Kipróbáltuk mindkét mobilt és nagyon úgy tűnik, hogy ezek a legjobbak a 12-es sorozatból.
Szólj hozzá!
iPhone mini és MAX: a két legjobb iPhone 12
Oké, itt az M1 chip, de mi a rejtett hátulütő benne, amire senki nem gondolt?
Címkék: apple vélemény m1 processzor elemzés cpu
Az Apple tegnap bemutatta nemhogy az idei év, de az elmúlt tíz év legfontosabb Apple-fejlesztését: az M1 SoC-et. Ne, senki ne nevezze processzornak, mert az Apple megoldásai eddig sem voltak azok, de ez az M1 aztán végképp nem az. CPU magok, GPU magok, Neural Engine és memóriablokkok egybeütve.
Lehasaljunk előtte? Tényleg olyan jó? Kezdjünk el gyorsan gyanakodni.
Sokkal gyorsabb, mint az előző generációs Mac-ek? Könnyű portolás, egyszerű fejlesztés? Minden programot futtat? Keressük meg együtt, hol hibádzik a képlet. Hogy hol az átverés.
Először nézzük a teljesítményt. Olyanokat hallottunk, hogy hihetetlenül gyors, minden egyszerűen csak megnyílik, nem kell várni, és a weboldalon azt is olvassuk, hogy 3,5-szer gyorsabb az M1 CPU-ja, és ötször gyorsabb a GPU-ja, mint az előző generáció, miközben az energiatakarékos és a teljesítménycentrikus magokkal úgy egyensúlyoz, hogy ne fogyasszon sokat.
Na jó, de mi az, hogy előző generáció? Lehet, hogy az Apple ezért adott ki év elején egy Core i3-as procis MacBook Airt, hogy elmondhassa, mennyivel gyorsabb a saját szilikon?
NEM. Az apróbetűs szövegből kiderül, mivel hasonlították össze a teljesítményt:
A tesztelést az Apple 2020 októberében végezte a MacBook Air Apple M1 chippel és 8 magos GPU-val szerelt prototípusain, valamint 1,2 GHz-es, négymagos Intel Core i7 processzorral szerelt sorozatgyártott modelljein. A teszteléshez használt mindegyik modellben 16 GB memória és 2 TB-os SSD-tároló volt. A tesztelés a Final Cut Pro 10.5 kiadás előtti verziójával, egy 55 másodperces, 4096 x 2160 képpontos felbontású, 59,94 képkocka/másodperces sebességű 4K-s Apple ProRes RAW multimédiás anyagot alkalmazó projekt Apple ProRes 422 formátumra való átkódolásával történt. A teljesítménymérések adott számítógépes rendszereken történtek, és a MacBook Air hozzávetőleges teljesítményét mutatják.
Vagyis az i7-es MacBook Airekkel, tehát egy i3-ashoz képest még nagyobb a teljesítménynövekedés. Hogy ez most single core vagy multicore vagy mi, azt jó lenne látni, nyilván egy négymagos és egy nyolcmagost multicore-ban nehéz összehasonlítani, különösen a differenciált teljesítmény miatt, de mindenképp a nyolcmagos nyer kiemelkedően.
Na jó, de mi az, hogy akár 18 óra üzemidő? Akkor biztos csak ki van nyitva a macOS, de nem csinálsz semmit, nem?
NEM. A 18 órás üzemidőt filmlejátszás mellett mérték le, Apple TV app futtatása mellett. Ami sokkal közelebb áll a valódi használathoz, az a wifis netezés, amit viszont 15 órának ígér az Apple. A szám teljesen életszerű, nem véletlen, hogy az előző posztomban pontosan 15 órát írtam én is: ha fogsz egy méretben hasonló iPad Prót, és a benne lévő akksi és a MacBook Air-ek akksinagyságát arányosítod, akkor pont 15 óra jön ki a wifis netezésre. Hiába van itt több mag, egységnyi akksikapacitás ugyanarra a futási időre jogosít, mint az iPadekben.
Na jó, de ez a sebességnövekedés biztos elolvad, ha x86_64 appokat akarsz futtatni, nem?
NEM. Az Apple mostani launch-ában az a zseniális, amiben az Apple mindig is jó volt. Ha nem képes egy váltást minden aspektusában megkönnyíteni, sőt, a váltást egy nagyon is kívánt állapotnak bemutatni, akkor megette a fene az egészet. Van Windows 10 ARM-ra, mint ahogy a világ első tableteinek nagy részén is szerintem XP futott. Csak hát minek, ugye, megmaradt vásári mutatványnak.
