almalé és kungfu Rólunk

Shortcutok és írható tagek: az Apple egyelőre nem tudja, hogyan adja be ezt az átlagembernek

Az Apple mindig is híres volt arról, hogy amit elérhetővé tett a készülékein, azt sikeressé is tette a készülékein. Egyszerűen azért, mert azt a funkciót, amit a piacon már évek óta el lehetett érni így-úgy, olyan módon valósította meg, hogy bárki elkezdhesse a használatát. Nem csak az early adopterek, meg akik szeretnek sokat elő-google-ezni.

  1. Nem kellett telepíteni, beállítani semmit, csak az alap dolgokat
  2. Az integráció miatt a használatot is olyannyira megkönnyítették, az UI is annyira fejlett volt, hogy egy nagymama is két perc alatt megtanulta

Persze ez nem jelenti, hogy a rendszerekben nem voltak nehezebben elsajátítható dolgok, de ha voltak is, a cég nem verte nagy dobra. A niche közönség úgyis tudta, úgyis sütögette a saját pecsenyéjét vele, a többieknek meg nem kell az orrára kötni. Szerintem az a szó, hogy Terminal, színpadon még nem hagyta el Apple-dolgozó száját. Pedig ha meg akarsz valamit csinálni, ami más, mint a megszokott, a Terminallal kezded macOS-en.

A Parancsok appal aztán az Apple elérhetővé tett valamit, amiről tudták, hogy kevesen fogják érteni a vásárlók közül. Én két posztot írtam róla (1, 2), és noha azt gondolom, a blogolvasók jelentős része érti, mi ez, de a nagy többség furán nézne rám, ha a kedvenc shortcut-jára kérdeznék rá.

Mi is a Shortcuts? Egy lehetőség a felhasználók felé arra, hogy egy kis programozói szemléletet erőltessenek magukra, és az egyetlen kattintással, vagy egy Siri paranccsal lefuttatható utasításhalmazt maguk készítsék el, különféle folyamatábrák létrehozásával. Az Apple, mivel nem tudta elég gyorsan fejleszteni a mesterséges intelligenciát, ami minden szóbeli kérésünket megvalósít (valljuk be, tetű módjára fejlesztik már nyolc éve), a kezünkbe adta az okosítás lehetőségét.

A Shortcuts, vagy Parancsok app pedig frissült az iOS 13-ban. Tegye fel a kezét, aki észrevette. Pedig úgy emlékszem, be is jelentették a színpadon, de annyira mellékesen, mintha szégyellnék. Ugyanígy járt még egy iOS 13-képesség, az NFC tagek írásának lehetősége. Ezt elmagyarázni? Már bele sem fogtak.

Pedig a Shortcuts és az NFC tag írás valahol összeér. De mi is ez, és mire is jó?

ios13-shortcutsnfc-hero.jpg

Az NFC az iPhone-okban és Apple Watch-ban is elérhető technológia, ezzel fizetünk a boltban például, amikor közel tesszük a leolvasóhoz a telefont. Az Apple nagyon későn építette a telefonjaiba a lehetőséget, és erősen korlátozta is azt, csak az Apple-rendszerén belüli fizetésekre. Az NFC liberalizáció jelenleg is zajlik, a cég szép lassan más területeken is engedélyezi az NFC használatát, Németország pedig be is keményített: nemrég elfogadtak egy törvényjavaslatot, ami kötelezné az Apple-t, hogy az NFC képességet tegye elérhetővé a telefonon más szolgáltatók számára. Vagyis mi választhatjuk ki, hogy alapesetben az Apple rendszerén keresztül fizessünk a boltokban, vagy valaki más alkalmazásán keresztül. Az Apple meglepődött a gyorsaságon, és a biztonságot féltette a döntés után, de úgy tűnik, hogy az EU-n belül gyorsan végigsöpör majd ez. Talán nálunk is.

