Az Apple híres arról, hogy rendszeresen újrafeltalál dolgokat. Az újrafeltalálás azt jelenti, hogy ők is elkezdenek valamit, de a lehető legkifinomultabb módon. Azáltal, hogy ők is elkezdik használni, az emberek - nem csak az Apple júzerek, de a komplett early majority közönség - befogadják azt. Elkezdenek figyelni rá, elkezdik megérteni.
Na, most a készpénz volt soron.
Az Apple Card nálunk ugye nem elérhető, maga a konstrukció, a vásárlások utáni pénzvisszafizetés is kissé idegen az általános magyar bankkártya-társadalomtól. Viszont ez a pénzvisszafizetés, “cashback” nagyon jól jött most az ünnepek előtt. Így tudott a cég akciózni.
Az Apple sosem volt híres arról, hogy akciózzon, hogy a termékeit bizonyos időszakban olcsóbbra taksálja (megteszik helyette a viszonteladók, lehetőségeikhez mérten). Viszont iTunes Gift Cardot és hasonlókat azért szokott osztogatni, meg ingyen kiegészítőt, ha veszel valamit. Idén az Apple Card tulajoknak dupla cashback akciót hirdettek, vagyis 3 helyett 6%-ot fizetnek vissza azoknak, akikApple Carddal vásárolnak tőlük.
Mondhatták volna azt is, hogy 6%-os árcsökkentést léptetnek életbe, de akkor nem újrafeltalálták volna a készpénzt. Mivel újrafeltalálták, a készpénz náluk bizonyos szolgáltatások megrendelőinek jár, miután kifizették a sima vételárat, árcsökkentés formájában.
Nem tudom, hányan tudjátok, hogy van egy Apple Support nevű app, amit letöltve rákereshetsz a kérdéseidre, az Apple által írt anyagokat olvasgathatsz a készülékeid működéséről, magyarul is. Úgy hangzik, mint egy olyan program, amit végül sosem töltesz le, igaz?
Nade! A programban gyorsan falakba ütközöl, ha szokatlan hibával kapcsolatban keresgélsz, és ilyenkor szembe is jön ez:
Kérhetsz visszahívást az Apple-től, egy általad megadott időpontban. Nekem ez azért isteni, mert az autóban szoktam a telefonokat intézni, így ha tudom, mikor indulok otthonról, beütemezem ezt, és el is felejthetem az egészet. Aztán a megadott időpont után pár perccel (egyszer 4, egyszer pedig 6 perc késéssel) csörög a telefon:
Ha kinyomod, egyszer visszahívnak. Egy automata tájékoztat magyarul, hogy mi történik, aztán egy magyar srác szól bele, hogy miben segíthet. Én HomePoddal kapcsolatban kértem segítséget (pattogó hangot adott ki), és annak ellenére, hogy Magyarországon hivatalosan nem is kapható a cucc, készségesen próbált segíteni. Rákeresett, volt-e az enyémhez hasonló bejelentés, és elmondja, miket próbáljak ki. Arra is felhívja a figyelmet, hogy mivel itthon nem kapható, az Apple szervizek nem kapnak alkatrészt, de azért vigyem be (ezért érdemes nagyobb kereskedőnél vásárolni, az ő saját szervizük elintézi ezt, simán cserélik is újra a cuccot, ha van valami).
Ez azért egy olyan kusztomer szörvisz, ami eléggé bejön.
Mivel nemrég eltörtem az Apple TV távirányítómat, szereznem kellett egy újat. Annak ellenére, hogy semmi funkcionális baja nem volt, csak szilánkokra tört az alsó része, és szigszalaggal kellett a helyén tartani. Nem javítják, csere.
Szerencsére tőletek kaptam segítséget, Zoltán a saját használt távirányítóját adta el nekem baráti áron. Ez volt az eredeti, “A” terv (venni egyet), amit így sikerre vittem. A “B” tervet is mindjárt elmondom.
Hazavittem a távirányítót, és próbáltam beállítani újként. Keresgéltem a menüben, nyilván a “Távirányítók” menüpont alatt is, de itt csak a meglévővel kapcsolatos dolgokat találtam. Új távirányító beállítása nem szerepelt.
Nyilván ilyenkor rákeresek, és persze meg is találom az Apple Support oldalán, hogy
Point your remote three inches away from your Apple TV. Then press and hold your remote's Menu and Volume Up buttons for five seconds. If asked, place your remote on top of Apple TV to complete pairing.
Olyan, mint egy egy fatality a Mortal Kombatben, nem? Megvan, milyen távolról, milyen kombinációt kell nyomni (Menü és Hangerő Fel gombok együtt, öt másodpercig), hogy menjen. És persze ment, onnantól ezt a távirányítót is ismerte az Apple TV. Nem ritka a világban, hogy így kell beállítani dolgokat, általában saját operációs rendszerrel nem rendelkező, hétszegmenses kijelzős elektronikai cuccok várnak el tőlünk mindenféle gombok hosszú lenyomását - ébresztőóra például, ha még emlékeztek rá, mi az -, egy iOS esetében picit szokatlan volt. Na mindegy, ha ti is belefuttok, fent a megoldás.
És akkor a “B” terv: nemrég Svájcban egy ottani szolgáltató, a Salt kiadott egy Apple TV távirányítót. Az érdekes benne az, hogy egyrészt pont olyan, mint egy sima távirányító (nagy, és nincs rajta üveg), másrészt a gombok egészen olyanok, mintha az Apple gyártotta volna. És a helyzet az, hogy akármilyen fura, az Apple is részt vett a fejlesztésben, vagyis ez egy kicsit az ő gyerekük is. És átszámítva 6000 forint, nem 22.000. Persze giroszkóp meg mikrofon nincs benne, érintős felület sem, viszont nem törik el, egy csomó dedikált funkciógomb található rajta,
és saját dedikált kikapcsológomb is, ami őrült jó.
Szóval: van valaki, lesz valaki Svájcban? Az egész országban van Salt üzlet, ahol lehet venni ilyet. Tegye már meg, aki tud szerezni, hogy ír nekem az oldalt látható címre. Vennék.
Tim Cook egy jó politikus, ezt mindig mondtam, annak ellenére, hogy saját bevallása szerint távol tartja magát a politikától. Miközben mindenki értetlenül nézett, ő elérte, hogy direktben hívja az elnököt, ha valami gondja van, és Trumpnak, aki úgy vezet országot, mint egy vegyeskereskedést, ez tetszik is.
Miután Trump személyesen bejárta Cookkal a Mac Prókat összeszerelő üzemet, az Apple vezetője hagyta, hogy az elnök szinte felavassa azt egész hóbelevancot egy dedikált táblával, ahogy azt is hagyta szó nélkül, hogy ezután bejelentse: ő nyitotta meg a gyárat, ami visszahozza a munkahelyeket az Egyesült Államokba.
Today I opened a major Apple Manufacturing plant in Texas that will bring high paying jobs back to America. Today Nancy Pelosi closed Congress because she doesn’t care about American Workers!
Az igazság ezzel szemben az, hogy ez egy Flextronics gyár, ami 2013 óta gyárt Mac Prókat. És az is az igazsághoz tartozik - ezt még nem tudtuk eddig -, hogy csak az USA-ban értékesített Mac Prók készülnek itt. Európában például a jelek szerint Kínából származó Mac Prókat kap az, aki berendel egyet.
Nem tudom, Cook mennyit adott Trumpnak, lehet, hogy semmit. De az biztos, hogy most már kérhet, nem is keveset.
Ha megnézzük az Apple legdrágább termékeit, akkor érdekes jelenségre lehetünk figyelmesek. A listán alig akad 1990 és 2010 között készült termék. Előtte bőven voltak piacrengető árak, de hát a PC hőskoráról beszélünk, minden annyi volt, mint az űrutazás. Az Apple akkor sem volt szívbajos 10 ezer dollár körüli összegre lőni, viszont rendre bele is bukott a dologba, kevesebb kivétellel, mint sikerrel. Emlékezhetünk, mi történt a Lisával, a Jobs lányáról elnevezett AKKOR 10 ezer dollár körüli géppel. Elásták a raktáron maradt háromezer gépet egy szeméttelepen, a Utah állambeli Loganben. Most már el lehetne adni őket az akkori árukon, csak ki kellene ásni őket, beleönteni úgy földesen egy üvegkockába, és kiálítani valami puccos New York-i kiállításon, rátenni a 30 millió dolláros árat, és szerintem elkapkodnák. Még csak öncélú sem lenne.
A listán a 2010-es évek után azonban csak egy igazi tévedés van, a 2015-ös Apple Watch Edition, a maga 17 ezer dolláros árával. A többi új termék szerepeltetése meg kicsit erőltetett: az iMac Pro vagy a 2013-as Mac Pro kimaxolt verzióit ide rakni megtévesztő, hiszen mondjuk egy Macintosh IIfx 1990-ben 9780 dollárról indult, és 12 ezerig ért a teteje, tehát nem volt ekkora különbség az alap és a kimaxolt között, mint most, terás RAM-okkal sokterás SSD-kkel, négy videokártyákkal.
