Rólunk
Nézegetem az AQUA Webshop Black Friday kínálatát, ami tart még holnap estig, és megtaláltam ezt:
Az Airpods 2 ára most 46.990 forint, ami elég alkalmi vétel, lévén eredetileg 59.990 forintért adja az Apple a vezetékkel tölthető tokos verziót.
Az AQUA többi Black Friday ajánlatát itt találod. Az AQUA Webáruház az Appleblog feat. Almalé és Kungfu partnere.
Címkék: vélemény airpods airpods pro
Olvasgatom az AirPods Próról megjelenő cikkeket, és le vagyok döbbenve. Valahogy úgy van a nagyérdemű ezzel a termékkel, hogy valamilyen okból feltétlenül szeretnének sokkal többet belelátni, mint ami van benne.
Az AirPods Pro egy zajszűrős füles, amit az Apple egy sajtóközlemény útján mutatott be. Azt kell tudni róla, hogy az egyébként is közkedvelt Airpods egy fejlettebb változata, és tud egy olyat, hogy áttetsző mód. El is némítja a külvilágot, meg nem is: a mikrofonja segítségével bejátssza a fülünkbe a zajokat, szinte késleltetés nélkül, de csak annyira, amennyire a zenehallgatás mellett ere szükségünk vagy igényünk van.
Először is a terméket több helyen is úgy nevezték, mint az Apple első Augmented Reality hardverét. Csak épp a kiterjesztett valóság itt nem vizuális, hanem audiális, vagyis a külső környezeti ingerekre ráhúz, vele egyenértékűen bemutat, egy másik, mesterséges audiális réteget. A zenét. És ez persze csak az első lépés, jön a jövő.
Máshol azt olvastam - nem egy rossz gondolatmenet: ahogy a füles a külvilág zaját lehalkítva és feldolgozva eljuttatja a fülünkbe, úgy előtte kicsit meg is dolgozhatja azt. Kiveheti a visszhangot, ha visszhangos térben vagyunk. Kiveheti a háttérből a zúgást, ha zajos a környezet. És ez persze csak az első lépés, jön a jövő.
az Airpods Pro bizonyos tekintetben javítja a fülünkbe érkező hangokat, hiszen zajt szűr, és a hangokat lehalkítva juttatja el hozzánk
mi lenne, ha nem csak a hangerő tekintetében segítene, de más szoftvereket is futtatna?
mi lenne, ha mindig hordanánk ezt az eszközt, mint egy szemüveget, és folyamatosan a valóság egy feljavított / kiegészített változatát kapnánk?
Két nagyon-nagyon praktikus dolog van, amit nem vesznek figyelembe, és pont az ilyen praktikus dolgok állják útját a sci-fi-szerű robbanásoknak.
Az egyiket egy sima audiológus vagy fül-orr-gégész el fogja neked mondani: a fülnek szellőznie kell. Nem véletlenül van rajta lyuk, nem csak azért van, hogy a hangok bemenjenek. Ha elzárod azt a lyukat, méghozzá jó szorosan, akkor a fülgyulladás olyan gyakori vendég lesz, hogy öröm lesz szedni az antibiotikumokat. Megoldás lehetne, hogy lyukat hagynak az Airpods Prókon, de akkor meg a zajszűrés funkció nem fog működni. Hoppá: az egész nap hordás egy zsákutca.
Képzeljük el, hogy kitaláljuk, hogyan lehet mégis megoldani ezt a problémát: az AirPods Pro behatolna a fül belsejébe, a dobhártya elé, és a levegőt is hagyná járni, meg meg is valósítaná a kioltást / átengedést. Tegyük fel, hogy sikerülne ezt megvalósítani, beépítünk egy chipet, mikrofonok és hangszórók rendszerét az agyunk mellé, a fülünkbe. Mit érünk el vele?
A valóság egy rosszul működő, helyenként túl hangos, helyenként túl visszhangos, kellemetlen zajokat is produkáló valami, aminek egy részét kiiktatjuk, hogy kellemesebb legyen? Az emberi fül egy baromi jó szerkezet, ki van találva, annak érdekében, hogy a körülöttünk lévő rezgéseket azok valós arányában juttassa el az agyunkba. Csodás és pontos cucc. Csak most már meg kéne buherálni. Kicsit kevés a basszus, sok a közép.
