Az Apple kezdte. Az iPhone telefonnal 2007-ben, de még inkább 2008-ban (az App Store-ral) elindított valamit, ami azóta is meghatározza, hogyan tekintünk a telefonunkra. A cég az előnyét évekig megtartotta, a konkurencia ugyan ráígért a memória vagy a háttértár méretére, de általában csak papírficsörök maradtak ezek, az iPhone köszönte szépen, a leghasználhatóbb, leginkább felhasználóbarát megoldás maradt sokáig.
Aztán az Apple kezdte elveszíteni a lépéselőnyét, egyrészt az Android fejlődésével, de még inkább a konkurencia által ígért egyre nagyobb képernyők miatt. Hiába jelentette be az Apple már a legelején, hogy hosszasan próbálgattak mindenféle kijelzőméretet, és a Homo Sapiens számára a 3,5 colos méretet találták legmegfelelőbbnek, a világ mintha ezt meg sem hallotta volna. Egyre nagyobb kijelzőket dobtak piacra, amiket egyre inkább két kézzel lehetett csak használni.
Az Apple-nél pedig hátradőltek: nem létezik, hogy az emberek nem értik meg, két kézzel telefonálni kényelmetlen. A felhasználók azonban máshogy gondolták, és feláldozták az egykezes használatot a nagyfelbontású filmekért (amikről ugye Uj Péter írta 2000-ben, hogy mekkora blőd dolog), teljes weboldalakért, táblázatok kezeléséért mobilon, kétablakos multitaskért meg az élvezhető játékélményért.
Mielőtt még nagyon idegesek lettek volna az Apple-nél, piacra dobták az iPadeket, és azt mondták, a fentiekre van egy jobb megoldásuk, jött az iPad mini, azoknak, akiknek az iPad túl nagy. De ez sem lett elég. Csak ott maradtak azok, akik egy készülékkel akarták mindennek az előnyét megkapni, jöttek a phabletek, amik akkora kijelzővel rendelkeztek, hogy nehéz lett volna megmondani, tabletek-e vagy telefonok.
Közben a dizájn terén is elveszítették a mojót. A Samsung Edge például olyan tetszetős megjelenéssel dobbantott a nemzetközi porondon, hogy az iPhone, ami egyetlen különlegessége a kiálló rusnya kamerája volt, elbujdosott szégyenében. Jony Ive pedig inkább a szoftvercsapat élén brillírozott, a készülék bináris, szoftveres megjelenését csiszolta a fizikai helyett.
Az Apple viszont elhatározta, hogy 2018-ban máshogy csinálja majd, mint eddig.
Az ímmel-ámmal nagyítgatott iPhone-méretekkel kapcsolatban idén totál eldobták a gyeplőt, és már nem is próbálják meg védeni az egykori állítást. Az iPhone X kétkezes telefon lett, idén pedig egy hatalmas készüléket terveznek kiadni állítólag. Sőt, az idei óriás Apple telefon kábé 6,5 colos lesz a pletykák szerint, ez pedig az egyik legnagyobb lesz a piacon. A Samsung Note szériája csak 6,3, a Xiaomi legnagyobb készüléke 6,4 col, ezekre is ráígér tehát az Apple. Aki annak idején azt mondta, a 3,5 colnál nagyobb készülék hülyeség.
Beleállnak tehát a méretversenybe, amivel a saját 7,9 colos iPad minijük létjogosultságát is kétségbe vonják valamelyest.
A másik a külső dizájn. Jony kitalált ugyanis valamit, ami végre megkülönbözteti a telefonját a többiektől, picit megosztó is, ezért beszélnek róla. Ez a belógás a képernyő tetején, ezzel kapcsolatban pedig olyan különös verseny indult meg, hogy csak nézünk. Én például nem hittem volna soha, hogy valaha ilyesmivel próbál majd meg kitűnni cég:
A notch egy olyan dizájnelem lett, amit lehet utálni vagy szeretni, de végre az Apple diktálja az iramot. Egy hülyeséggel, igen, de mégis.
