Az Apple HomePodjának a hangzásán kívül van még egy nagyon előnyös tulajdonsága: hivatalosan is az Apple kezeli az elküldött hangokat. Az Apple pedig nem adja el az adatokat kereskedelmet javító célzattal, vigyáz a privát szféránkra, mert a hardverből él, ami miatt a szoftvert bezárja. Ezt gondoljuk, nem igaz? Az Apple szeretné, hogy ezt gondolnánk.

Van azonban egy pont, ahol ez a dolog már nem annyira egyértelmű.

A Guardian cikke nagy port kavart, pedig nem állított sokat. Csak azt, hogy az Apple által felkért alvállalkozóknál az alkalmazottak sok olyan hangfájlt hallgatnak meg, amit nem szeretnének. Egy pár szexel, mások drogüzletről beszélgetnek, valaki a betegségét beszéli meg másokkal. Azért hallgatják meg ezeket, hogy javítsák az asszisztens hangértését, nem azért, hogy feljelentsenek, nem is társul a hang Apple ID-val. Az Apple válaszul kijelentette, hogy az alvállalkozók titoktartási szerződést írnak alá, és hogy a rögzített hangoknak csak nagyon kicsi, kevesebb mint 1%-a jut el emberi fülekhez.

Akkor mi a gond?

1% az baromi sok. 0,5% is. Az azt jelenti, hogy valószínűleg már téged is meghallgatott valaki, ha rendszeresen használod az asszisztenst.

A másik gond, hogy titoktartás ide vagy oda, mégis megjelent a Guardian cikke. Szóval az emberek beszélnek. Most, ennek a lapnak keveset, holnap, másnak, többet, ki tudja?

Harmadrészt baszki. Alvállalkozók? Az Apple nem volt képes házon belül tartani ezt a humán feldolgozási eljárást? Több mint ezer alkalmazottjuk van modemchipek gyártására, holott a cég csak most vásárolt fel egy Intel leányt, amivel egyáltalán modemchipet lehet gyártani. Gyanítom, még sok ezren dolgoznak olyan munkakörben, aminek sok év múlva, ha egyáltalán, látjuk hasznát. A “titokbefogadó központ” meg outsourcolva van?

Az Apple biztosan nem szegett ezzel törvényt, a Privacy dokumentumaiban minden szó stimmel. Hogy akkor mi a gond?

Az, hogy így ők is csak egy újabb cég, ami olyan szlogeneket pufogtat, hogy “ami az iPhone-odon történik, az iPhone-odon marad”, meg hogy a “felhasználó csak azzal osztja meg a bizalmas dolgait, akit kijelöl rá”. Miközben jobban járunk, hogy ha tényleg a valóságra vágyunk, átnyálazzuk az EULA-t.

Ja, hogy ez nem kereskedelmi cél? Hogy nem eladják az adatokat, hanem javítják a szoftverüket? Tényleg. Tényleg, elismerem, hogy nagy különbség. Aki nem szeret termék lenni, az továbbra is az Apple-lel nem lesz az. Csak hát az a helyzet, hogy ha átlátható, világos irányelvek alapján szeretnéd, ha az adataidat kezeljék, ha te is úgy szereted, ha a “mindig” az azt jelenti, hogy MINDIG, akkor az Apple is csak egy EULA-kreátor, és nem az a jó fej buddy, akire rábízhatod a titkaid.

Mert ő átpasszolja olyanoknak, akik aláírtak egy papírt valakivel, aki ez alapján aláírattat egy másik papírt mással, az meg egy újabbat egy gyakornokkal, aki szarik az egészre, csak meglegyen a nyári meló. Egyébként meg hé, tudod mit hallottam a minap…?