Világ életemben utáltam a böngészőket. Annak idején meg Explorerrel kezdtem, ami meg is pecsételte a kapcsolatomat ezekkel az alkalmazásokkal: lomha volt, megbízhatatlan, és pontatlanul jelenítette meg az oldalakat. Még bőven pc-s voltam, amikor átszoktam a Firefoxra, és a döntés minőségi változást hozott az életemben. Nem mintha a Mozilla böngészője olyan jó lenne, csak jobb, mint a Microsofté. Valamivel pontosabban működött, de a 3.0-ás verzióig pofátlanul sok erőforrást zabált, ráadásul ugyanolyan gyakran összeomlott, mint az Explorer. Egy dolog vigasztalt: a plugin, ami visszahozta a fagyás előtt nézett utolsó oldalakat, és ami már önmagában elég volt ahhoz, hogy örökre búcsút mondjak a Microsoftnak.

Amikor évekkel ezelőtt áttértem Macre, logikus volt, hogy arra is rögtön a Firefoxot telepítettem. Még bőven a 3.0 előtt jártunk, szóval egy rakás hibát is megörökölt az új rendszer, rejtélyes összeomlásokból és maximumra pörgetett processzormagokból nem volt hiány, de úgy tűnt, nincs más választásom: az Apple Safarinak bár voltak szimpatikus vonásai, összességében egy hiányos, félkész próbálkozásnak tartottam.

Pedig közben az Apple sem pihent, kiadta a 2.0-ás, majd a 3.0-ás verziót, utóbbiból lett windowsos is, mindegyiket kipróbáltam, egyiket sem indítottam el ötnél többször.

Aztán pár hónappal ezelőtt a Firefoxom elkezdett hülyén viselkedni. Önmagához képest is megmagyarázhatatlanul hülyén: belassult, rendszeresen meghalt, a tűzrókából egy debil uszkár lett.

Nem volt más hátra, átmenetileg felraktam a Safari 4-et, csak amíg nem derítem ki, hogy mi a böngészőm baja.

Sok reményem nem volt, hiszen a februárban megjelent verzió csak egy publikus béta volt, ami ugye megbízhatatlan, pontatlan, benne van minden rosszaság, amit csak el lehet képzelni.

Ehhez képest egy héttel a telepítés után elkezdett nagyon nem érdekelni, hogy mi van a Firefoxszal. Az oldalak gyorsabban töltődtek be, mint korábban bármivel. A bétaállapotú program stabilitása nagyságrendekkel jobb volt, mint az évek alatt használt böngészők közül bármelyiké. A szkrollozás finom. A funkciókból végre nem hiányzik semmi.

Őszintén szólva olyan magától értetődően működik a Safari 4-es, hogy a post írása előtt biztos, ami biztos alapon utánaolvastam, hogy valóban bétaállapotú-e még, vagy menet közben észrevétlenül települt a 4.1, vagy valami hasonló.

Sokáig tartott, és őszintén szólva a korábbi tapasztalatok alapján nem gondoltam volna, hogy pont az Apple-től kapom meg, de végre használható böngészővel dolgozhatok. Persze néha teker a strandlabda, ami nem jó. Megesik, hogy meghal a program, de az én idegrendszeremet olyan összeomlások trenírozták, hogy ez a heti kettő halál meg se kottyan. És nagyon élvezem azt is, hogy a kétmagos, másodpercenként kábé tízmilliárd lebegőpontos feladat elvégzésére alkalmas processzoromat nem szopatja szét a böngészőm hat-hét teljesen átlagos oldal futtatásával.

Elégedett vagyok a 4-es bétával, de komolyan. És szerintem ti is, mert míg tavaly novemberben még csak a 16 százalékotok használt Safarit, addig ma ez az arány már 29 százalékos. Na de nézzük meg szétbontva, hogy melyik verzió fut a gépeteken: