A héten derült ki, hogy az Apple megvásárolt egy versenytársat, a 8 millió dalt kínáló online üzletet, Lalát. A hírek szerint - ebben a Wall Street Journal és az AllThingsDigital is megegyezik - a vásárlási összeg 85 millió dollár volt. Azóta azt találgatják, mik a pontos tervei az Apple-nek.
A Lala ugyanis streamelés útján terjesztette a zenéit, egyszer mindent ingyen meg lehetett náluk hallgatni, tíz centért korlátlanul hallgathattuk az adott számot online, az mp3-letöltéséért 79 centet kértek.
A Wall Street Journal arra a - nem meglepő - következtetésre jutott, hogy pontosan ezért vásárolták meg a céget, vagyis az Apple szeretne új szolgáltatást kínálni az előfizetőinek. Ezek alapján a megvásárolt zenéket bármilyen gépen elérhetjük online is, ráadásul még iTunes sem kell hozzá, amitől a Windowsos gépek tulajdonosai általában eléggé fáznak.
És ami talán még fontosabb: az iTunes Store kiléphetne az iTunes Store-ból, az előadóra vagy számcímre kereséskor a Google találatai között felugrana az üzlet releváns tartalma (erről nemrég egyezett meg a Lala és a Google), valamint más online üzletekben is árulhatná a dalait az Apple.
A cupertinói cég már korábban is kimutatta szándékát a nagyobb szabadság elérésére, az iTunes Preview webszolgáltatás lehetővé tette, hogy az iTunes megnyitása nélkül böngésszünk az üzletben, vagy ezen keresztül osszunk meg dalokat másokkal.
Szuper alkalmazást találtam, komolyan mondom, ritkán botlom ilyen hasznosnak tűnő programba, amiről előbb-utóbb persze nyilván kiderül, hogy semmire sem jó. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy véletlenül akadtam az iStat iPhone-os változatára, szóval lehet, hogy hónapok óta ott van az App Store-ban, de nekem csak most tűnt fel.
Szóval aki használ Macet, és időnként rendezgetni szokta a Dashboardot, mint nagymama a virágoskertet, az valószínűleg telepítette már a iStat Prót. Ez egy rendkívül hasznos, egyben rendkívül kellemetlen widget, merthogy egyrészt mindent elárul a gépről, másrészt meg szinte hetente frissül, és állandóan üzeneteket dobál az arcunkba, amikben az update-ekre hívja fel a figyelmünket.
Egy ideig nem is használtam, aztán most, hogy itt az új MacBook Pro, újra engedélyeztem az alkalmazást, majd persze frissítettem a programot, azóta megint tudom, hogy mekkora a processzorom hőmérséklete (42 Celsius fok), a ventilátorom fordulatszáma (1995) és hogy hányadik töltési cikluson van túl az akkumulátor a lehetséges ezerből (8). A beállítások közt keresgélve találtam rá a program iPhone-os változatára, amit a felfedezés után 0,79 eurócentért azonnal le is töltöttem.
Egy új világ nyílt meg előttem: végre a mobilom lelkiélete sem titok többé. Az akku százalékos töltöttségét például csak a 3GS-modellen lehet megnézni, az iStatnak hála viszont végre már azt is tudom, hogy a 3G-s készülékem épp 75 százalékon áll. Meg tudom nézni, hogy mennyit beszéltem a legutóbbi bekapcsolás óta a 3G-s és a 2G-s hálózaton, mennyit neteztem, mennyi videót néztem, és ami ennél is jobb, pontosan látom a szabad memóriát. Utóbbival kapcsolatban szeretném elmondani, hogy még nem kúszott három megabájt fölé, ami remekül mutatja, hogy az első két iPhone hardvere mennyire határon egyensúlyoz, a használhatatlanság és a használhatóság határán: többnyire az utóbbi oldalon találjuk, amikor viszont átcsúszik a másik télfélre, belassul, nem reagál, elköltözik Lululandbe.
Na de a csodának itt nincs vége: az alkalmazást wifi-n keresztül össze tudom kötni a Macintoshommal, és meg tudom nézni a számítógép aktuális adatait. Ehhez ugyan telepítenem kell a gépre az iStat servers nevű ingyenes programot, utána viszont már simán látom a szabad memória méretét, a merevlemez adatait, sőt, egy grafikon segítségével még az aktuális processzorhasználatot is.
Persze fogalmam sincs, hogy mire jó ez az egész, de azért van egy sejtésem: a totális kontrollról. Nyilván nem gördít előre egy megakadt beszélgetést, ha bekiabálom, hogy "odahaza 11 százalékos a processzorom kihasználtsága!", nem húz ki az információ semmilyen utcai verekedésből, de a gép hangulatának ismerete, az adatok pontos nyomonkövethetősége elhiteti az emberrel, hogy valamennyire még uralja a technológiát.