Ez azonban mind NFC olvasásról szól, arról, hogy a közeli adatkapcsolattal információt juttat el az egyik készülék a másikra, biztonságosan. A technológiával azonban írni is lehet, tehát egy megfelelő antennával és áramkörrel felszerelt bizbaszra az NFC-s eszközök képesek adatot hagyni, hogy azt bárki más - vagy csak ők - leolvashassa. Ezek az NFC tagek, olcsó, pár száz forintos apró kütyük, amik egyetlen funkciója, hogy csatlakozás nélkül lehessen írni rájuk, olvasni róluk. Az iOS 13-mal pedig az iPhone 7-től fejlettebb telefonok képesek ezek olvasására ÉS írására is.

nfc-house-ntag216-epoxy-nfc-tag-keychain-888-bytes-high-memory-500x500.jpg

Ennek vannak olyan következményei, amiket innen Magyarországról nehezen látunk. Fejlettebb országokban azonban egy rakás mindennapi életet megkönnyítő helyzet állt így elő, okoskártyák adatai nyerhetőek ki vele, NFC-s igazolványok és azonosítók, tömegközlekedési igényünket lehet vele foganatosítani. De hogy végül is mire jó az írás, hogy veszünk egy felragasztható izét, amit leolvasva lefuttatunk egy parancsot, nem könnyű elmondani a hétköznapi embernek. El sem kezdte az Apple.

Úgy képzeljük ezt el, mintha kihelyeznénk gombokat a telefon képernyőjén kívülre, a saját hűtőnkre, asztalunkra, és a gomb azt csinálja, amire megkérjük.

Ahogy kitehetünk alkalmazásokat, weboldalakat, de akár komplett parancssorokat is a Home Screenre, úgy tehetjük ki ugyanezeket egy ilyen tagre, a Parancsok app például egyszerűen kiírja az általunk írt szkripteket NFC-vel, az Automatizálás gombra nyomva.

És ahogy a shortcutok esetében, úgy az NFC tagek tekintetében is máshonnan kell lopkodnunk az ötleteket, mire is jó ez. Valaki például unja, hogy az íróasztala mellett folyton be kell kapcsolnia a mobil hotspotot, és párosítani kel la géppel (bár az új operációs rendszerekkel ez egyetlen kattintás lett), így kihelyez egy taget az asztalra, amit leolvasva megtörténik a dolog. Mások egy rakás információt szeretnének meghallgatni, mielőtt elkezdik a munkát: beolvassák a taget, a telefon meg felolvassa a kérdéses adatokat. Csatlakoztathatjuk az iPhone-t így egy Bluetooth eszközhöz. Az autónkba téve egy taget például követhetjük az utazásainkat egy erre alkalmas GPS-es útkövetővel (céges autók elszámolásánál könnyítés lehet), Bekapcsolhatjuk a Google Mapset megadott címekkel vagy a naptárunkban szereplő következő címmel. Ha nehezen ébredsz, speciális ébresztőóra-appok hajlandóak addig csipogni, amíg le nem olvasol egy NFC taget. Ha kiteszed a taget a kávéfőző mellé, sosem alszol el.

De az NFC tagek segíthetnek, hogy az öreg nagyszülők is okostelefont kapjanak. Ha ők csak öt dolgot csinálnak a telefonon, de nem jó a szemük, akkor azt az öt dolgot kiteszed NFC tagre a falra, fölé írod, melyik mire jó, és megtanítod őket csippantani. Karácsonyra lehet nekik Expansion Pack-eket adni, újabb két-három taget, amik újabb képességeket tudnak, felolvassák az aznapi időjárást, a legfontosabb híreket független online lapokból, ne csak az MTVA menjen.

Látjátok? Ha elkezdtek belegondolni, máris rájöttök, mire lehet jó nektek, vagy a környezeteteknek. De kizárt, hogy a végtelen lehetőségek kissé bonyolult kiaknázását az Apple elmagyarázza. Az Apple abban jó, hogy legyártott, előre megírt tageket adjon el, 49 dollárért, de érezte, hogy ezt így nem lehet. Állítólag készítenek saját Find-my tageket, de azok gyakorlati haszna más (is?) lesz. De a lehetőséget megnyitották, és bárki élhet vele, de sajnos kutatómunka szükséges hozzá.

