Ritka az olyan termék, ami megelőzte a korát, és mégis fennmaradt - a Philips Hue abszolút ilyen. 2012-ben, amikor még magyar cégek is elkezdték gyártani a Bluetooth-os okosizzókat, és elkezdődött az okosotthon-láz, a Philips már rég árulta a kompakt, jó minőségű és megbízható fényforrásait, ha jól emlékszem, az Apple Store-okban is.
Akkor mindenki azért támadta őket, hogy drágák, valamint hogy egy központi bridge szükséges ahhoz, hogy elérjük és vezéreljük az izzókat, nem közvetlen a kapcsolat a telefonunk és a fényforrások között, az idő végül őket igazolta. A Bluetooth kapcsolat egy nagy házban nem a legbiztosabb megoldás, a Hue bridge Ethernet kábellel kapcsolódik a routerünkhöz, ő maga pedig ZigBee vezeték nélküli IEEE 802.15.4 protokollal éri el a lámpákat és fényforrásokat, akár 50-et, így biztosabb kézzel vezérelhetjük az egész házat, bárhonnan.
A Philips árai, ha jól láttam, nem sokat változtak az évek alatt, de nem is emelkedtek az inflációval sem, ami nagy szó ennyi idő távlatában. Közben a Hue igazodott az aktuális trendekhez, és mára már akkora választék van mindenféle falilámpában, plafonvilágításban, ledszalagban, fényrúdban, hogy ihaj. Már nem csak izzókról van szó: ha tetszik nekünk a cég hol puritán, hol kissé futurisztikus vonalai, akkor az egész lakást beHue-zhatjuk anélkül, hogy egy izzót is vennénk.
És akkor a próba: betekertem a nappalimban három izzót a meglévő lámpáimba, illetve kipróbáltam egy asztali lámpát, ami két külön, egymástól független szín megjelenítésre képes. Mindegyik fényforrás 16 millió árnyalat közül válogathat. És hogy ennek hol van értelme? Játékok és filmek nézése közben például kérhetjük, hogy a nappaliban lévő izzók színe igazodjon a képernyő tartalmához. Mindjárt leírom, hogyan.
Előkészületek
A telepítés borzasztó egyszerű: elhelyezed, betekered, letöltöd a Hue appot, párosodsz a bridge-dzsel úgy, hogy megnyomod a rajta lévő nagy világító gombot, az eszközöket, lámpákat már alapből besúvasztja maga alá a cucc. Kész. A párosítást minden egyes külön appal meg kell tenni.
Lássuk, mire is jó?
Emlékszem, amikor először nézegettünk okosizzókat, kapcsolgattuk a színeket vadul, hol pirosba, hol kékbe festve magunk körül a teret. A kislányom ugyanezt csinálja most, ha kezébe kapja a Hue dobozban mellékelt távirányítóját. És noha még ma is szívesen kapcsolgatom a színeket, belebámulva a mély árnalatokba, már értem, mire is jó valójában egy lakás teljes felszerelése okosfényforrásokkal.
Az igazi haszon egy HomePod beszerzésével indul: ez a HomeKit, és az okoseszközeink elérésének legjobb módja. A HomePod biztosítja azt, hogy bárhol elkiáltjuk magunkat, hogy mit szeretnénk, megtörténik.
Hey Siri, dim the lights
Hey Siri, dim the lights in the dining room
Hey Siri, turn off the lights everywhere
Hey Siri, turn the lights to pink
...és így tovább. A dologhoz persze nem feltétlenül kell HomePod, az iPhone-unknak is mondhatjuk, de az nem olyan hatékonysággal hall meg minket, mint a hangfal mikrofonjai. Ha pedig beállítunk Shortcutokat, akkor egy egyszerű “I’m leaving home” felkiáltásra is kikapcsolja mindenhol a világítást (sok más paranccsal együtt). iPhone-nak mondani olyan suta, menőbb, ha a lakásunknak kiáltjuk.
