A TED 2017-es konferenciáján beszélt Tom Gruber, a Siri társalapítója, jelenleg az Apple MI szakértője. Olyan dolgokról - mi másról -, mint a mesterséges intelligencia jövője, annak későbbi felhasználási területei.

Nem is olyan sok év múlva, jósolta Gruber, az ember és gép közötti kapcsolat odáig fejlődik majd, hogy automatikusan képesek leszünk emlékezni minden emberre, akivel valaha találkoztunk, emlékszünk minden ételre is, amit valaha kóstoltunk, felidézve az ízeket.

“Mi lenne, ha olyan jó memóriánk lenne, mint egy számítógépnek?” - teszi fel a kérdést. Annak ellenére mondja ezt, hogy szerintem pont van olyan jó memóriánk, mint amire Gruber utal, csakhogy a mindennapi koncentrációhoz, gondolkozáshoz elengedhetetlen a memória szintezése. Vannak olyan módszerek, amivel felidézhetőek elfelejtettnek gondolt, jelentéktelen emlékek is.

De Grubernek igaza lehet, csak éppen a 2011 óta, 6 éve az Apple-nél fejlesztett Siri, aminek a megjelenő új képességei kimerülnek Twitter-integrációban és hasonlókban, nem igazolja épp a felvázolt fejlődési gyorsaságot. A Sirinek áttörő fejlesztése az indítása óta nem történt, nem alkalmas egymásra épülő párbeszédek létrehozására, sokszor még a mondandómat sem érti annak ellenére, hogy egyébként a szavakat helyesen fordítja karakterekké.

Én nem állnék meg Gruber víziójánál egyébként: miért csak azokra az emberekre emlékezzünk, akikkel találkoztunk, miért nem mindenkire? Miért ne töltenénk fel a teljes tudást aktív memóriába, és sikoltunk bele a végtelenbe? Vagy áttölthetnénk magunkat szoftverré, test nélkül, kamerák és érzékelők millióira csatlakozva élhetnénk, minden korábbinál hatékonyabban fejlesztve a Belső Wikipediát.

Vagy lehetne azt is, hogy a Siri pár év múlva a darts eredményeket is löki, ha kérdezzük. Ezt a két lehetőséget látom.