Valójában ez egy nagyon emberi gondolkozás, ezt csináltuk évezredek óta. És teljesen jó az a gondolkozás, hogy igény esetén, vagy zenehallgatás közben ezt megtesszük. De hogy MINDENT megszűrünk, az ugyanolyan hülyeség, mint hogy a valóságra MINDIG húzunk majd valami AR réteget.
Ja, és a sugárzás. Több felhasználó panaszkodik arra - az Appleblogon is volt egy iylen Pro vásárló már -, hogy szédül a füles használata után. Nem általános a jelenség, de azért létezik, és fórumokon meg is találjuk a nyomát. Ahogy annak is, hogy ezért a Bluetooth-on kommunikáló eszköz sugárzását teszik felelőssé.
Volt ebből már hepaj még négy éve, 2015-ben 200 tudós aláírt egy nyilatkozatot, amiben kérték a döntéshozókat, vegyék figyelembe a mobilok és egyéb sugárzó eszközök élettani hatását, veszélyeit az egészségre. Ezt követte idén egy Medium-os cikk, amiben egy biokémikust idéztek, aki az elektromágneses terek DNS-re gyakorolt hatását vizsgálja, és kifejezetten aggódik az “AirPods” miatt - bár annyira azért nem biztos benne, hogy ártalmas.
Igen, jelenleg a konszenzus az, hogy nem tudják. Még vizsgálni kell, hogy az ilyen eszközök, amik minden korábbinál közelebb kerültek az agyunkhoz, azonban más frekvencián dolgoznak, mint mondjuk egy mobiltelefon - és hosszabb időre szokás viselni őket -, mit eredményeznek. Ja, és a mobilokról sem tudják. Egyszer mondták, hogy rákot okoztak a kísérleti egereken, de az sem volt teljesen meggyőző. De azért aggasztó az átalgembernek.
Akik megmérték az Airpodsok sugárzását, elég magas eredményt kaptak, itt azt olvasom, hogy az iPhone-hoz képest tízszeres a mV/m érték. De ez nem tudományos munka, így nem lehet készpénznek venni. A lényeg az, és ebben azt hiszem, mindenki egyetért, hogy
Emberek. Ez egy zajszűrős füles. Az emberek szeretik, baromi jól fogy. Nagyon praktikus, szépen szól, és remek mikrofon-hangszóró együttműködést valósít meg a transparency-vel, de ennyi. Nem fogjuk egész nap hordani, nem fogjuk az agyunkba építeni, nem AR. Zenét hallgatunk vele, esetleg extrém körülmények között segíthet nekünk, nem több. És az Apple ezt mutatta be, nem robbantott a színpadon konfettiesőt, hogy megváltja a világot.
A csodákat várók voltak, akik ezt megtették.
A nagy újítás, amit az Apple az iPhone 11-esek Smart Case-ével bemutatott, egy dedikált kamera gomb. Ha ezt megnyomjuk, legyen a telefon bármilyen állapotban a teljesen kikapcsolton kívül, elindítja a fényképezőt. Az érdekes az, hogy a telefonon ugye nincs ilyen gomb, tehát nem arról van szó, hogy a tok gombja “átüt”, és fizikailag egy alatta lévőt nyom meg, hanem valami más történik. Az iFixit pedig megröntgenezte a tokot, hogy rájöjjön.
Egy nyomtatott áramkört találtak a tokon belül, ami egy flexibilis kapcsolaton keresztül köti össze a gombot és a Lightning csatlakozót. Mint írták, érdekes látni, mennyi hardveres dizájn támogatásra volt szükség ahhoz, hogy egy tokhoz egyetlen plusz gombot hozzáadjanak.
Igen, ebben az Apple-re ismerünk.
Címkék: apple watch apple watch 5
A távirányítás észrevétlenül lett korunk elfelejtett jelszava: túl sokszor próbáltunk rossz választ adni a kérdésre. Azt, hogy az egyik eszközünket onnan, ahol mi állunk, rávegyük egy adott dologra, megoldhatatlan dilemmának tűnt sokáig, és úgy globálisan tűnik még most is.
