Az Apple egyik legkevésbé sikeres terméke, ha hihetünk a pletykáknak, a HomePod. Ennek ellenére személyes kedvencem, mert megtestesíti azt, amiben az Apple mindig is jó volt, és amit sokszor már nehéz követni az új fejlesztéseknél. A HomePod egy ízig-vérig Apple-cucc, miközben abszolút ott van benne a jövő.
Miközben mindenki a minél nagyobb kijelzővel van elfoglalva, a mellékvonalon elindult egy iOS termék, amiknek nincs már nincs kijelzője, mert nem kell. Rá sem kell nézni, akárhová rakhatod.
Nehéz ezt definiálni, nehéz zászlóra tűzni, hogy nézd, erre van szükséged. Pedig erre van: amióta a lakásban van egy HomePod, amivel mindenféle rákészülés, figyelemvonás nélkül lehet kommunikálni, megváltoztak a zenehallgatási szokásaink. Azelőtt a Bluetooth-os hangfalra csatlakoztunk, először sokat, aztán egyre kevesebbet. A nagy kapkodások, otthonról meló közbeni, megszakított negyed órákban valahogy nem azzal töltöttük az időt, hogy
- hol a telefon?
- á megvan, indítsuk a Zene appot
- mi is legyen? Könyvtár, vagy Önnek vagy Böngészés?
- Kiválasztom a számot, vagy playlistet
- és ha utána máshoz lesz kedvem, vagy inkább mégsem hallgatom ezt, vagy halkítani akarok, akkor megint előveszem a telefont, megnyomom, vagy feloldom, keresek
Biztosan fontos, ha megspórolják nekünk a napi 1-2-szeri töltőre csatlakozást egy vezeték nélküli töltési lehetőséggel, ez kényelmes, de nem változtatja meg az életünket. De mi van, ha megspórolják az egész fenti sort? Például az történik, hogy többet hallgatsz zenét. És ha hallgatsz, és eszedbe jut egy szám, hogy jaj de meghallgatnám, azonnal indíthatod, nincs várakozás, nincs telefonkeresés. Hé Sziri pléj ezmegaz.
A hangomat mindig meghallja a cucc, akármennyire hangos, csak felé kell fordulnom, és középerősen megszólalnom (itt találtok egy belsős dokumentumot arról, hogyan hall meg téged a nagy zajban is, elképesztő algoritmusok dolgoznak a háttérben, vannak hallgatható részek is, nézzétek meg). Akármennyire hunglish-ül mondom, többé-kevésbé megérti, néha nem. Túlélem, ilyenkor lehet cselhez folyamodni, például nem a szám címét mondom, hanem az albumét, és az album utolsó számát kérem, “Hey Siri play the last song from the album Skeleton Tree”. Itt azért kellett a csel, mert valamiért mindig az albumot kezdte el, a névadó dalt nem. Egyébként dalszövegre is kereshetsz, vagy ha csak a dobos nevére emlékszel egy zenekarból, ezt is ismerheti a HomePod. Ilyenekre egyszer sem használtam eddig.
Egy idő után pedig megszokod, hogy angolul beszélsz a hangszóróval, ráadásul felgyorsul a kapcsolatotok. Eleinte így volt:
- Hey Siri
- Hm?
- Turn down the volume by 20%
- I’m on it.
Aztán rájössz, hogy ismeri azt a varázslatos szót is a Siri, hogy “quieter”, és hogy nem kell megvárni, míg lehalkítja a zenét, és visszakérdez. Szóval a “Hey Siri, quieter!” felszólítás azonnal és visszapofázás nélkül halkít, kábé 10%-kal.
Alapvetően a HomePod logikájára rá kell érezni. Ez a logika pedig a következő:
- Ha a hangszórótól kérsz zenét, akkor a "benne található" iOS éri el az Apple Musicot vagy a felhőben tárolt zenéidet, és így játszik le.
- Rá lehet csatlakozni Apple TV-vel vagy iPhone-nal is, ekkor az Airplay-en kapja az okosságot, passzív marad, és mehet a Youtube vagy más alkalmazás hallgatása. Figyelemreméltó, hogy ekkor a külső iOS eszközön képes play/pause funkciókra, tehát egy "Hey Siri, pause" kérésre a telefonunkon állítja meg mondjuk a Youtube-lejátszást.
- Nem kell ki-bekapcsolni a hangszórót, így ha az Apple TV-nek a hangját kilövöd rá, huzamosabb ideig is hajlandó összekapcsolni magát, vagyis egy Apple TV-vel simán megoldható, hogy a HomePod a tévéd külső hangfala legyen. Ha az Apple TV játssza a tartalmat, megy a play/pause, sőt, ha egyébként nincsenek így összekapcsolva, a "pause on my Apple TV" parancsot szintén megoldja a HomePod. Ha erre a célra vennél egyet-kettőt, simán megoldható, a Hey Siri kikapcsolható a hangfalon, és így örök időkre így funkcionálhat. Csak így lehet, hogy felesleges HomePod-ot venni, hiába baromi jól szól.
Ennyit a zenehallgatásról, amire tulajdonképp az eszköz leginkább alkalmas. Remek a hangzása, gyönyörűek a közepek, a magasok, a mély pedig nem telepszik rá az egészre, kiegyensúlyozott, elegáns.
Mire jó még?
Lehet beállítani időzítőt, akár különböző dolgokra. Tehát ha főzünk, beállítunk egy 15 perces időzítőt az egyik, egy 25 percest a másik ételre, természetesen szóban, nem kell megszakítani a konyhai tevékenységet. “Hey Siri set a steak timer for 15 minutes”. Vissza lehet kérdezni, mennyi idő van az egyes időzítőkből, "Hey Siri, how much time is left on the steak timer?”.
Lehet bevásárlólistát készíteni és ahhoz adni dolgokat. Nálunk például az én iPhone-oma ismeri a rendszer, ezért ha Évi otthon hozzáír egy tételt a bevásárlólistához szóban, “Hey Siri add apples to the shopping list” (amennyiben van már egy Shopping list elnevezésű lista a Remindersben, ha nincs “create…”) , én a másik oldalon rögtön látom a frissítést. A boltban majd megnyitom.
Lehet átváltani mértékegységeket. Ez még jól jöhet a konyhában például.
És persze lehet vezérelni a HomeKit kompatibilis eszközöket, illetve lefuttatni Shortcutban létrehozott parancsokat. Ez utóbbi rengeteg lehetőséget ad még pluszban.
A többit, a navigációs lehetőségeket, sporteredményeket egyáltalán nem használom.
A Shortcutoknál egy érdekes hülyeség, hogy azokat a csatlakozott iPhone-on indítja el, és azon hajtja végre. Tehát ha van egy shortcutom, amivel egy album lejátszását kérem (mert mondjuk az album címe magyar nyelvű, ezért nem tudom bekérni a HomePodtól, így egyedi szóbeli kérést állítok be hozzá), akkor az adott albumot a telefonon kezdi el játszani, hiába a HomePoddal dumáltam le a lejátszást.
Ez, tehát a shortcutok értelemszerű futtatása, valamint az eszközökkel való könnyebb összekapcsolás fontos lenne. Jó lenne, ha az Apple TV, ha van a hálózaton HomePod, egy felugró ablakban rákérdezne, csatlakozzon-e. Meg hogy még annyira sem tud magyarul, mint egy iPhone. Egyébként tökéletes.
Másrészt a HomePod baromi jó behúzóermék. Egyrészt a hangminőség eleinte nagyon kellemes, de érezni fogod, hogy két hangszóróval lenne az igazi. És amellett, hogy második HomePod vásárlására ösztönöz, a lakás androidos telefonjait is cserére sarkallja, egy AirPlay-t jobban támogató rendszer felé, amilyen mondjuk az iOS. Mondjuk azt a szemétséget, hogy az androidos Apple Music nem támogatja az AirPlay-t…
Az egyetlen baja a HomePodnak, hogy együtt jött ki a konkurensek hasonló cuccaival, így óhatatlanul azokhoz hasonlítják. Egy okoshangfalnál pedig valamiért a hangminőség csak egy szempont lett a sok közül, az asszisztens sokoldalúsága például fontosabb a legtöbb megítélésben. Azoknak, mint én, akiknek a legfontosabb a hang, és a zenék lekérésének könnyűsége, a többi másodlagos, azoknak ez a legjobb választás. És még a privacy miatt sem kell annyira aggódni, mint mondjuk a többi gyártó esetében tennénk, az Apple e téren mindenképp bizalmi piacvezető.
szucsadam
2018.12.01. 09:40
Címkék: töltés qi
Nyakunkon a vezeték nélküli töltés, vagyis Hé, ez már itt van!, mostanra már az összes hivatalos iPhone támogatja. Ha megnézitek, a cégek egyre több energiát és pénzt ölnek bele olyan fejlesztésekbe, amik egyre kevesebbet és kevesebbet adnak nekünk. Most például ezt eliminálják:
És noha a legtöbb ismerősöm iPhone 8-cal és attól felfelé nem nagyon használja a Qi töltést, ez nem jelenti, hogy nem lesz hétköznapi dolog pár év múlva. Mert azért a fenti mozdulatot eliminálni, ha nem is egy hatalmas dolog, azért tud kellemes lenni. Ha okosan csináljuk.
A net tele van azzal, hogy melyik a legjobb Qi töltő, melyiket érdemes venni. Itt látszik a piac éretlensége: mást nem is találni a témában.
Mármint rákerestem a posztom címében látható kérdésre, és nem volt válasz.
Mire gondolok? Oké, mondjuk hogy akarod magadnak ezt az életérzést, és beruházol pár tízezret egy töltőre pluszban. Kiteszed magad mellé az íróasztalra? Vagy a hálóba teszed? A nappaliban a tévé mellé? Ráteszed a telefont, órát, örülsz. Aztán legközelebb akkor teszed oda a telefont, amikor arra jársz. Ha épp az emeleten dolgozol, és látod, hogy tölteni kellene, mit csinálsz? Lemész a nappaliba, vagy rákötöd kábellel? Hát persze, hogy rákötöd kábellel.
Így nincs sok értelme az egésznek. Így egy adott pontban létrehozott játszótér lesz a vezeték nélküli töltés, geek-hülyeség, nem pedig egy életforma, ahogy elképzelték. A kérdés inkább az, hogy hány helyre kell vezeték nélküli töltőt rakni ahhoz, hogy ki is használjuk ezt az egész fejlesztést?
Ennek megállapításához megfigyeltem, hol töltöm legtöbbször a telefonomat, vagyis hány helyre kellene töltő. Az egyik nyilván a nappali, a tévé mellett, itt napi három-négy órát tartózkodom. Aztán kell a hálóba is, az ágy mellé. Itt napi hat-hét órát tartózkodom. És egy a dolgozószobába, itt napi öt-nyolc órát tartózkodom. Ha ezeken a helyeken nincs töltő, akkor a telefonom óhatatlanul messze lesz tőlem, ha épp tölteni kell, és vezeték nélkül akarom megoldani.
Tehát a válasz három, egy főnek. Plusz minden további hálószobába egy. Plusz az autóba egy.
Nem tudom, belegondolt-e már valaki, hogy a Qi töltőket hármasával-négyesével kellene árulni, mert egész egyszerűen úgy jók. Úgy hitelesek.
A másik probléma az, hogy míg a vezetékes töltésnek alig kell állandó hely (majd oda teszem a telefont, amíg tölt, ahol épp akad hely), addig egy Qi töltőnek ki kell jelölni egy állandó, kényelmes pontot, ahol nem is ocsmány a látványa, és kézre is esik. Vagyis a lakás legértékesebb négyzetméterein kell lekerekíteni három-négy tenyérnyi helyet, 200 négyzetcentit, összesen majdnem 0,1 négyzetmétert. És gondoskodni kell arról, hogy a kábelezés ne látsszon. A legjobb lenne, ha a töltő sem igen látszana, így lehet, hogy asztalos segítségét is kell kérni.
A legjobb, ha már eleve a lakásfelújításkor, építéskor, tervezéskor figyelembe vesszük a töltést. Csak így lehet esztétikus, kényelmes, ergonomikus a vezeték nélküli töltés. Különben csak valami mutogatnivaló értelmetlenség marad, aminek nincs több gyakorlati haszna, mint egy AirPowernek. Ami csak egy képen szerepel ugye.
A témának a lakások tervezésénél adódó szempontjait, megoldásait hamarosan az Én Menő Lakásom blogon ismertetjük, profi tervezőkkel.
szucsadam
2018.11.29. 06:25
Címkék: vélemény
Az idei iPad Pro egy gépszörny.
Nincs semmi, amivel ezt igazán be tudja bizonyítani neked. A legtöbb ember, amikor tabletet vesz, és elkezdik nekik mondani a processzor sebességét, azt mondja: “akkor ez később fog majd belassulni, mint az olcsóbb, oké”. Ennyit jelent.