Az Apple, aki az utóbbi időben minden igényt kielégítene, ezt is megpróbálta. Hát tessék.



Engem is sújtott az Apple Érthetetlen Dizájn Díjas terméke

. Egyszer mindenkivel megesik. Velem is megesett:

dsc00200.JPG

Ez az Apple TV távirányítója, 2015 szeptembere óta. Az előzőhöz képest ennek van érintőfelülete, több rajta a gomb, maga az eszköz kisebb, sikamlósabb. Ugyanis üveg, nem fém.

ke_pernyo_foto_2019-12-04_21_41_04.png

A dizájn az Apple és Jony Ive - már nincs a cégnél - filozófiája szerint több, mint a csomagolás. Annak a megértése, hogy egy ember hogyan fogja használni a terméket. A terméket úgy alakítják, hogy ennek a felhasználási módnak a leginkább megfeleljen.

Egy távirányítót például az ember felvesz, aztán letesz a kanapéra, dohányzóasztalra, a kettő között nyomogatja. Ez az elsődleges felhasználás. De másodlagos módon leönti borral, leejti, leveri. És mivel ez a távirányító egy giroszkópos játékkontroller is, amivel nagy erővel suhintunk időnként, másodlagosan a falhoz vagy a tévéhez is vágjuk. Egy távirányítónak fel kellene készülni ezekre is, a wii controllere például ezért kapott robosztus kialakítást és csuklópántot.

Olvasgattam én törött távirányítókról, de igazából nem érdekelt, amíg velem meg nem történt. Leesett a kőburkolatra, és eltörött. Nem az érintős része, hanem alatta, a gombok mögött és a fogófelületen. Tökéletesen működik továbbra is, banális hiba történt, ami csak annak köszönhető, hogy ezt a fogófelületet valamiért törékeny anyagból alkották meg. Gondolom, jobban néz ki. Csomagolás.

Alatta az akksi van egyébként, nem antenna, szóval nem amiatt kellett a könnyen átjárható üveg:

ke_pernyo_foto_2019-12-05_9_13_15.png

A gond az, hogy egy új távirányító 22-24 ezer forintba kerül. A nagyobb baj, hogy az Apple nem vállal szervizmegoldást erre, ha a távirányítónak bármilyen baja van, cserélni kell. Az akksi, a nyák, a gombok, a touchscreen, a mikrofonok: mind érintetlen az esést követően, mindegyik tökéletesen működik. De ezt a sok elektronikát, mérnöki munkát szemétbe kell dobni azért, mert egy helyen megsérült a burkolat, és ez egy viszonylag olcsó termék, tehát kuka.

Ennyit a természetvédelemről.

Csak érdekességképp: amikor az Apple bemutatta a negyedik generációs Apple TV-t, a harmadik generációt 69 dollárért adta. Abban volt egy Apple TV és egy fém távirányító. Most a távirányító kerül 79 dollárba.

Megkaptam nemrég kritikaként, hogy nem megoldásokról írok, hanem csak panaszkodok. Na tessék, az iPhone-os távirányító app (ugyanez Watch-on elérhető alapból):

ke_pernyo_foto_2019-12-05_9_06_53.png

Erről sajnos hangerőt nem tudok állítani, ahhoz infra kell, így a tévé távirányítóját használhatom erre a célra.

És tessék, itt van persze ez is:

dsc00203.JPG

Remélem, az akksi nem bánja majd. Ha robban, szólok.

A napokban írtam a Right to Repairről. Na tessék, itt van az én követelésem: igenis adják el az otthon kicserélhető alkatrészeket a vásárlóknak. Gitárpengetővel simán fel lehet feszíteni a felső lapot, a csatlakozót meg egy kevéssé vezető anyaggal le lehet lökögetni. De az Apple nem adja el ezt az alkatrészt külön.