Az Apple viszont a maga eszközparkjában nagyjából megoldotta a kérdést.
Teljesen világos volt, hogy a fizikai távirányító nem megoldás. Még ma is sokszor adnak ilyeneket, még az autós hifimhez is van, röhögök. Akkor azt találták ki, hogy mindent lehet majd appból irányítani, és egyetlen telefon univerzális lesz, ha úgy csináljuk. De akkor meg kiderült, hogy a telefonunk sincs mindig velünk, és “hol van az a szaaaar”?
Az egyik jó válasz a HomePod, meg úgy általában a digitális asszisztensek. Lehet Alexával, a lakás különböző pontján elhelyezett okoshangszórókkal megvalósítani, hogy a hangunk vezéreljen minden kompatibilis eszközt. Meg lehet tenni Sirivel is. Amióta fejlesztik a Parancsok alkalmazást, gyakorlatilag mi állíthatjuk be, hogy akár a magyarul elmondott szövegünkre mi történjen.
Itthon van egy Apple TV és egy HomePod is. Az a csodálatos az órában, hogy bármelyik játszik le egy tartalmat, annak a címe megjelenik az Apple Watch számlapján, funkciógombokkal. Megállíthatom, újra elindíthatom, lépkedhetek, választhatok valami mást. És nem csak natív appokkal, a Youtube-ot ugyanolyan elegánsan vezérelhetem, ha pedig nem elegek a felkínált azonnali gombok, az Apple TV-hez egy gombnyomással érintős távirányítót kérhetek a csuklómra. A Series 5-tel pedig nem is kell felemelnem az órát ahhoz, hogy lássam az irányítópultot: automatikusan megjelenik a karomon a kontroll-lehetőség.
Ha túl hangos a zene a nappaliban, nem kell hanggal odaszólnom, hogy “Hey Siri, volume down” vagy hasonló (“quieter” a leggyorsabb parancs erre, amit megért), hanem elforgatom a csuklómon a Koronát. Kész. A hangerőt jelző sáv azonnal reagál, a zene pedig elhalkul.
Mindezt egy távirányító appal is el lehet érni, itt láthatjuk az összes eszközünket, és el tudjuk érni őket passzív állapotukba is. Nem mindig működik, nem mindig tudom elérni távolról a HomePodot úgy, ha nem szól. De nem is ez a legjobb része, hanem a fent említett automatikus felbukkanás. Amikor tartalom megy, akkor a tartalom azonnal megjelenik a csuklódon, a legfontosabb ráhatásokkal. És működik. It just works.
Beállíthatunk olyan számlapot is, ahol az egyik komplikáció is ez, így mindig, az óralap aktiválásakor is láthatjuk az aktuális tartalmat.
Ennél jobbat nem lehet most. Ha meg lehetne oldani, hogy ha mutatóujjal rámutatok egy épp passzív eszközre, és annak a beállításai megjelennek a csuklómon, akkor végképp megoldottuk, egyszer és mindenkorra, a távirányító problematikáját.
Korábbi cikkek Apple Watch 5 témában itt.
A Series 5 a csuklómon az AQUA Webáruház jóvoltából volt nálam. Az AQUA Webáruház összes Apple Watch témájú terméke itt található. Az AQUA Webshop az Appleblog feat. Almalé és Kungfu partnere.
Magyarul is megjelent Lisa Brennan-Jobs, Steve Jobs lányának könyve, a Kisvakarcs. Mindenki tudja, hogy Jobs ezt a gyermekét sokáig nem akarta elfogadni, és nem kifejezetten volt barátságos vele és az anyjával. Jobs nem tudhatta, pedig már akkor is lehetett sejteni, hogy a legéletszagúbb portrét ő tudja majd adni az Apple egykori vezetőjéről, az egyik legnagyobb kreátorról a tech-iparban.
