A hamis hírek terjedése komoly probléma. Igaz, hogy csak tünet, ami miatt csak részben okolhatóak az újfajta, “szájbaverlek te paraszt” jelmondatú, kocsmai értelemben szókimondó politikai szelek, amik a saját tudatlanságukat takarják be alternatív valóságokkal. Másik részben a bárki által előállítható tartalom végterméke ez a jelenség, a kattintásvadászat egy logikus evolúción nyomon követhető formája.
Minden tech-óriásnak megvan a véleménye a dologról, amit hangoztat is. Mark Zuckerberg is kapta az ívet rendesen, hiszen ő tényleg viszonylag hatékonyan tehetne az ügy érdekében. Ő tavaly decemberre jutott el odáig, hogy óvatosan megpróbál tenni is valamit.
Tim Cook is nyilatkozott: a Daily Telegraph-nak adott interjút, amiben elmondta, hogy a tech-cégeknek kell valamilyen eszközt kifejleszteniük, és egy masszív kampánnyal elterjeszteni. Cook szóbeli fellépésére a “Bowling Green-i mészárlás” esete adhatott okot: ez az a mészárlás, ami a valóságban meg sem történt, a Trump kormányzat azonban erre hivatkozva győzte meg az amerikai választók jelentős részét arról, miért kell fenntartani a muszlim tilalmat.
A helyzet az, hogy már régen nem a szóbeli nyilatkozatoknak lenne itt az ideje. Azokkal tele van a padlás.
Annak a “valamilyen eszköznek”, amiről Cook beszélt, amit a tech-óriások együtt fejlesztenek ki, már egy kezdetleges tesztállapotban kellene állnia.
A helyzet a következő: tényleg a tech-cégek tehetnek az ügy ellen. Mégpedig olyan csodálatos hatékonysággal, hogy az utóbbi években csúnyán félresiklott világtörténelmet akár helyre is billenthetik. Vagy legalább javíthatnak rajta.
Mert gondoljuk csak végig, milyen utak állnak előttünk. Az egyik lehetőség, hogy visszamegyünk az időben: a neten terjedő pletykákat, és a politikusok nyilatkozatait újra az elismert újságírók szedik ízekre, járnak utána a tényeknek, állítják szembe ezzel az elhangzottakat, és mindenki, aki tájékozott szeretne lenni, ezeket a cikkeket olvassa. De természetesen a helyzet az, hogy a történelemben nincs hátraarc, és az elismert újságíróknak nincs akkora hívószava, mint a gyerekhúst zabáló félgyík hírességeknek, vagy a sosem hallott mészárlásnak, amit el akart titkolni az előző marcipánrezsim.
Mi a másik lehetőség? Úgy van: egy algoritmus. Pártatlan, nem vádolható részrehajlással, hiszen nyílt forráskódú, és egyetlen célja, hogy értékelje az elhangzottakat.
MINDEN elhangzott szót. Az algoritmus nem fárad el, van rá ideje, van kapacitása, és nagyon-nagyon gyors.
Képzeljük el a következőt: valaki megoszt egy összeesküvés-elméletet. Egy politikus meg nem történt eseményekre hivatkozik. Egy algoritmus azonnal, késlekedés nélkül, akár egy élő stream során képes lehet arra, hogy az elhangzott mondatok valóságtartalmát valószínűsítené, százalékos formában. Dübörög a honi gazdaság, 10%, Stohl lánya a Nagy Duettbe készül, 98%, Bowling Green-i mészárlás, 3%.
És ezúttal hagyjuk már a francba, hogy “megcsinálja a Google, aztán pár évvel később az Apple is kiad egy hasonlót, de a Facebook végig a saját útját járta” dolgot, mert rohadtul nem hatékony. Ez a három cég az információforrástól az információ céljáig bezárólag több réteg felett is rendelkezik, ők készítik a mobilunkat, az operációs rendszert, ők fejlesztik a tartalomfogyasztó felületet, ők felelnek az információink biztonságáért, és azért, kiknek a kezébe jutnak azok, ha épp mégsem felelnek érte annyira felelősen.
Az egyik lehetőség, hogy szűrnek. De ez már nem elég: a valótlan információk a legmagasabb szintről is jöhetnek, ezek pedig olyan szavak, amik mindenképp terjedni fognak. A legtöbb, amit tehetnek vele, hogy lefuttatnak rajtuk egy fact checkert.
De ennek kell lennie a legmenőbb fact checkernek a világegyetem történetében.
Az emberekre ugyanis nem lehet ráerőltetni olyan szoftvereket, amiket nem akarnak használni. Azt kell elérnie ennek a három cégnek, hogy a fact checking egy közösségi alapokon nyugvó, nyílt, közös ügy legyen, ami így gyorsan fejlődne, tökéletesedne, és minden platformon ugyanaz a szoftver ugyanazt végezné. Minden nap ügyesebben. És mindenki akarná használni, aki pedig mégsem használná, ódivatú lenne, mert aki megoszt egy 10% alatti fact-pontos linket, annak ez a tény éktelenkedik majd a profiljában.