Pár év, és már a technológia fogja ezt elhitetni velünk, hogy nyugodtabbak legyünk, amíg ő átveszi a világhatalmat.
Csak kapkodjuk a fejünk, úgy záporoznak a frissítések. Java, wifi, miegymás, arra például már nem is emlékszem, mit raktam fel tegnap, de körülbelül hetven megabájt volt, szóval biztosan megérte!
Nemsokára azonban mindezt, és még sokkal többet megkapjuk egyben egy gondolom körülbelül nyolcszáz megabájtos csomagban, amit úgy hívnak majd: 10.6.3. A Snow Leopard harmadik frissítését jelenleg a bétatesztelők nyúzzák, nagyon helyes, legyen mondjuk az, hogy most először ők szopnak vele, és nem a vásárlók. Eddig ugyanis úgy tűnt, mintha a bétatesztelést is ránk bízták volna, mert az új Leo rendszerint olyan extrém hibajelenségeket produkált sima használat közben, mintha egy lépegető exkavátorral álltunk volna neki egy precíziós svájci óra fogaskerék-cseréjének.
Nem akarok több strandlabdát látni egy Prónak nevezett konfiguráción! Ezzel kapcsolatban itt egy videó, amit winlivnek köszönhetünk, és ami remekül kifejezi, hogy a világ ezúttal egy emberként kifogásolja a Mac OS X tökölődését:
Tegnap elérhető lett a Chrome bétája Mac OS X-re, amire a legtöbben úgy csaptunk le, mint éhes kutya a mosogatólére. A fejlesztői verzió után egy Google béta már-már hivatalosnak tűnik.
A Safari gyorsaságát megszokva sokan estek pofára a legújabb strandlabda-effektek miatt, de mégsem tudtak elszakadni a szférikus érzéstől, aki meg a Firefox kényelmét, szolgáltatásait, billentyűparancsai szokta meg (mint én), annak ez a mára már kicsit lassúnak számító megoldás az alapértelmezett. Persze itt ízlésekről van legtöbbször szó. És most bedobtak egy friss húst a tálba.
Az első nyomogatások után azt látom, hogy a Chrome nagyon gyors, olyan, mint a Safari fénykorában - vagy Top Sites szolgáltatás nélkül. A Chrome azonban ezt - eddig úgy tűnik - az új tab nyitásakor az ajánlott oldalak felmutatásával együtt hozza.
Sokoldalas őrület esetén nagyon hercig választásnak tűnik az új böngésző, sajnos a flash-tartalmak itt is a Safarihoz hasonló processzoridő-zabáláshoz vezetnek, persze nem jutunk el firefoxi mélységekbe. Egy sokreklámos ablak megnyitása után a terhelés a Chrome esetében dinamikusan változik egy magra vonatkoztatott 10 és 70 százalék között, míg ugyanez Safarinál stabil 60, Firefoxnál meg 90 százalék.
Itt el is jutottunk a kritikus részhez: ehhez a verzióhoz még nincs flash-szűrő alkalmazás, a Click To Flash-ben bíztam (ugyanaz a motor a Safariban és a Chrome-ban), de egyelőre nem megy. Napokon belül azonban várható ezen a böngészőn is a processzorok fellélegzését eredményező megoldás. Ha már az Adobe-re hiába várunk.
Tetszik a tabok fel- és eltűnése, a oldalon belüli keresés zseniálisan gyors, és egyszerre minden szórészletet kiszínez, a letöltések stílusosan az ablakok alsó felén érhetőek el, nem külön ablakon.
De mindenekelőtt a gyorsaság tetszik. Bár inkább könnyűségnek mondanám. Ha a Firefox egy gépágyú, a Safari meg egy lézerkard (felfújható strandlabdával), akkor a Chrome egy vizes törülköző. Kár, hogy már rászáradt az ujjam a gépágyúra, de talán még lerágom magam róla.
Ahogy azt az alábbi videón is láthatjátok, Mario fut az Apple mobilján. Szó szerint, az olasz vízvezetékszerelő Nintendo N64-ről emulált, alacsonyfelbontású verziója a jelek szerint remekül érzi magát az iPhone-on, talán csak az irányítás jelenthet problémát a 3D-s világban.
A bravúr egyébként egy 14 éves srácnak köszönhető, aki a 3G4-nevű alkalmazás segítségével különböző N64-es programokat tud futtatni a telefonon. A fiú szerint némi finomítás ugyan még hátra van, de jövőre felbukkanhat az emulátor valamelyik nem hivatalos boltban, a Cydiában vagy a Rockban. Addig is itt a videó:
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
.png)