Ez volt az Apple december 2-i eseményén

Az Apple összehívta a sajtót egy eseményre, december 2-re, amivel kapcsolatban voltak reményeink. Noha semmi mást nem ígértek, csak appokat - a szokásos Év Alkalmazása díjra lehetett számítani -, a személyes megjelenést azért kötöttük valamilyen meglepetéshez. Még lógnak erre az évre egy-két dologgal, azt hittük, hogy ez is becsusszan.

De nem. Az eseményen az Év Alkalmazásait hirdették ki. Aki nem ismerné ezeket, valószínűleg ideje megismernie. Itt van a lista és a leírás hozzájuk. Külön Arcade szekció is volt, természetesen.

apple_best-of-2019_best-apps-games_120219_big_jpg_large.jpg

Az Apple egészen kivételes hardvereket sajtóközlemény útján, a saját üzletében árult alkalmazásoknak osztott díjat pedig sajtóeseményen mutat be. Ez az új rend, úgy tűnik.



Kipróbáltuk a 16-os MacBook Prót!

Csaba letesztelte a cuccot, és nem fél beszélni a tapasztalatairól.



Az Apple és a szervizek

Ha valamiből évente 200 millió darabot adnak el, akkor három igen jelentős, járulékos pénztermelő tevékenység kapcsolódik hozzá.

A kiegészítők, a szervizelés és az adók.

Az utolsó területen az állam monopol helyzetet élvez, a másik két területen azonban az Apple kénytelen osztozkodni más cégekkel, a világ minden részén. És ezek a cégek magától értetődően képesek az Apple által nyújtott szolgáltatásokat olcsóbban adni, hasonló minőségben. A kiegészítők tekintetében az Apple képes volt egy olyan megoldást találni, ahol kap részesedést a tortából: maga is árulja külső gyártók termékét, és az MFi program keretében képes szavatolni a minőséget is. A szervizek tekintetében azonban nincs közös halmaz: van az Apple saját és felhatalmazott szervize, és van minden más.

Pedig óriási piaci lehetőség van itt. Kezdve azzal, hogy kijelzők folyton betörnek, folytatva az akkumulátorok cserélgetésével, hogy a készülék megtartsa az újkori kapacitását, egészen a sima meghibásodásokig. Mert igaz, hogy az elmúlt egy évben nagyjából 200 millió iPhone és 40 millió iPad ment el, de több mint másfél milliárd aktív iOS eszköz van a piacon. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyjából ötször annyi “öregedő” készülék van a piacon, mint új. Azokat pedig szervizelni kell.

age-barros-fkajoxgznpg-unsplash.jpg

Naná, hogy pénztermelő üzletág a szervizelés. Az iFixit csak az egyik cég, ami kizárólag erre építve egy nagy céget hozott létre, de lehet említeni a Youtube-ról ismert szervizeseket, akik arcot és nevet adtak a készüléket javító, korábban arctalan tömegeknek. Ezért volt annyira nevetséges, amikor az Apple egy igazságügyi bizottsági meghallgatáson nemrég ezt állította:

2009 óta minden évben úgy alakult, hogy a javítási tevékenységünk költségei meghaladták a javítási bevételeinket.

Vagyis azt állítják, hogy a cég, ami a kőből is képes profitot kifacsarni - a piaci átlag profit többszörösét -, az nem volt képes a szervizelésből pénzt csinálni. Hát persze, hogy nem: például ha jótékonyan hozzászámolják a garanciális javításokat, amik nulla bevételt, de jelentős költségeket generálnak, máris közelítünk a nonprofit tevékenységhez. Hát még ha hozzávesszük a rossz minőség miatti árcsökkentett akksicseréket, a visszahívott laptopokat, az ingyenes billentyűzetjavításokat. És hozzávesszük, hogy egyébként külső szervizek képesek gyorsabban elvégezni a javításokat, vagy cserekészüléket biztosítani a javítás idejére - így vonzóbbak az Apple-nél -, akkor még jó, hogy veszteséges, így. A garanciát vállalók átka ez.