A felbérelt történetírók nem látnak rá az apróságokra. Azok, akik mindig Jobs-szal voltak, nem beszélnek a sok apró, hétköznapi dologról vele kapcsolatban. De Lisa, akiről számítógépet nevezett el Jobs, nem látta sokat az apját. Az a kevés, ami adatott, mélyen megmaradt benne, és úgy elénk tárja most, mint egy filmet.
forrás: Wikipedia
Ez egy erősen szubjektív könyv, és nem Az Igazság. Ha esetleg valaki azt keresné. A könyvet egyébként saját testvére is kritikával fogadta, állítólag nem mutatja be apját pontosan, és a New Yorker szerint kellemetlen olvasni. Mintha dühös lenne. Lisa fel is tette a kérdést: vajon képes voltam megfelelően ábrázolni a kedvességét, amikor együtt voltunk? A lap szerint nem volt képes erre, a könyvből nem ez jön át.
Mégis, egy pillanatra felejtsük el azt, hogy van Egy Igazság Jobsszal kapcsolatban, és fogadjuk el, hogy van egy ember, akinek az aprócska ablakán át láthatjuk őt. Megtudhatunk olyan részleteket, hogy milyen szükségben Jobs hány dollárral emelte meg a gyerektartást, vagy hogy amikor odaígért egy használaton kívüli kanapét, akkor nem várta őket odahaza, ezért anyjával beszöktek a házába, hogy szinte ellopják azt onnan. Nevetve hívta fel őket Jobs, aki a rendőröktől tudta meg a dolgot.
Megtudhatjuk azt is, hogy Jobs aggódott azon, ha sovány volt, és akkor is, ha pocakos. Csupa olyan apró részlet, ami egyetlen ember emlékezete, viszont pont azok jelentéktelensége miatt adhatnak jó portrét valakiről, akit olyan nagyon nehéz megfogni, teljes egészében értelmezni, megérteni.
– Azt mondják, fel kell szednem néhány kilót – panaszolta.
– Kicsoda? – kérdeztem.
– A munkatársaim – felelte a szoba közepén, görkorcsolyával a lábán. – Ti mit gondoltok?
Máskor az anyjáról bezél úgy, hogy kicsit kellemetlen:
Később azt mesélte, az üvöltözés közben felismerte, hogy elég idős vagyok már ahhoz, hogy minderre emlékezzek, ám ennek ellenére sem tudta türtőztetni magát.
– Nincs semmim! – kiabálta. – Szar az élet. Szaaaaar! – Zihált, alig kapott levegőt. – Nem akarok tovább élni! Szaros élet. Gyűlölöm ezt az életet! – A torka érdes lett, mint a murva, berekedt a sok sikoltozástól. – Átkozott élet!
...
– Kibaszott Time magazin! Kibaszott kurva faszfej! – A faszfej élesebb volt, mint a kibaszott, csattant a mondat végén. A szegycsontomba hasított. Szavak nélkül szakadt fel belőle a sikoly, és olyan erősen rázta a fejét, hogy a tincsei szanaszét reppentek. Vicsorgott, a tenyerével a műszerfalra csapott. Össze- rezzentem.
Hogy jogunk van-e ennyire személyes dolgokat olvasni valakiről? Nem tudom. Kicsit furcsán érzem magam, miközben olvasom. Még csak nemrég kezdtem, ezért nem tudok beszámolni arról a kellemetlenségről, amiről a New Yorker szerzője. Eddig, főleg az első jelenet, apja haldoklásakor, szép. Írtam már róla korábban, de most, így elolvasva, széppé is vált.
Jó, hogy megírta. Lisa és Steve Jobs kapcsolata megérdemelt egy könyvet. Én meg olvasom tovább.
– Érintsd meg a lábfejét! – szólalt meg a rinpocse, majd megfogta apám ágyon heverő lábfejét. – Így!
Nem tudtam eldönteni, hogy a lábérintés nekem jó-e, vagy az apámnak, esetleg mindkettőnknek.
– Rendben – feleltem, és a vastag zoknin keresztül megfogtam a lábfejét. Fura érzés fogott el, miközben az arcát néztem, mert akkor is ilyennek lát- tam, amikor a fájdalomtól vagy a haragtól elfintorodott, és akkor is, amikor mosolygott.
– Ez jó – állapította meg az apám, és lehunyta a szemét. A mellette lévő ko- módra pillantottam, majd végigpásztáztam a szoba túloldalán lévő polcokat is, hátha találok valamit, amit szívesen ellopnék, noha a szeme láttára nem mertem volna megtenni.