Az Apple a Universal appokra helyezi a hangsúlyt, vagyis olyan package-ekre, amik Intel és M1 verziót is tartalmaznak, vagyis bármilyen Macen lehet futtatni őket. A lényeg itt az volt, hogy minden fejlesztő képes legyen gyorsan létrehozni az Universal kódot, és ez sikerült is meglépni állítólag. Valaki egy napos fejlesztésről, valaki fél órásról beszélt: kijelölöd, mikre van szükséged, miket használsz, és kattintasz.
Ha a fejlesztő nem lép, vagy régi x86-os appot futtatnánk, még mindig ott van a Rosetta 2, ami átfordítja futás előtt a kódot, hogy mehessen M1-en is.
Na jó, de az így futtatott appok nem lesznek-e nagyon lassúak a korábbiakhoz képest, itt is kijön-e az M1 előny?
Erre vonatkozóan pontos infó nincs, Craig azonban elmondta a tegnapi videóban, hogy a Rosettán futó alkalmazások még mindig gyorsabbak M1-en, mint a korábbi Mac rendszereken (nem tudni, mihez hasonlította, de gyanús, hogy az i7-es MacBook Air-t vette alapul). Lassabb biztos nem lesz, legfejlebb az elindításnál lehet egy kicsit várni. Tesztekből majd kiderül, mennyit.
Na jó, de most behúznak minket egy baromi drága világba, ahol nincs többé olcsó laptop, meg bütykölés.
EZ RÉSZBEN IGAZ, de sokkal korábban megtörtént. Az Apple nem kínált soha olcsó gépeket. Áremelést sem hajtott végre a belépő szinten: most sem ment az ezer dolláros beugró laptopár fölé, és nem is számítok drágulásra. Nem szerették a bütykölést sem, akadályozták, ahogy csak tudták. Ami most történt, hogy a memória is integrált, nem cserélhető, nem bővíthető (jelenleg pedig maximum 16 GB támogatott), vagyis egy újabb bütykölés, ami lehetetlenné válik.
Na jó, de meddig lesz Rosetta 2? Mi van, ha jövőre kinyírják, és ott maradok a régi appjaim nélkül?
SOKÁIG ITT LESZ. Az eredeti Rosetta, ami a PowerPC-s appokat engedte inteles Macen futni, 2006-2011 között volt elérhető, aki meg akart, nem frissített OS X Lionra, és továbbra is használhatta. De ne higgyétek, hogy 2020-ban van bárki, aki így tesz még. Megtalálta a helyettesítő appot, és kész. A Rosetta 2 velünk lesz évekig, de a Universal apps miatt sokkal korábban feleslegessé válik, mint az eredeti Rosetta.
KONKLÚZIÓ
A helyzet az, hogy a számítógépek lassan megszűnnek annak lenni, amik voltak a kilencvenes-kétezres években. Nem azt mondom, hogy el kell engednünk az összeválogatott alkatrészeket, nem azt mondom, hogy nem lesz ilyen, de inkább a pró arcok építik maguknak a spéci vasakat, a mindennapos felhasználóknak, akik előbb adják el a gépeiket, minthogy bütyköljenek, meg bővítsenek, ez úgyis mindegy.
A lényeg: kérjetek mindig sok memóriát a gépbe, sokkal fontosabb például most 16-tal és nem 8-cal kérni az M1-es Maceket, mint valaha, de ennyi a változás az átlagnak.
A többi kábé az, aminek látszik. Nem tudtam nagyon belekötni. Egy sokkal gyorsabb gép, ami immár tökéletesen összedolgozik az iOS-eszközökkel, miközben nyitva marad még a Rosetta 2 élettartamáig az Intel appokkal is. Egy olyan gép, ami egészen új teljesítmény-fogyasztás görbét rajzol fel az otthoni gépek számára, ahol az ARM immár előny, és nem hátrány.
Plusz úgy tervezték meg, hogy a mai folyamatokra és a maximális biztonságra legyen kihegyezve, tehát az egész sokkal előremutatóbb, mint a nyers teljesítmény és a tranzisztorszám növelése.