Tehát állíthatjuk a világítás intenzitását, színhőmérsékletét, az egyes szobákban is így kapcsolhatjuk ki és be a fényeket. És a tesztelésem során megállapítottam, hogy viszonylag gyorsan reagál a rendszer a szóban kimondott utasításokra, de azért eltelik egy-két másodperc, amíg végigfut Sirin, majd megvalósul. Ha nem szeretnénk angolul beszélni az izókhoz, az iOS appból, az Apple TV-ról vagy akár a mellékelt távirányítóval is állíthatjuk a színeket és a fényintenzitást, minden elérhető izzónál. Csak ez sokkal kényelmetlenebb - szerintem.
Mi van ilyenkor a fizikai fali kapcsolóinkkal?
Természetesen a használat során minden fali kapcsoló fel van kapcsolva a lakásban, csak így vezérelhetjük az izzókat, lámpákat. Ha odamegyünk egy fali kapcsolóhoz, és lekapcsoljuk, az izzó ugyanúgy elérhetetlen lesz, mint hagyományos esetben. Ha pedig hagyjuk így, kikapcsolva néhány másodpercig, az izzó átvált butaüzemmódba: újra felkapcsolva fehér fényt ad, akármilyen beállítás is volt rajta korábban, azt elfelejti.
Ez arra jó, hogy fizikailag bármikor visszavehessük a kontrollt, egy bizonyos esetben azonban rosszul jön: ha áramszünet van, a rendszer az áram hiányát úgy veszi, mintha kézzel lekapcsoltunk volna minden kapcsolót, majd vissza. Mi ennek az eredménye? Hát az, hogy éjszaka, egy tök sötét lakásban ébredhetünk arra, hogy fényárban úszik minden: áramszünet volt pár percre.
update: Mint olvasónk, Rasket írta, tavaly megjelent a Power-on behaviour, így már be lehet állítani, hogy áramszünet után a korábbi állapotba vagy full világosba térjenek vissza a lámpák, és fejlesztés alatt áll a következő opció, hogy akár bármilyen előre meghatározott állapotú visszatérés is választható legyen.
Még több felhasználási terület
Oké, tehát vezérelhetem hanggal az izzókat, lehet fényerőt és színeket szabályozni - ha olyan izzót vettünk. Mi van még? Például ha telepítjük macOS-re a Hue Sync alkalmazást (amit hiába keresünk az App Store-ban, weboldalról letölthető), akkor filmek és játékok élvezeti értékét növeli, hogy a környezetünk izzói reflektálnak a képernyőnkön látható színekre. Külön olyan Hue fényforrásokat is lehet venni, amik a tévénk mögé férnek, és a falra vetítik a színeket.
(Az asztali lámpát nem tudta vezérelni a Hue Sync, ezzel nem megy, inkább csak dekorációs és olvasólámpának használhatjuk.)
Ahhoz képest, hogy nemrég még a jack-csatlakozók szanálásáért prüszköltünk, és jelenleg arról folyik a vita, hogy USB-C vagy Lightning csatlakozó jobb az iPhone-ok esetében, jelentem,
hahó,
lassan megjelenek az első okostelefonok mindenféle csatlakozó és gomb nélkül.
Az egyik a Meizu Zero, a másik a Vivo Apex 2019. Mondjuk egyelőre egyikről sem tudni, mikor jelenik meg és mennyiért, így bőven kételkedhetünk a megvalósulásban.
A mérhetetlen bizalom, a technológiába vetett hit bástyái ezek. Olyanoknak, akik szerint a vezeték nélküli töltés mindig menni fog, sosem kell egy kábel biztonsága, hogy elérjük a telefon háttértárát és operációs rendszerét. Javaslom, hogy csavarok helyett az ilyen telefonok hátlapját egyszerűek hegesszék le, így igazi klubba tömörülhetne az új szemlélet.
