Rólunk
Moderátor: Sziasztok, mutatkozzatok be.
Magyarósi Csaba: Helló, stevejobs vagyok.
Szűcs Ádám: Helló, stevejobs vagyok.
Moderátor: Na várjatok, nektek tök ugyanaz a nevetek. Hogy van ez?
SZA: Úgy, hogy ketten írjuk az Appleblogot a megszületése óta. Most azonban úgy döntöttünk, hogy leleplezzük magunkat.
Tovább olvasom
Leslie Clarknak és férjének egy 7 éves, autista gyermeke van, akivel nehezen tudnak kommunikálni, írja a USA Today. JW-nek ezért egy erre a célra kifejlesztett text-to-speech gépet akartak vásárolni, aminek az ára 8-10 ezer dollár között mozog, ráadásul nagy és nehéz.
Az gyermek egyik tanára beszélt nekik egy olyan alkalmazásról, amit iPhone-ra fejlesztettek, és pont ebben segít. A család végül 500 dollárból megúszta a dolgot: vettek egy iPod touch-ot és a 150 dolláros Proloquo2Go nevű speciális alkalmazást. Ezzel nemcsak szavakat, hanem hosszabb kifejezéseket gyárthat JW, még a kutyáját is utasíthatja a hangszórókkal.
A tavalyi WWDC-n már sokat beszéltek az AppStore orvosi alkalmazásairól, de a szűk rétegeket érintő dolog nem kelti fel a körön kívül esők érdeklődését. Az AppStore az iPhone-t és iPod touch-ot egy behatárolhatatlan eszközzé teszi, de hogy ez mennyire igaz, az ilyen esetekből lehet látni.
Ez az alkalmazás segít a Down-kórosok, a Lou Gehrig-kórosok és a szélütésesek nehézségein, mondta el Samuel Sennott orvostanhallgató a lapnak, és még ki tudja, hány speciálisan betegeknek készült program tölthető le.
Ilyen a jó reklám. A betegeknek és szüleiknek elmondja, hogy lehet olcsóbban, könnyebben, miközben az alkalmazás készítői is jól járnak. Az Apple érintőképernyős kütyüjei pedig egyre inkább olyan terméknek tűnnek, amikre megéri speciális programokat fejleszteni.
Heti rendszerességgel jelentkező rovatunk pünkösdi különszámában férfiak szerepelnek, ráadásul az Apple-termék is csak a Photoshopnak hála került a képre, a mai postnak tehát nincs semmi értelme.
A törpéről egyébkén fogalmam sincs, hogy kicsoda, jobbra tőle az a jó szándékú növény viszont maga André the Giant, a francia származású, 2,24 méter magas és 230 kilós pankrátor, aki egy genetikai rendellenesség miatt lett óriás, majd 1993-ban, alig 46 évesen halott óriás.
Olyan nagy volt, hogy nem találtak egész Párizsban akkora krematóriumot, amibe belefért volna. Egyébként életében is furcsa dolgokat művelt, és most nemcsak arra gondolok, hogy pénzért verekedést színlelt, hanem hogy például egy alkalommal állítólag egy ültő helyében elfogyasztott 127 pohár sört.
Ezen a héten André René Roussimoff az Apple-csaj, aki valójában se nem ez, se nem az.
Sorozatunk legújabb epizódjában visszatérünk az alapító atyák által kitaposott útra: egy pofátlan lenyúlást veszünk górcső alá.
A második generációs iPod nanóra a megszólalásig, vagy legalábbis az első hangig emlékeztető készülék ezen a Szabó Ádámtól kapott fotón egészen hiteles koppintásnak tűnik. Én például másfél éve vettem meg a saját, persze eredeti verziómat, mégis hosszú másodpercekig tartott, amíg megtaláltam az öt különbséget: hogy a navigációs kerék alján nem a play/pause-gomb van, hanem a hangerőállítás, és hogy akkor ezek szerint ez nem is navigációs kerék, csak gyűrűre rendezett funkciók kusza halmaza. Kicsit túl lettek kerekítve a kijelző szélei, és a képarány se stimmel: az már inkább a negyedik generációt idézi. A tárolókapacitás viszont megint visszaránt minket 2006-ba.
Mondjuk tízezer forintért részt venni egy ilyen időutazásban nem is tűnik olyan rossz üzletnek.
Emlékeztek, mit írtam tegnap, amikor megjelent a fotó az egymás mellé pakolt új, meg régi iPhone-ról? Hogy a hír alapjául szolgáló infó persze soványka, but van még idő a WWDC-ig, és a következő napokban bizonyára megismerünk egy rakás mocskos részletet.
Hát pont csak vasárnapig kellett várni, hogy megérkezzenek a hírek az eredetinél is jobb hamisítványokat gyártó kínaiak földjéről, Hong-Kongból.
Tovább olvasom