Ha ez megvalósulna, az lenne az a pont a történelemben, amikor a technológia politikai hatalommá válik. Egyenrangú lesz a politikusokkal, hiszen miközben az egyik szemünkkel a közszereplőre figyelünk, a másikkal a fact checkerre nézünk, amin azon a héten épp egy virtuális rozmár örül vagy rázza a fejét a hallottaktól, felmutatva az ítéletet jelető táblát, hogy ennyimegennyi százalék koma. Lehetne etetni is, mondjuk egy új Wikipedia szócikkel.
szucsadam
2017.02.13. 12:33
Pár hete még csak annyi pletyka terjengett, hogy az Apple idén iPhone 7s és iPhone X néven is piacra dob új telefont, utóbbiba sűrítve azt a temérdek új ficsört, amiről már hónapok óta hallunk. Vezeték nélküli töltés, írisz-szkenner, hajlított, sarkokig tartó AMOLED kijelző, képernyőbe rejtett Home gomb és kamera, ilyenek.
Már akkor lehetett érezni a veszélyt, amit meg is említettem: ha lesz folytatása a 7-es sorozatnak, és ezt elkülönítik a ficsörtelefontól, akkor nyilvánvaló, hogy a ficsörtelefon drágább lesz, mint eddig bármelyik modell.
A Mac Otakara blog, ami több pletykában is igazat hozott le a múltban, most azt írja, tényleg erre készülhetnek. Ezer dolláros árkategóriát emleget a blog, habár nem egyértelmű, hogy itt az alapárról van-e szó, vagy valami középértékről.
Ez a mai Apple dollár - Apple forint árfolyamon 390 ezer forintot jelent.
Akármennyire is a szánkhoz kapunk, legfeljebb tettetjük a meglepetést: ugyanez történt a MacBook Prókkal is nemrég. Az Apple kifejlesztett egy új ficsört (Touch Bar), amit _nem_ arra használt, hogy a meglévő termékvonalat versenyképesebbé tegye, hanem hogy új termékvonalat alkosson, ami árban és képességekben is kiemelkedik a korább termékek közül.
Ez olyan, mint a gumicukor. Ráteszed egy számegyenesre, a bal oldalát az addigi legolcsóbb, a jobb oldalát a legdrágább Apple-termék árára helyezed az adott termékcsaládból. Most fogod a gumicukor jobb oldalát, és elkezded nyújtani jobbra, az egyre magasabb árak felé. A bal kezedet nem mozdítod, tartod a gumicukrot, hagyod, hogy nyúljon. Itt lesznek az alap Apple-cuccok: iPhone SE, MacBook Air 128, iPad mini. A jobb kezednél vannak az új, vágyott termékek: iPad Pro, MacBook Pro Touch Bar, iPhone X. Nem csalás: továbbra is költhetsz ugyanannyit Apple-termékre, mint addig, de van lehetőséged, hogy sokkal többet költs.
Fotó: Cukorka
A bal kezednél lévő termékek érthető módon egyre “elavultabbak”, de nem a szó hagyományos értelmében. Hiszen a hardvereik képesek kiszolgálni az Apple ökoszisztémát, akadás nélkül, évekig. De egyszerűen egyre kevésbé arra vágyik az egyszerű vásárló, egyre inkább az új ízekből venne egy falatot.
A gumicukor megnyúlik, laposabb lesz, ahogy széthúzzuk. Ez jelenti a vásárlói tömegeket. Eloszlanak, egy részük az alacsonyabb, más részül a magasabb árkategóriából válogat. De ha az Apple számítása bejön, egyre többen vándorolnak át a bal kéztől a jobb kéz irányába, például a Touch Bar és az iPhone X ficsörei miatt. Eleinte ellenállnak, aztán lassan beadják a derekukat, és kifizetik a néhány százezer forinttal többet (nyilván nem Magyarország a fő felvevő piac ebben a relációban). Ha kellően sok ember vándorol jobbra, a bal oldali csökevényt egyszerűen levághatja Cupertino, és voila.
Megvalósult az árszintemelés, vagyis az árrés-turbó az adott termékcsaládon.
De ne aggódunk, egyelőre még elég sokáig nem érdeke az Apple-nek, hogy elvágja a gumicukrot. Lehet, hogy sosem lesz érdeke. Csak épp azok, akik belépő szintű Apple-cuccot vesznek, kevésbé érzik majd azt a privilégiumot, amit korábban. Nem egy szűk, minőségi rétegből válogatnak, hanem egy sokkal szélesebb, élesebb határvonalakkal szabdalt mezőről.