A csatlakozóforradalmár Apple az elvi elsőség vonatát tehát lekéste, de biztos vagyok benne, hogy titkon erről álmodik Cook is. Két-három év, és szerintem meg merik lépni ők is, ha képesek lesznek addig legyártani az AirPowert.
Életéről szóló monológgal jelentkezik Handrás minden nap este hattól. Holnap jön az utolsó rész. És ilyen jó videókat ritkán találni a videómegosztókon.
Leül a kanapéra, és húsz perceket beszél megállás nélkül, majd kiteszi ezt a felvételt. Nincs vágás, nem is kell. Olyan, mintha találkoznál egy idegennel egy kocsmában, és te olyan hallgatós hangulatban lennél, ő meg olyan beszédesben, és hagynánk, hogy menjen. "Kezdjem az elején? Műszerészként végeztem, gyárban dolgoztam...", és így tovább. Tényleg olyan az egész, mintha ketten lennétek.
Handrástól láttam már sok videót, láttam élőben is beszélni Apple-közvetítések során, de soha nem kötött le ennyire egyetlen beszámolóval sem, mint most az életével. Végül is ő volt a hazai Apple-szcéna egyik legfontosabb alakja. Self-made Apple-kereskedő, nagyon otthonosan mozgott a területen, megbízható, odafigyeltek rá. Nem is lehetett nem odafigyelni.
Aztán amikor bejelentették az XMS - iStyle egyesülést, vagyis beolvadást, még mi is közelebbi munkakapcsolatban voltunk. Én úgy láttam, hogy nem felhőtlen a boldogsága, de hát miért is lenne az, az XMS új neve iStyle, ő meg alkalmazott lesz ugyanott. Nem illett hozzá a szerep.
Erről is beszél a ma este kirakott videójában, amit már csak azért is érdemes megnézni, mert ez fontos pont volt a hazai Apple-történelemben:
Handrás sokat beszél az elbaltázott dolgairól, a váratlanul nyakába zúdult kiadásokról, szenvedésekről a kapcsolataiban, szüleivel való viszonyáról, és a depresszióról, ami végigkísérte az életén, és noha mindig sikeres és a figyelmet felkeltő benyomást tett a környezetére, mégiscsak az ideje 80-90 százalékában ott bújkált benne a szomorúság. És, mint elmondja, az embereket ez nem érdekli, ezért az influencerek mindig a vidám arcukat fordítják a közönség felé.
Ez a videó engem inspirált. Elgondolkoztam a saját életemen, a hibáktól való félelmeimen, és hirtelen jobban éreztem magam. Nem azért, mert másnak rossz - egyszerűen éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Mert ugyan ismered a közösségi oldalak shiny happy people átverését, de ha nem látod a másik oldalt, nem tudsz kapcsolódni semmihez, ami igazi. Na, itt volt mihez.
Állítólag az emberek minél többet nézik a többi szomorú ember kirakatba tett vidámságait, annál szomorúbbak lesznek maguk is. Kíváncsi lennék, van-e statisztika, hogy ha a Handrás-féle vallomásokat néznénk minél többet, annál boldogabbak lennénk-e. Hogy ez senkit nem érdekel? Dehogynem, nézzétek meg a videó nézőszámát (oké nem annyi, mint egy BMW i8 tesztnek, de ezek a nézők kötődni is fognak), és a kommenteket alatta.
Én nagyon örülök, amikor egy ember olyasmit csinál, amire mintha egész lényével teremtetett volna. Handrásnak ez a 13 részes életrajzi videója az: mindig is tudtam, milyen beszélőkéje van, mindig is tapasztaltam ezt, amikor leültünk dumálni annak idején. De egyszerűen nem jött ki, amikor termékekről volt szó. Amikor magáról kell beszélni, na akkor összeáll a puzzle.
Köszi Handrás. Nagy-nagy taps, várom az utolsó részt.
