almalé és kungfu Rólunk

A béta is lehet jó

Világ életemben utáltam a böngészőket. Annak idején meg Explorerrel kezdtem, ami meg is pecsételte a kapcsolatomat ezekkel az alkalmazásokkal: lomha volt, megbízhatatlan, és pontatlanul jelenítette meg az oldalakat. Még bőven pc-s voltam, amikor átszoktam a Firefoxra, és a döntés minőségi változást hozott az életemben. Nem mintha a Mozilla böngészője olyan jó lenne, csak jobb, mint a Microsofté. Valamivel pontosabban működött, de a 3.0-ás verzióig pofátlanul sok erőforrást zabált, ráadásul ugyanolyan gyakran összeomlott, mint az Explorer. Egy dolog vigasztalt: a plugin, ami visszahozta a fagyás előtt nézett utolsó oldalakat, és ami már önmagában elég volt ahhoz, hogy örökre búcsút mondjak a Microsoftnak.

Amikor évekkel ezelőtt áttértem Macre, logikus volt, hogy arra is rögtön a Firefoxot telepítettem. Még bőven a 3.0 előtt jártunk, szóval egy rakás hibát is megörökölt az új rendszer, rejtélyes összeomlásokból és maximumra pörgetett processzormagokból nem volt hiány, de úgy tűnt, nincs más választásom: az Apple Safarinak bár voltak szimpatikus vonásai, összességében egy hiányos, félkész próbálkozásnak tartottam.

Pedig közben az Apple sem pihent, kiadta a 2.0-ás, majd a 3.0-ás verziót, utóbbiból lett windowsos is, mindegyiket kipróbáltam, egyiket sem indítottam el ötnél többször.

Aztán pár hónappal ezelőtt a Firefoxom elkezdett hülyén viselkedni. Önmagához képest is megmagyarázhatatlanul hülyén: belassult, rendszeresen meghalt, a tűzrókából egy debil uszkár lett.

Nem volt más hátra, átmenetileg felraktam a Safari 4-et, csak amíg nem derítem ki, hogy mi a böngészőm baja.

Sok reményem nem volt, hiszen a februárban megjelent verzió csak egy publikus béta volt, ami ugye megbízhatatlan, pontatlan, benne van minden rosszaság, amit csak el lehet képzelni.

Ehhez képest egy héttel a telepítés után elkezdett nagyon nem érdekelni, hogy mi van a Firefoxszal. Az oldalak gyorsabban töltődtek be, mint korábban bármivel. A bétaállapotú program stabilitása nagyságrendekkel jobb volt, mint az évek alatt használt böngészők közül bármelyiké. A szkrollozás finom. A funkciókból végre nem hiányzik semmi.

Őszintén szólva olyan magától értetődően működik a Safari 4-es, hogy a post írása előtt biztos, ami biztos alapon utánaolvastam, hogy valóban bétaállapotú-e még, vagy menet közben észrevétlenül települt a 4.1, vagy valami hasonló.

Sokáig tartott, és őszintén szólva a korábbi tapasztalatok alapján nem gondoltam volna, hogy pont az Apple-től kapom meg, de végre használható böngészővel dolgozhatok. Persze néha teker a strandlabda, ami nem jó. Megesik, hogy meghal a program, de az én idegrendszeremet olyan összeomlások trenírozták, hogy ez a heti kettő halál meg se kottyan. És nagyon élvezem azt is, hogy a kétmagos, másodpercenként kábé tízmilliárd lebegőpontos feladat elvégzésére alkalmas processzoromat nem szopatja szét a böngészőm hat-hét teljesen átlagos oldal futtatásával.

Elégedett vagyok a 4-es bétával, de komolyan. És szerintem ti is, mert míg tavaly novemberben még csak a 16 százalékotok használt Safarit, addig ma ez az arány már 29 százalékos. Na de nézzük meg szétbontva, hogy melyik verzió fut a gépeteken:



Mit esznek az Apple-nél?

Zseniális, a Gizmodón találtam ezt a tippet: vedd a kezedbe az iPhone-od, írd be a Safariba, hogy menu.apple.com, válaszd ki az Apple öt főhadiszállása közül valamelyiket, és megnézheted, milyen étlapról választhatnak aznap a dolgozók (update: már nem, az Apple ugyanis megszüntette az elérhetőséget). Tegnap este például rostonsült snappert (mélytengeri hal), sertésfalatkákat vagy vegetáriánus pizzát lehetett fogyasztani.

Jó dolog egy minőségi vállalati konyha. Nem tudom, hogy a munkahelyetek, iskolátok környékén milyen étkezési lehetőségek vannak, az én irodám közelében főleg csak gyorséttermek, meg ilyen béna önkiszolgálók akadnak, meg kicsivel odébb van egy piac, ahol közepesen szar sült kolbászt lehet kérni mustárral, meg jobb napokon főtt szafaládét tormával.