Aztán lehet mondani a Face ID-t, ami egy korábban már létező ficsör újragondolása, de mind technológiailag, mind a felhasználás céljában szélesebb merítést tolt a cég (ráadásul mint kiderült, a Galaxy S9-es nem tudja tartani a versenyt az Apple megoldásával). Az emojik ugyanígy: hülyeség, ami trendet csinált. A fotózásnál a portré mód ütött nagyot, a Consumer Reports pedig nemrég a legjobb három mobilos fényképezőnek csupa iPhone-t választott (X, 8, 8 Plus). Biztonságban mindig is élen járt a cég, nincs ez másként most sem.
Egyszóval látszik, hogy az Apple szeretne megint trendet diktálni, ha nem épp világmegváltó technológiákkal, akkor azzal, ami kézügybe esik. Személy szerint azt gondolom, hogy a piacon egész más területen érdemes kiemelni a nevüket: ők gyártják az egyik utolsó jó minőségű kistelefont. Az összes gyártó olcsó - értsd gagyi - telefonokat árul 4 colos kijelzőmérettel, az iPhone SE viszont továbbra is masszív cucc.
Kár, hogy két éve nem frissült. Látszik, hogy az Apple nem a valódi erényeire koncentrál, hanem helyette baromságokból próbálnak előnyt kovácsolni. Sikerrel.
skarpad
2018.03.07. 09:40
Címkék: apple kína
Mostanra már talán itthon is mindenki hallott arról, hogy a Trump-adminisztráció komolyan fontolgatja, hogy komoly korlátozásokat, tarifákat vezet be a kínai befektetések és az ázsiai országban gyártott termékek, pl. fogyasztói elektronikai cikkek importjára. Az intézkedéscsomag vegytiszta protekcionizmus, sokan a szabadkereskedelem elleni végzetes támadásnak nevezik a tervezett pakkot.
Az USA kereskedelmi főképviselőjének irodája jelenleg az ország szellemi tulajdonnal kapcsolatos gyakorlatát vizsgálja és a nyomozás eredményeit nem sokára közzé is teszi. Egy elmarasztaló jelentés adott esetben Trump malmára hajtaná a vizet, hiszen erre hivatkozva hátszéllel vezethetné be a szigorúbb kereskedelmi szabályokat.
Ahogy említettük, szigorúbb korlátok közé szorulnának Kína észak-amerikai befektetései is - pont a minap került ki az USA pénzügyminisztériumának állásfoglalása a szingapúri székhelyű Broadcom 117 milliárd dolláros ellenséges felvásárlási ajánlatára a Qualcomm felé.
Ebben a tárca nemzetbiztonsági kockázatnak nevezi az ügyletet, hiszen ha az megvalósul, a Qualcomm technológiai vezető szerepe meggyengülhet, és a kínai Huawei közvetett módon előnyhöz jutna az 5G fejlesztések terén, amit a céggel jó kapcsolatokat ápoló kormány jó eséllyel stratégiai célokra használna fel.
Ha az intézkedéscsomag átmegy, az nagyon komolyan érintheti az olyan, kínai ellátólánci hálózataikra nagyon nagyban támaszkodó cégeket, amilyen az Apple is. Az olcsó munkaerő, a kormányzati ösztönzők és a jó háttér miatt a kínai gyártóipar az amerikai elektronikai cégek egész sorának jelent alapvető jelentőségű erőforrást. Csak hogy érzékeltethető legyen, hogy az Apple mennyire kiemelten érintett lenne a többi érintett között:
három fő beszállítója, a Foxconn, a Pegatron és a Quanta mind-mind közte volt az Amerikába legtöbbet exportáló cégeknek 2016-ban.
És akkor még nem is beszéltünk olyan kisebb, de még mindig hatalmas forgalmat bonyolító olyan további ellátókról, mint a Flextronics, a Wistron, a Jabil vagy az Inventec. És ez még csak az intézkedések első köre. Az ellenségesnek titulálható lépést Peking egészen biztos nem fogja válasz nélkül hagyni és egyre több komoly gazdasági szakértő pedzegeti, hogy a helyzet akár egy totális kereskedelmi háborúvá is eszkalálódhat.
Azt hiszem ezen a ponton kijelenthetjük, hogy nem ez lesz az Apple történetének legkönnyebb négy éve.