Valószínű, hogy egy új korszak nyitányát látjuk most, és az Intel, ahogy korábban írtam, a dízelmotor sorsára jut. Sok helyen megmarad, főleg ipari területeken, de aki személyautót - személyi számítógépet - vesz, ennél már sokkal jobbat akar majd.
Jelenleg: Apple gépet.
2020: Az (átkozott) év, amikor újra izgalmas lett az Apple
Az iPhone, iPhone 3G és MacBook Air ősbemutatója óta az Apple meglepetésfaktora folyamatosan csökkenni látszott. Belefutottunk érthetetlen vagy éppen jelentéktelen fejlesztésekbe, és komplett évek voltak, amikor az volt az érzésem, hogy az egész innovatív cég egyetlen innovációja, hogy képes legyen hihetetlen magasságokba feltornászni a full feature okostelefonokért elkérhető összegeket. Ez utóbbi briliánsan sikerült is, emiatt Cook meg is kapta tőlem a pénzmérnök titulust.
Ez az év, ami számomra kicsit távolabb zajlott az Apple falain belüli történésektől, így a vége felé tökéletes meglepetéscsomagot hozott. Nem akarok inni előre a medve bőrére, hiszen egyelőre sem iPhone 12 mini, sem HomePod mini, sem ARM-alapú MacBook nem volt a kezeim között, de ez a három termék az, amikkel az Apple, egyelőre csak papíron és hipotézis szintjén, többet ad, mint vártam.
Az Apple, ami számomra már egybeforrt az “underachiever” fogalommal, többet ad, mint amit vártam. Nem hiszem el.
Először is az iPhone 12 mini. Itt írtam hosszabban róla, mennyire meglepett a dizájn, a méret és a mellé szinte teljes fegyverarzenál, kiegészítve egy vállalható összeggel. Ha a forint kicsit erősödik, retaileknél simán megvehetjük nettó 200 ezerért (persze csak ha az ÁFA-s cégem végre be tud indulni, és lesz ÁFA-bevétele, így a járvány után, hehe).
Aztán a HomePod mini. Én könyörögtem korábban, hogy az Apple ne hagyja magát, ne hallgasson a huhogókra, ne rontsa el a brandet, és ne adjon ki olcsó, dobozhangú HomePodot. Nem a Siri a lényeg a HomePodban, az hülye mint a segg, hangfalat a hangzás miatt veszünk, és a HomePod ezt a feladatot tökéletesen teljesítette. Ahogy a cég kamerái, a kijelzői, úgy a hangszórói is úgy lettek beállítva, ahogy a valóságot igyekezzenek visszaadni, nem pimpelt trükkökkel, hanem igazi színekkel, hangokkal, formákkal.
Nagyon várom a HomePod mini első nagytesztjeit, de azok alapján, amit eddig olvastam, az az érzésem, hogy most is eltátom a számat. Nem fogja hozni a nagy HomePod hangerejét, teljes fegyverarzenálját, de szerintem a 35 ezer forint körüli ára egyáltalán nem hoz magával a nagytesó 110 ezer körüli árcímkéjéhez képest mérhető veszteséget. Az olyanoknak, akik egy HomePodot általában 30%-os hangerőn hallgatnak, és sztereó esetében sosem mennek nagyon e fölé (mert azon a hangerőn már nincs beszélgetés egy kisebb szobában), azoknak a mini, egy kiegyenlített halk megszólaltatás esetén lazán lehet ugyanolyan jó választás. 70 rongyért sztereóba, na tessék.
És az, hogy még idén komolyan, az immár biztosra vehető pletykák alapján KOMOLYAN saját fejlesztésű procikkal érkező MacBook-okat várunk november 10-én, az hab a tortán, de baszott nagy és kemény hab ám. Már rég vettem volna az idei MacBook Air-ekből, ha nem hallottam volna, hogy év végére várhatunk egy ARM-os MacBook Airt is, bíztam is a pletykában, meg nem is, de érdemes volt kitartani, úgy tűnik. Hogy ez mit jelent majd? Tekintve az iPad Prók teljesítményét és fogyasztását, a mostani 11 órás webezést feltornászhatja 15 óra fölé lazán, úgy, hogy közben nem azon kell aggódni, hogy ki tud-e exportálni emberi időn belül egy 4K-s vágott videót - igen, az Air, nem a Pro -, és azon sem kell morfondírozni, hogy rántottát lehet eközben sütni rajta, vagy nem. Hogy a MacBook Prókkal mit kezdenek ARM szinten, azt elképzelni sem tudom, de baromi kíváncsi vagyok.