Hamar rá lehet unni a menüre, arról nem is beszélve, hogy a piacot leszámítva mindegyik hely pofátlanul drága. Tényleg felháborít, hogy egy Burger Kingben, vagy egy önkiszolgálóban 1200-1500 forintot fizetek azért, hogy jól lakjak, amikor a jobb budapesti éttermekben, például a Csalogányban vagy az Olimpiában sem fizetek többet egy háromfogásos menüért.

Csak hasonlítsuk már össze a befektetett munkát: az egyik helyen rossz alapanyagokból készítenek millióknak uniformizált körülmények közt tápanyagot, a másikban friss zöldségből és húsokból varázsolnak valami újszerűt, vagy izgalmasat nap mint nap. És ha a Csalogányban a legjobb hazai séfekkel ki lehet hozni a kaját 1400-ból, akkor 600-nál többet kérni egy Burger King vagy McDonald's-menüért egyszerűen rablás.

Hát ezeken dühöngök én szombat délelőtt, amikor épp nincs más dolgom. 



Utazó iPhone: Magyarország-Málta

Legutóbb egy BL-meccsen ismerte meg utazónk azt, hogy milyen érzés a mikrofonból kizárólag fehér zajt hallani a több ezer szurkoló torkából süvítő hanghullámok miatt, ezért visszatért Magyarországra megnézni, hogy csinálják ezt nagyban. Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Kocsis, Hidegkuti, Bozsik és a többiek.

Bálint küldte be nekünk ezt a képet, amin a dicsőséges Magyarország-Málta meccs utáni perceket élhetjük át, lassan már hűlnek ki a székek, egy-két ottfelejtett petárda még szomorúan felrobban, a fülekben egyre erősödő sípolás jelzi, hogy a tartós halláskárosodás megindult.

Magyarország győzedelmeskedett ismét, mint a történelem során oly sokszor. Kérdeztem Bálintot, hogy ez ugye a velünk született labdaérzéknek és a fantasztikus tudásnak köszönhető-e, mire ő: Idáig nem mennék, inkább azt mondanám, hogy eredményesek voltunk.



Egymás mellett a régi és az új iPhone

A cím némi kiegészítésre, sőt, módosításra szorul, mert valójában a jelenlegi iPhone van valami mellett, ami sokak szerint a következő Apple-mobil lehet.

Ha igaznak bizonyulnak a pletykák, és a Macrumors sem téved, akkor kimondottan izgalmas a mostani fotó, hiszen remekül megfigyelhetők rajta az eltérések. Úgy tűnik, a következő iPhone valamivel rövidebb lesz, az viszont biztosnak látszik, hogy az eredetileg fémes, majd a 3G-s iPhone óta csillogó műanyagból készült hátlap gumis, de legalábbis matt lesz. Sebaj, az legalább kevésbé karcolódik, ráadásul a wifi-jeleket sem fojtja le a burkolat, szóval minden szempontból praktikusnak tűnik a váltás.

Persze ha más újdonság nem lesz az iPhone-nál, csalódott leszek, de még több mint egy hét van a bemutatóig, addig minden nap kiderülhet valami mocskos részlet a mobilról. 



Akik telefonon hívják Cupertinót: TTrGames

Mint a sorozat korábbi részeiben már elmondtam, az iPhoneOS 3.0 örömére interjúsorozatot indítok a magyar játékfejlesztőkkel, cégekkel és magányos programozókkal. Megkérdezem őket, mit sikerült eddig elérniük, hová akarnak eljutni, és idővel a sikereikről, vagy neadjisten a bukásaikról is beszámolok.

Ha tagja vagy az Apple Developer programnak, és szeretnél részt venni a sorozatban, ezen az email-címen jelentkezz.

Mondj pár mondatot magadról.

A HexaGo című játék fejlesztője vagyok, az App Store-ban TTrGames néven futok, persze valójában nem mint cég. Egyedül fejlesztem a programjaimat, én kódolok, készítem a grafikát és a hang effekteket is. Az iPhone programozás nekem hobbi, szabadidőmben fejlesztek a munkám mellett.

Egyelőre egy játékom van kinn az App Store-ban, a HexaGo nevű táblajáték és ennek ingyenes lite verziója. Évekkel ezelőtt írtam meg az eredetijét még DOS alá, a Hexxagon című DOS-os játék mintájára, ennek a feltupírozott, kiegészitett és javított változata ez.

Mennyire sikeresek a fejlesztéseid?

Korábban Windows Mobile-ra írtam egy S.C.Out című játékot, ami egy szintén DOS-os játék egy az egybeni átirata, egyfajta reverse engineering munka, az eredeti játék level fileját lehetett betölteni és vele és végig lehetett játszani mind a 101 pályát. Azon kerek 5$ hasznom volt.

Tovább olvasom



süti beállítások módosítása
Mobil