Kijött az Apple karácsonyi negyedéves jelentése. A bevételek nem okoztak meglepetést: az Apple januárban már módosította a korábbi 89-93 milliárdos előrejelzést 84 milliárdra, ehhez képest - természetesen pontosan - 84,3 milliárd dollárt gyűjtött be a cég. Ami mondható nagy visszaesésnek, főleg hogy egy évvel korábban 88,8 milliárd dollár volt a bevétel, de két évvel korábban, 2017-ben csak 78,4 milliárd. Szóval annyira azért nem vészes.
A visszaesés oka szinte kizárólag a kínai eladásokban kereshető. Az USA-ban nőttek az eladási mutatók, Kínában drasztikusan csökkentek, mindenhol máshol kisebb mértékben estek csak vissza vagy stagnáltak.
Ennek ellenére a profit ugyanakkora lett, mint egy éve: 20 milliárd dollár körüli nyereséget realizált az Apple. Ez majdnem olyan, mint a csodálatos kenyérszaporítás.
De melyik termékkategória tehet a 4 milliárdos bevételesésről? Természetesen: az iPhone-eladások 9 milliárd dollárral estek vissza az egy évvel korábbiakhoz képest, ezt kompenzálta a többi szegmens, legtöbbet a Wearables, Home and Accessories és a Services hozta a konyhára.
Tim Cook az újságírókkal folytatott telefonhívás során megkapta a kérdést: nem érzi-e, hogy túltolták ezt az iPhone-árazást? Erre Tim elmagyarázta, hogy az árazás logikus volt, hisz az XS ugyanazt az árat kapta, mint az X, e fölé került az XS Max, az XR pedig a 8 és 8 Plus közé került. Azt a tényt elfelejti Cook, hogy micsoda változás volt a termékpalettában két év alatt. Hogy az X kifejezetten a high-end kategória volt eleinte, és a termékvonal kis szeletét jelentette csupán, mellette olyan telefonokkal, mint a 7, a 8 vagy az SE. Tavaly viszont Cook mást sem csinált, mint ehhez az X-hez igazodott.
Az árstratégia felzárkózás alapú volt mindig is az Apple-nél: az első évben megjelenik egy magasra pozicionált termék, a következőben a többi termék felzárkózik ehhez. Egyik évben sem lehet betámadni a céget a tettéért, hiszen az előző évhez képest mindig logikus a lépésük.
Mindenesetre elismerte, hogy az eladási eredményekért felelőssé tehető az ár is, korábban ezt nem említette az iPhone-eladások csökkenési okai között. Megoldásként fellebbentette a jövőt is.
iPhone SE 2???????
Nem. Cook szerint a megoldás a régi termékek beszámítása, valamint a részletfizetés lesz.
A New York Times hozott le egy izgalmas anyagot arról, milyen nehézségekbe ütközött az Apple, amikor az USA-ban kezdte gyártani a Mac Prókat.
Konkrétan nem találtak olyan beszállítót, aki kellő mennyiségű csavart tudott volna gyártani számukra.
Pedig a Mac Pro nem a cég legkeresettebb terméke, nyilván, mégis: a cég erre szakosodott alvállalkozója napi 1000 darab csavart tudott gyártani, ami kevésnek bizonyult még a Mac Prók esetében is. Úgyhogy szégyen, nem szégyen, Kínából rendeltek csavarokat, a kínaiak meg kiszállították azokat az amerikai gyárba.
Végül a helyi Caldwell Manufacturingtól is rendeltek 28 ezer csavart. A tulajdonos, Stephen Melo maga szállított ki több szállítmányt is szedánjával, miután 22 fordulóval tudták kivinni az Apple-nek a csavarokat. Amik végül nem is pont olyanok voltak, mint amit kértek: a Caldwell már rég leállt az ilyen megrendelések teljesítésével, gépeik sokkal finomabb, egyedibb igényeket elégítenek ki,
És ez csak a csavar. Hogy értsük, miért buktak már bele kétszer a hazai gyártásba, és miért lenne mindennél biztosabb egy újabb kudarc, ha átvinnék a teljes folyamatot.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