Az Apple idén újra elkezdte a mantrát, hogy az iPad lehet a következő számítógéped. Most azt mondják, van öt okuk arra, miért lesz így.
- Erősebb, mint a legtöbb számítógép.
- Sok eszköz egyben.
- Bárhová viheted, mindig online.
- Könnyű kezelni.
- Apple Pencil.
Jól látjátok, egyik érv sem tesz említést a fejlett OS-ről. A “könnyű kezelni” rész az lenne, de mindannyian tudjuk, hogy nem, annyira mégsem könnyű. Nem könnyebb gépelni, szöveggel dolgozni, nem könnyebb videót vágni. Szkrollozni könnyebb, vagy inkább: kellemesebb. Több dologra is kellemesebb.
Arról pedig, hogy nem tettek említést róla, kizárólag az iOS tehet. Ami még mindig megrekedt abban az állapotban, mint amikor a tabletekre törékeny nádszálkisasszonyokként gondoltunk, és nem mertük kitenni őket egy igazi multitask használatnak. Az iPaden az iOS még mindig elég merev maradt, pedig nem kellene neki.
Találós kérdés. Melyik kép készült egy iOS-en, melyik egy macOS-en?
Jó, annyira nem volt nehéz, de látjátok az egyezést. MacOS-re kifejlesztettek egy iOS használati módot, vagyis inkább elkezdték: megcsinálták a teljes képernyő és osztott képernyős nézetet, meg a Launchpad-et. Ha lehetőséget adnának, hogy valaki a Launchpaddel indítsa, és ott tartsa a macOS-t, és a programok kizárólag teljes képernyőben nyíljanak meg, a macOS-t valójában iOS-ként használná.
Fordítva miért nincs meg ez, vagy miért olyan erőtlen?
Az iOS kapott egy App Switchert, ami hasonlítható a macOS-es Mission Controlhoz.
Igen, jött a Split View, meg a Slide Over, amik már KÉT appot tudtak egyszerre kezelni, meg egy harmadikat - a másik kettő inaktív állapota mellett - behúzták még nekünk.
Mondjuk, hogy...!
Valaki megveszi az Apple iPad-trackpadjét, vagy iPad-egerét (nincs ilyen, most csak játszunk). Bekapcsolja, az iPad felismeri, és ebben a pillanatban engedélyezi azt, ami kellene egy nagyobb szabadságot adó, komolyabb munkához.
Méretezhető, szabadon mozgatható ablakokba rendezné a programokat, az ablakokat oda pozicionálod, ahová akarod. Könnyen jelölsz ki szövegeket, illeszted be pontosan, precízebben tudsz mozgatni kurzort. Mert igen, hirtelen lenne kurzor, nyíl, akármi. Tudom, a kis nyilat egy iPad-en sugárba hányta volna le Jobs. De már nincs itt, és a a hányáson kívül más ellenérv nincs. Minden, amit a kurzor hoz magával, megugorható a tabletnek.
Átlag felhasználó sosem látna mozgatható nyilat, csak aki megveszi a trackpadet. Kerüljön 80 ezerbe, hogy mindenképp csak az vegye meg, aki ilyet akar, nem bánom. Legalább lenne margin is.
Meg most tényleg, hát hogy néz ki ez a Home screen?
Tényleg fontos még, hogy ennyire kötött legyen az asztal, egymástól kilométerekre lévő ikonokkal, sorban egymás mellé rakva, fixálva? Tényleg nem lehetne már túljutni ezen? Meg hogy a Shortcuts a futtatható parancsokat Safariból, könyvjelzőként teszi ki ide? Egy Apple app, ami jobb híján kicselezi az iOS hülye kötelmeit?
Ha ez mind meglenne, akkor már csak várni kellene arra, hogy a fullos Photosop után mások is komolyan portolják a programjaikat iPad-re, amit nem kell újragondolni. Mert jelenleg az Apple sem mutatta még be a hírös appjainak fullos verzióját, csak a light-osakat. Az iPad szoftveresen egy Mac light, és így az is marad.
Tudom, ezzel teljesen szembemennének az iPad filozófiával, a kurzor megjelenése széttörné a magic-et. Nekem mindegy, hívják ezeket a gépeket máshogy. De ha jövőre előállnak egy még gyorsabb iPad Próval, ami még mindig az iOS-t futtatja, akkor tök értelmetlen lesz piacra dobni azt a készterméket.