De mondom, nem iszom előre senki bőrére. Új architektúra a Mac-nél, igazi early adopter-csemege, simán lehetnek gyerekbetegségek, a fejlesztőknek szól inkább ez még idén, simán lehet gyengus a fülemnek a HomePod mini a HomePod után.
Én csak azt mondom, hogy nem emlékszem olyan évre, amikor ennyiszer értettem volna egyet a céggel sorozatban, vagy ennyiszer éreztem volna jónak az irányt, vagy leptek volna meg, vagy ezek kombinációja.
Ilyen lesz az AirTag, az Apple Find My Everything eszköze
Erre az évre várjuk a pletykák szerint az AirTaget is még, az ARM Macekkel egyetemben, egy novemberi bemutatón. Az AirTag látszólag a legkevésbé izgalmas termék lehet idén, mégis megváltoztathatja, ahogyan a karácsonyra gondoltunk eddig.
Szinte bárkitól kérhetünk ajándékba Apple-terméket ezentúl.
Kijött nemrég egy szabadalom is a cucchoz kapcsolódóan, így egy fokkal megint beljebb vagyunk, mi is lesz az AirTag. Vagy két fokkal kijjebb, mert én megnézve a papírokat továbbra sem értem, hogyan fogja ezt az Apple elmagyarázni a tömegeknek. Már hogy mire is való ez a dolog.
Ugye alapból egy Tile-hoz hasonló apróságról van szó, amit rákötsz a dolgaidra, és amik alacsony fogyasztással, Bluetooth segítségével képesek kommunikálni, és meghatározni a saját helyzetüket. Pontosabban összekapcsolódnak más Tile-használók telefonjával, hogy végül ezek az eszközök küldjék el a lokációt a Tile szervereinek, amik visszajelzik a cucc földrajzi helyzetét nekünk. Ez eddig világos: az Apple nagy előnye ezen a téren, hogy integrálhatják az egészet az iOS-be (Androidokba egy külön appal), így sokkal több potenciális megtalálót tud felsorakoztatni, ami az ilyen termékeknél a kulcs a sikerhez. Mivel integrált, nem szenved az olyan problémáktól, mint a többi ilyen app-alapú cucc, hogy amikor kellene, valamiért mégsem tudja elérni az eszközt.
De az AirTag nem csak erről szól. És itt kezd zavarba ejtő lenni a dolog.
A szabadalom szerint a testtartásunkat is segíthet beállítani, ha magunkra tesszük az AirTageket, és valami kondis appal figyeltetjük ezek helyzetét.
Vagy ugyanúgy magunkra akasztva AR játékokat játszhatunk.
Meg korábban volt szó arról is, hogy ezekre a kütyükre programozhatunk a Parancsok appal létrehozott összetett iOS utasítássort, majd később a telefonunkat vagy óránkat lecsippantva rajta egy sor kódot futtathatunk le, automatizálhatunk a fizikai világban. Vagyis az AirTag egy passzív kódtároló lenne ebben az esetben, minden mást a telefonunk, óránk végezhetne el.
Ti el tudjátok képzelni, hogyan lehet ezt egyetlen termékként eladni? Én sem tudtam, amíg meg nem láttam ezt az ábrát:
Ez egy Apple Watch, aminek a szíján egy sor AirTag sorakozik, amiket lepattintva azonnal bepoloskázhatunk bármit. És akkor beugrott. Ez teljesen olyan, mint a Pókember csuklóján lévő cucc, kivéve hogy nem tud hálót vetni (egyelőre). Eszembe ötlött egy Pókember-rész, amikor Parker bepoloskázott egy furgont a cityben, aztán követte egy külvárosi családi házas övezetbe, ahol, felhőkarcolók híján, gyalog meg távolsági busszal kereste az AirTagjét. Pont úgy, ahogy mi csináljuk majd, ha ellopják a hátizsákunkat, és megyünk a vidéki busszal érte valami távoli düledező viskósorra, félemetes hacukákba öltözve.
Szóval szerintem szuperhős-cuccnak kell hirdetni a dolgot, és menni fog. Ha Musk kijöhet lángszóróval, akkor Cooknak a minimum egy ilyennel kellene szembeszállni a főgonosszal.