A 2013-as Mac Pro és az iMac Pro alacsonyabb alapáron egyébként is szerényebb teljesítményeket kínált. Egyik sem akart a piac csúcsragadozója lenni, azoknak szóltak, szólnak, akiknek kell az erő, de nem minden áron. "Kell egy erős proci… meg persze kell jó sok RAM is… Másfél tera? Dehogy, hülye vagy?" A Mac Prókat pár év alatt teljesíményben beelőzték az iMacek (tudom, Xeon, de akkor is), az iMac Próról meg tudjuk, hogy most ég picit a pofája: 5K-ban tudja csak meghajtani a Pro Display XDR-t, nem 6K-ban.
A kimaxolt Apple-gépek listájának élén természetesen az idei Mac Pro szerepel, a maga 52 ezer dolláros eladási árával. És végre, a történelem során először, két dolgot nem lehet az asztali géppel kapcsolatban elmondani:
azt, hogy erősen túlárazott
azt, hogy kompromisszumot hoz teljesítményben, a magas ár ellenére.
Hogy túlárazott-e vagy sem, azt egyszerűen a piac többi workstationjéhez hasonlítva lehet kijelenteni. Az Appleinsider megtette, megnézte a többi gyártó hasonló képességű termékét, és azt látta, hogy az Apple ára teljesen rendben van. Persze, viccet lehet csinálni belőle, és valóban lehet olcsóbban RAM-ot szerezni az Apple-nél, de ezt a cég nem is akarja tiltani. Sőt, egy külön oldalon sorolja fel a RAM-mal kapcsolatos elvárásokat, egy videóban pedig meg is mutatja, hogy kell cserélni.
A Mac Pro a vásárlás után könnyedén bővíthető, nem csak Apple alkatrészekkel. Nem csak a négy Thunderbolt 3-asra gondook, mint lehetőségre, hiszen van nyolc PCI Express-bővítőhely, négy dupla, három szimpla szélességű és egy az Apple I/O-kártyát tartalmazó feles hosszúságú bővítőhely. Az MXP bővítők, amikbe a videokártyákat is pakolták, szabványos PCI Express-csatlakozóval látták el, plusz több PCIe-sáv segítségével megoldották odabent a Thunderboltot is. A proci 300 Wattot kap, ezek a modulok egyenként 500-at. 64 PCI Express-sáv fut be a prociba, el tudjuk tehát képzelni a lehetőségeket.
A sajtreszelő alakú oldala, ami valójában a hűtést segíti (itt ömlik ki a három ventilátor által kinyomott hő), ikonikussá válhat, benne van a lehetőség. Az, hogy az iFixit cheddarral állt neki a szétszedés előtt a háznak, már mutatja, valójában mennyire szerethető szörny ez.
Apropó, hűtés: itt lehet olvasni a vezető mérnök beszámolóját arról, hogy milyen igényesen jártak el a ház által kiadott hang tervezésekor. Nem arra mentek, hogy a lehető leghalkabb legyen a Mac Pro (persze egyébként halk is), hanem hogy a kiadott zaj kellemes legyen, véletlenül sem irritáló. Hiszen egy halk, de kellemetlen hang rosszabb, mint egy hangosabb, de a fülnek szebb. Rengeteg mérnöki munkát tettek bele ennek megtervezésekor, és ezt nyilván nem is lehet beárazni a hardverekkel együtt. Mégis meg kell fizettetni, hiszen az Apple-re jellemző odafigyelés itt is megvolt.
Nagyon erős konfigban kérhető, a piac high-end-profijainak, könnyen bővíthető, fizikailag és a rendszer által támogatott kraft alapján is. Benne van a dizájncsapat kreativitása és olyan mérnökórák, amikre a többi cégnél valószínűleg nem fordítanak ekkora hangsúlyt. Még nem említettem, de fontos, hogy a gépet elvileg az USA-ban szerelik össze, a drágább munkaerő ellenére (bár a vámháborúnak meg vége van, na bumm). Ez korábban Steve Jobs vágya is volt, a tömegtermelés Kínába vándorlása után, de nem iskerült egy működőképes gyárat létrehoznia.
Ez a gép az, ami mindent úgy csinált, ahogy kell. Ez az a gép, ami nem lesz bukás, sőt, a cég egyik büszkesége lesz, teljesen függetlenül az eladási darabszámtól (azt egyébként sem lehet a cég többi termékéhez hasonlítani). De azzal sem lesz gond.
(És akkor most egy hét múlva kiderül, hogy az összes egy hibás szar, a legnagyobb Apple-gate ügy robban ki, én meg itt maradok ezzel a cikkel a nyakamon. De kockáztatok, mert kockáztatni jó.)
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
