Újabban háromféle esemény miatt szakítom meg a munkámat a MacBook Airen.
Lefagy a Mail. Megvárom míg kipörgi magát, aztán Force Quittal kilövöm. Újraindítom.
Lefagy a Safari. Megvárom míg kipörgi magát, aztán Force Quittal kilövöm. Újraindítom.
Lefagy a Mail ÉS a Safari. Megvárom míg kipörgik magukat, aztán Force Quittal kilövöm, újraindítom őket. Nagyon durva esemény.
Persze, tudom. Közületek sokaknak egyik sem fagy le. Na, erre mit mondjak?
Mondom azt, hogy egy csomó embernek a Preview fagy ki folyton, már külön részleg van az Apple-nél, ahol ezeket a fagyásokat egyáltalán regisztrálják. Nekem semmi bajom a Preview-val. Ergo elégedettnek kellene lennem, mert mégiscsak jó az úgy, ha nem általános hibáról van szó. Valamit biztos én rontok el.
Régebben is háromféle esemény miatt szakítottam meg a munkámat a MacBook Airen.
Vécére mentem.
Enni mentem.
Dartsoztam.
Végül is, ez a mostani helyzet előkelőbb. Hosszabban lehet őket leírni, és ha az anyukámnak mesélem el, nem ért belőle egy szót sem.
Viszont erre a régi hármas tevékenységre már alig van időm az új hármas miatt. Ez bosszant egy picit. Azért néha, amikor mindkét program lefagy, felállok dartsozni.
Kéne vennem egy új gépet, szerintem az egy időre megoldaná a problémát. De ahhoz pénz kellene, amit nem tudok megkeresni, mert általában csak dartsozok.
Viszont ebben egyre jobb vagyok. Lehet, hogy indulnom kellene egy versenyen?
Sosem tudom ilyenkor, hogy mivel szabad összehasonlítani az iPhone-termékciklus felénél megjelenő Galaxykat, az előző (6s) vagy az idén megjelenő (7) iPhone-szériával, aztán végül úgy maradok, hogy az előzővel, hiszen
az legalább létezik.
Tegnap a Samsung hivatalosan is bemutatta azokat a telefonokat, amik az Apple készülékeinek a legnagyobb konkurenciát szeretnék jelenteni. Azt biztosra vehetjük, hogy a dél-koreaiak ilyenkor mindig belepakolnak egy csomó hangzatos ficsört a készülékbe, aminek egy része kevésbé izgalmas, a másik része viszont tök jó. Lopásért könyörög.
Itt van mindjárt a töltés: gyorsan szopja az áramot a Samsung S7, 30 perc alatt 60%-ra feltolja magát, ráadásul MicroUSB-ről. Ami azért jó, mert ha elszakad, nem 6790 forintért vehetsz új töltőkábelt (vagy valami sufni GSM boltban hihetetlen olcsón, mindössze 3500-ért). Ami viszont még ennél is menőbb, az a vezeték nélküli töltés: az új Galaxyk ezt is tudják, sőt a Samsung szerint gyorsabban lehet feltölteni őket vezeték nélkül, mint egy hagyományos, vezetékes töltés esetében. Ha pedig ezt az első tesztek is igazolják, többé nem lehet valódi kifogása az Apple-nek arra, hogy ők nem alkalmazzák ezt a saját telefonjaikban.
Legfeljebb azt fogadjuk el, hogy tényleg egy méterről akarnak tölteni.
Specifikációban is lekörözi az új Samsung-sorozat az iPhone 6s-eket (itt egy szép nagy táblázat). Fájdalmi sorrendben, kezdve a legfájóbbakkal: 3000 és 3600 mAh-s akksikat találunk az S7 és S7 Edge készülékekben, miközben a méretben nagyjából hasonló iPhone 6s-ben 1715, a Plusban 2750 mAh-s fért csak el. 4 giga RAM-ot kaptak az új Galaxyk, szemben az Apple 2 gigás limitjével. Dél-Korea: 576 és 534 ppi-s kijelző 2560x1440-es felbontással, miközben a cupertinói Retina 326 és 401 ppi-t tud csupán.