Az Apple azonban mindent megtett, hogy a saját szervizeit helyzetben tartsa. A termékei javítását fizikailag egyre nehezebbé tette. De korábban írtam például arról is, hogy az Apple nem volt hajlandó egy eredeti alkatrészt biztosítani a javításhoz, mert az egy Apple Pro jogosultsághoz kötötte, ami egyelőre nem létezett. Bepereltek szervizeket, mert nem tőlük rendeltek alkatrészt, és kifejlesztettek olyan biztonsági chipet, amik képesek ellenőrizni a cserélt alkatrészek eredetiségét, sőt, a javítást végző személy jogosultságát is.

A szervizes társadalom azonban már megerősödött annyira, hogy elindítsanak egy politikailag is jelentős mozgalmat, lengessék a Right to Repair zászlót, aminek égisze alatt a szabad javítás jogáért küzdenek. Amiről az Apple ezt állítja:

ha ezt a törvényt elfogadják, az a hackerek mekkáját hozza el.

Értsük meg, mire gondol az Apple. Nem tök hülyék, nem arra gondolnak, hogy a szabad javítás mellett a hackerek hirtelen elkezdenének sokasodni, hanem arra gondolnak, hogy ha az egyik szerviz ugyanolyan hitelesnek tűnik, mint a másik, akkor a felhasználót könnyen átverhetik, és könnyen eredetinek tűnő, valójában meghekkelt alkatrészekkel láthatják el. Ha az Apple az eredeti alkatrészek beszerelését csak bizonyos, ellenőrzött helyeken engedi, akkor képes biztosítani a felhasználók védelmét.

Ha bárki hozzájuthat az eredetihez, akkor mindenki egy fokkal hitelesebbnek látszik.

A gondolatmenet ott sántít, hogy Apple Authorized Service akkor is létezhet, ha a Right to Repair megvalósul. Az Apple akkor is védhet minket, csak épp kevesebbet keres. Ez a helyzet.

Aztán úgy tűnt, az Apple lassan beadja a derekát. Nyár végén bejelentett egy programot, ami kísértetiesen hasonlított a Right to Repair követelésekre. Beleegyeztek, hogy eladnak alkatrészeket és eszközöket független szervizeknek, akik bejelentkeznek az ingyenes certifikációért. A szervizesek örültek, de kiemelték, hogy még két területen várnak fejlődést:

  • Egyrészt a program csak iPhone-okra érvényes, pedig Macekre és iPadekre, Apple Watch-okra is ki kell terjeszteni.
  • Ki kell terjeszteni az engedményt az otthon szerelőkre, azokra, akik maguk javítanák meg az eszközeiket. Magánszemélyeknek is ugyanolyan joga van javítani, mint mindenki másnak - állítják.

Az Apple lába alatt forró a talaj most, és engedékeny szerviz-ügyben. Nem kétséges, hogy szíve szerint csak saját szervizekben lenne hajlandó javításokat végezni, már csak azért is, mert így tudja világszerte elterjeszteni az Apple Authorized Service pontjait úgy, hogy nem saját cégeket kell alapítania erre a célra, hanem a helyi vállalkozókra tolja a kockázatot, ezt a saját állítása szerint veszteséges üzletágat. Nem kétséges, hogy a biztonsági chip marad, és várják az alkalmat, amikor politikailag is nekik kedvez a szél.

Mit jelentene az Apple álma nekünk, felhasználóknak? Azt, hogy a gépeinket nem a legjobb, nem is a legolcsóbb szervizesek javítanák, hanem azok, akiknek az Apple megengedi. Hivatalosan azért, mert az Apple nem bízza ránk annak megítélését, hogy ki a megbízható szervizes. Nemhivatalosan azért, mert ebből az üzletágból is részt akar, és szeretne egy jobban működő, világszintű hálózatot a kezében tartani, ami termeli a profitot, még jobban hizlalja a hasító Services üzletágat és végre

ezt a szegény, veszteséget termelő területet végre a profitábilis zónába röpíti számukra, minden garanciális és ingyenes javítás ellenére.