Hogy mennyibe kerül majd? A Tile-ból érdemes kiindulni, ahol akár 35 dollárt is elkérnek egy Tile Próért, ami több mint száz méternyi hatótávot tesz lehetővé. Rájön még egy Premium előfizetés, ha kérjük, amiben ingyenes akksicsere, Smart Alerts és 30 napos lokációs történet is található, valamint egy Unlimited Sharing nevű lehetőség, hogy a tagünket megoszthatjuk több más emberrel is, így keresős partikat rendezhetünk. Én azt mondanám, hogy az Apple is igyekszik a 35 dollárt belőni (ez itthon bruttó 14.000 forint lehet így), de havidíj nélkül kínálhatja majd az Unlimited Sharinget és a historyt. Ingyenes akksicserét tuti nem adnak hozzá, az inkább ilyen underground politika, posztkommunista felhasználósimogatás. Pfuj.
Mégis, enélkül is kívánatosabb lesz az Apple megoldása, mint a Tile, már csak az integráció és a felhasználói bázis miatt is.
A fenti képen azt látjuk, ahogy az új vezeték nélküli töltővel tölthetjük az AirTaget is. Lévén ez a töltő a korábban meghirdetett, soha el nem készült AirPower leegyszerűsített változata, végül is elképzelhetó, hogy az AirTag is egy korábban dédelgetett álom elkorcsosulása. Még azt sem tartom kizárnak, hogy az AppleCar projekt elektromos autójából maradt ez a kütyü, mint egyedüli megvalósítható elem.
A HomePod, a mindennél különösebben változó számítógép
A számítógépek változnak. Az új szoftvereket letöltve másra használhatjuk őket, a billentyűzetükbe beleragad a csokicsipsz, a kijelzőjük elavulttá válik, az akksijuk merül és így tovább. Egy számítógépnél megszoktuk, mikre figyeljünk, és rengeteg dologgal lehetünk elégedettek vagy elégedetlenek. Ezek a dolgok általában a velünk való összeköttetésről szólnak: a trackpad és a billentyűzet az akaratunk bevitelét szolgálja, a kijelző a számítógép részünkre nyújtott információinak átadására szolgál, ezeket spékelik meg mindenféle világítások, kamerák meg ami kell.
A HomePod-ról egyébként azt gondolom, hogy az ember-számítógép kettősének jövőjét mutatja be. Nem a közelit, egy kicsit távolabbi jövőt, amikor a technológia meg az IoT ott tart, hogy a franc sem akar kijelzőkön gombokat nyomogatva intézni dolgokat a kismillió eszközével. A hang természetes kommunikációs forma, nem rontja a szemet, és mellékes fókuszú tevékenység: én is imádom, hogy már két éve alig kell elővenni kütyüt ahhoz, hogy pontosan az általam kívánt dal szólaljon meg a nappaliban. A gyerekek rajtam csünghetnek, akkor is tudok váltani, hangerőt szabályozni.
Ahogy telnek az évek, a HomePod is megváltozik. Ez is számítógép, csak itt nincs kijelző, nincs billentyűzet, más a formája és a viselkedése. Két éve gyűjtöm azokat a benyomásokat, amiket változásnak éltem meg, átlagos felhasználóként. Ez utóbbit azért mondom, mert a HomePod számomra statikus jelenség volt, nem foglalkoztam vele, mikor frissít, mit lehet elérni a frissítésekkel, nem kívántam ezzel időt tölteni. Szuper hangfal, hanggal vezérelhető a zenelejátszás, néha lekérdeztem az időjárást vagy a kinti hőmérsékletet, de ennyi. Én ezzel el is lettem volna a végtelenségig. De változunk, változunk.
Sokan a minivel most lépnek be először a HomePod-osodás világába, nekik először ezt a posztot javaslom, csak aztán ezt a mostanit.
1. Periféria és külső borítás
Az elhasználódás az eszözökön itt szokott először meglátszani. A HomePod értelemszerűen nem nagyon használódik el, csak porosodik, és leszarják a bogarak. Utóbbi tényleg gond, mert a piszok beül a puha külső borítás redőibe, és lehetelne kitisztítani.