Ezek azok a számok, amik közelednek majd egymáshoz, ha az Apple is bemutatja majd a hetes sorozatot. Amit azonban mi sosem látunk, az ez:
200 gigabájtig növelhető tárolókapacitás MicroSD kártyával. Az Apple és a házi bővíthetőség annyira távol áll egymástól a cég indulása óta, mintha nem is egy bolygón lennének, szóval ilyet ne is várjunk.
Ami azonban fontos: a vízállóság kérdése. Az új Galaxyk hivatalosan is IP68 por- és vízállók, vagyis egy méterre a víz alatt ki kell bírniuk fél óráig. Az iPhone 6s-sel már bemutatták korábban, hogy akár egy óráig is elvannak a vízben, de az Apple sosem feküdt rá igazán, hogy a hivatalos pecsétet is megszerezze, inkább úgy volt vele, hogy ha valaki vízbe ejti, az ő baja. Reméljük, idén már ők is készen állnak majd ugyanerre:
Mi van még? A Galaxy S7-esek állítólag jobb képeket készítenek sötétben, mint az iPhone 6s-ek, és gyorsabb az autofókuszuk. "Always-on" screent kaptak, vagyis az alapinfók mindig látszanak, nyilván egy minimális akksidzsúzért cserébe.
A gamerekhez is minden eddiginél élénkebben szólnak: vízhűtést kapott a proci, hogy a nagy igénybevételnél elvigye a hőt, a játékok futtatása pedig sandard (full felbontás, 60 fps), alacsonyabb (kisebb felbontás, 30 fps) és extra alacsony módban is lehetséges. Na, az ilyen is nagyon távol áll az Apple-től: a programok egyféleképp futhatnak, papíron tökéletesen.
Az induló árak hasonlók, az új Samsung készülékek egyelőre picit drágábbak: 669 és 779 dollárért árulják őket a szolgáltatók az Egyesült Államokban.
SorozatunkbanGruber Kristóf iOS-fejlesztő mondja el az Apple-szolgáltatásokról a tutit. Rántja le róluk a leplet. Bétateszteli őket. Havi rendszerességgel kiválaszt egy témát, amivel kapcsolatban mindenki csak zavartan vakarja a fejét és elmagyarázza, hogyan működik, mire jó, mire nem jó. Hetedik témája a Notification és a körülötte kialakuló pokol.
Vajon mennyi értelme van egy értesítésnek, amit a telefonod vagy a számítógéped megjelenít, ha az nem jókor talál meg téged? Elárulom: pont semennyi. Az elmúlt évek során appokkal bástyáztuk körbe magunkat, életünk kisebb-nagyobb szegletét ezekre a virtuális szolgákra bíztuk, amik megpróbálják tenni a dolgukat. Ha úgy gondolják, hogy számunkra valami hasznos információval bírnak, akkor ezt könyörtelenül tudtunkra hozzák. Az értesítések tengerében pedig ember legyen a talpán, aki nem süllyed el.
A Bush-család csak nem akar kikopni a Fehér Házból, először az apa lett elnök, aztán a tesó, most meg Jeb Bush az egyik republikánus jelölt, akiből akár az Egyesült Államok elnöke is lehet a következő választáson.
Történt Jeb Bush-sal, hogy kapott egy Apple Watch ördögkészüléket valakitől, és a kapcsolatuk boldog, vidámnak mondható volt egészen addig, amíg a gonosz szerkezet egy váratlan pillanatban meg nem szólalt.
Konkrétan az történt, hogy Bush véletlenül felvett egy bejövő hívást az órával, ami kihangosította a beszélgetést, és ez alaposan meglepte az aspiránst.
A Bloomberg készített egy interjút az Apple processzorfejlesztőjéven, Johny Srouji-val, akiről kevés szó esik, pedig ő az egyik legnagyobb zseni a cégnél. A semmiből létrehozott részleggel olyan csipekkel állított elő, amikkel képtelen lépést tartani a piac, az Apple két-, és hárommagosai hatékonyabbak, elegánsabbak, mint a konkurencia termékei.
Srouji most két nagyon izgalmas sztorit is megosztott a lappal. Az egyikből kiderült, hogy az iPad Pro majdnem lassabb lett, mint az iPhone 6s.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
