépet cserélgetni, fölösleges pénzkidobásnak tartom, amíg a régi működik.
A CoolBook életre lehelése Lion-on (mindenki saját felelősségére lásson neki):
Tovább olvasom
szucsadam
2011.02.12. 15:41
Címkék: laptop air
I think this is the end of the laptop. Here we have the man who invented the personal computer, then the laptop. He’s now destroying them. That is an amazing life.
Rupert Murdoch mondta nemrég ezt, ő nevezte Steve Jobsot a pc és a laptop feltalálójának, majd kivégzőjének. Az iPad, és általában a tabletek ugyanis látszólag a laptopeladásokat zabálják fel.
Különös módon azonban ez az Apple esetében olyannyira nem igaz, hogy a cupertinóiak _megkétszerezték_ a jól fogyó modellek rendelését az ázsiai gyáraktól. Hogy mik ezek a jól fogyó modellek, nem tudni pontosan, de sejthetjük: a MacBook Prók mellé a legutóbbi frissítés óta a MacBook Airek is felsorakoztak, szóval biztos, hogy az ultrahordozható laptopokból is nagyobb mennyiséget kérnek.
Abból a laptopból, amit Tim Cook nemrég a jövő laptopjának nevezett: kicsi, vékony és merevlemez helyett a drasztikus árzuhanás alatt lévő - és előtt álló - SSD dolgozik benne. A további okokat az elnevezésre itt taglaltuk.
Az Apple tehát nem kinyírja, hanem megújítja a laptopjait, hogy hordozhatóságban, kényelemben minél közelebb legyen az iPadhez. Persze ahogy Murdoch mondta, az is nagyon szép.