A periféria a HomePod esetében, ami érintheti a vele való kapcsolódásunkat: a mikrofon és a hangszórók. A hangszórók, lévén erről szól a cucc, ugyanolyan minőségben szólnak, mint az elején. Sőt, az olyan fejlesztésekkel, mint a hamarosan megjelenő Dolby Atmos támogatás, amivel a nagyobbik hangszóró egy Apple TV 4K-hoz kapcsolódik alapértelmezettként, és szuper filmes élményt hoz el akár egyedül, akár párban, egyértelműen szuper hír.
A mikrofonok ugyanúgy megértenek ugyanazon a hangerőn, bár időnként van egy olyan érzésünk, hogy hangosabban kell beszélnünk, mint korábban. Ezt sosem fogjuk megtudni, ezek inkább érzések, hiszen sokkal jobban befolyásolja a megértésünket a hangerőnk helyett az, hogy mellettünk mások beszélgetnek-e, és milyen hangosan. A processzor ugyan folyamatosan igyekszik a Hey Sirit kimondó ember hangjára figyelni, de ez a fókusz nem működik olyan jól, mint az emberi agy esetében.
Ami mégis nagy változás volt ezen a téren, az az AI által generált hang megjelenése volt idén. Korábban valódi személyek valódi hangján szólalt meg a cucc, ezt váltotta le a hangot és a hangsúlyozást egy mesterségesen előállító algoritmus. Ezzel együtt két fontos változást értünk meg.
- Az egyik az volt, hogy a hang elvesztette a személyességét. Az a kedves női hang átalakult, nagyon kicsit, de úgy, hogy az adott személyre jellemző felhangok eltűntek. Nem lett robothang, csak épp eltűnt belőle az ember, mint ahogy a szemből is eltűnik valami, miután meghal az illető. Valami csillogás. Valami jelenlét.
- A másik az volt, hogy nem mindig ugyanúgy hangsúlyozta ugyanazt a mondatot. Én általában azt kérem, hogy Hey Siri play my music, és erre az a válasz, hogy Playing your songs, shuffled. Ennek a hangsúlyozása most már sokféle módon előfordul, változatosabb lett, bár nekem a személyesség eltűnése jobban fáj. Összességében csalódás volt nekem ez a húzás.
2. Elérhető zenék
Az elérhető zenék kínálata folyamatosan bővül, bár erről a bővülésről nem kapunk semmiféle értesítést. A hangfal sztoikusan áll a sarokban, és csak véletlenül vesszük észre, hogy amit tegnap nem ismert, ma már ismeri.
Például, nagy örömömre, Rutkai Bori gyerekalbumai bekerültek a kínálatba. Ezeket korábban CD-n vettem meg, könyvek mellékleteként, mert máshogy nem lehetett elérni. Hallgassátok csak meg, a dalok nagyon jók, alig van ma olyan együttes, aki gyerekeknek ilyen minőségi és szórakoztató muzsikát készít. Tele vagyunk Youtube-borzalmakkal, köztük nagyon üdítő őket hallgatni.
3. Speech to text
Az esetek túlnyomó részében nincs gond, hacsak nem fullba nyomod a hunglisht. Még játszadozni is van kedve: ha például az Orion című dalt kérem a Metallicától, azt kétféleképp szoktam:
Héj sziri, pléj orájon
vagy
Hét sziri pléj orion
Attól függően, hogy melyiket mondom, ő a MÁSIKAT mondja vissza:
Ok, playing orion
vagy
Ok, playing orájon
Mint amikor a KKP-s Mogács mindig kijavíttatta a riporterrel nevét Magócsra, aztán amikor Magócsnak hívták, kijavíttatta Mogácsra.
Akadnak még vicces pillanatok, félreértések, főleg ha már régebb óta használod az eszközt.
Hey Siri, play the 4th song of this album.
Ok, I’ll play your music shuffled.
De a legidegesítőbb a “Hey Siri, stop”. Ezt általában akkor mondod, amikor nem akarod hallani azt a zenét vagy akármit, és amikor valamiért nem működik, ideges leszel. Azt hiszed, hogy most rohadt hatékony leszel:
Hey Siri, stop. Hey Siri, stop. Hey Siri, stop. Hey Siri, stop
Ismételgeted. De ezzel összezavarod szegényt. Egy alkalommal annyira összezavartam vele, hogy visszaköszönt egy hellóval, és folytatta a lejátszást. Ilyenkor kitépem a falból a konnektort.
Mindenesetre a Siri diktálásával érdemes vigyázni, és nem elküldeni az üzeneteket, amiket felmondunk. Ugye a diktálás már megy magyarul, de nekem a “köszi, Ádám” levelet befejező lezárásomat simán így írta ki egyszer:
köszi, Jani.
Na most magyarázd el annak, akinek a levelet írod, hogy ez egy félreütés, és nem annyira félkegyelmű vagy, hogy a saját nevedet sem tudod. Sok sikert.
A magyar nyelv felismerése egyébként a dalkérésekben, utasításokban sokat dobna az eszköz használhatóságán. Ehhez kellene, hogy elismerten árusítsák nálunk is a cuccot.
4. A megértett kérés végrehajtásához szükséges szoftveres háttér
A Siri teljesen hülye ahhoz képest, amit gondoltunk, hogy 2020-ra tudni fog majd. És sajnos azt a keveset, amit tud, azt sem 100%-ig megbízhatóan tudja.
Egyszer azt mondtam például egy dalra, hogy ez a kedvencem ettől az előadótól. Azt válaszolta, hogy oké, ezt megjegyezte. Egy perc múlva mondom neki, hogy játssza le ettől az előadótól a kedvenc számomat. Azt válaszolta, oké. ÉS VALAMI EGÉSZEN MÁSIK DALT JÁTSZOTT LE. Az előadó legalább stimmelt.
Én azt gondoltam, eddigre már azt is meg tudja különböztetni, ha EGY kedvenc és A kedvenc számomról beszélek, és ennek megfelelően állítja össze a playlistet, ha akarom.
Néha megpróbálkozom egy ilyennel, de teljesen reménytelen persze:
Delete this song after its finished.
Erre válaszként jött egyszer az előadó neve és a szám címe.
Van, hogy a szoftver okosodik. Ilyen volt például, amikor elvileg felismeri, ki beszél hozzá, és aszerint rakja be a playlisteket, kedvenc dalokat. Ez nálunk úgy volt, hogy mivel csak én vagyok Apple Music felhasználó, csak nekem vannak ilyenjeim, így nem volt gond, hogy ki kéri, úgyis azt kaptuk, amit máskor. Egy nap azonban kértem, hogy játsszon le valamit, és jött a visszakérdés:
Who is speaking?
Egy kicsit elbizonytalanodva válaszoltam, hogy
Me.
Who is speaking?
It’s me, Adam.
Who is speaking?
Your owner. Thy mighty God.
Hallo?
Hallo?
És így tovább. Nem jutottunk dűlőre.
A szoftveres ellátottság épp mostanában kap egy kis boostot. Megjelenik az Intercom, az a szoftver, amivel hangüzenetet küldhetünk először egy másik HomePodra a lakásban (nyilván multiroom rendszer kell hozzá, vagyis sok HomePod, az eszközöket szobák nevéhez csatolva), vagyis üzengetni lehet bárkinek, hogy kész az ebéd. Vagy csak beküldeni egy oltári nagy böfögést. A dolog működni fog iOS eszközök, Apple Watch vagy CarPlay irányába is.
5. A láthatatlan kapcsolatok
Külön fejezetet érdemel a HomePoddal összekapcsolódó eszközök, például az Apple TV. Itt teljes káosz tud valamiért kialakulni, ha például a telefonomon véletlenül a dalt az Apple TV-re nyomom ki AirPlay-jel, majd mégis a Homepodra nyomok, és kiveszem az Apple TV mellől a pipát, elvesztem. Onnantól úgy összeragasztja a kettő eszközt, hogy ha bármikor bármit kérek a HomePodon, elindul a tévé is. Pedig akkor már nincs pipa, csak a HomePod mellett. Ki kell húzni a tévét egy időre, hogy helyreálljon a rend.
A legdurvább az volt egy ilyen eset után, hogy a mindennapos “Play my music” kérésemre elkezdett valami Lady Gagát játszani a HomePodon, miközben elindította a tévét, amiben meg Kurt Vonnegut Bajnokok reggelijét olvasta fel a világ legjobb felolvasója, Galambos Péter. Szürreális volt az akusztikai élmény.
A négyes pont kivételével a felsorolt hibák simán hibahatáron belüliek, inkább szórakoztató jelleggel írtam le őket. A hangfal 99,99%-ban jól érti, amit mondok, és tök használható, nyugi.
