Biztonsági szakértők hívták fel a figyelmet egy kritikus biztonsági résre az iOS rendszerben: csaknem teljesen észrevétlen módon tudnak támadók jelszavakat lopni a készülékünkről, úgy, hogy szinte semmit sem tehetünk ellene.
A bug az ImageIO-ban, a képadatokat kezelő rendszerben van. A támadó küld nekünk egy MMS-t, amiben TIFF formátumba rejtve található az ártalmas kód. Amint megkapjuk a képet, a kód lefut. A támadás Safarin keresztül is működik, csak meg kell látogatni egy támadó weboldalt, és kész.
Miután a kód lefutott, a támadó hozzáfér a különféle, memóriában található belépési adatokhoz. iOS-en tovább nem tud menni, a sandboxing miatt nem veheti át a teljes uralmat a készülék felett.
A hiba nagysága az Android Stagefright bugjához hasonlítható, ami tavaly váltott ki hasonló szájhoz kapást.
Szerencsére már kint is van a bugfix, iOS 9.3.3.-nak hívják. Mindenki töltse, tegye fel, és megmenekült. Viszont a bug ott van Mac OS X-en, tvOS-en és watchOS-en is, ezek közül leginkább a Mac lehet fájdalmas, főleg hogy ott sandbox sincs, így a támadó még nagyobb kontrollt érhet el a készülék felett. Ezt megelőzendő a két napja megjelent OS X El Capitan v10.11.6 rendszert kéretik feltenni.
Miközben egyre kevésbé értjük, mivel próbálja meg majd eladni nekünk az Apple az idei iPhone-okat - hiszen a jack-aljzat elhagyása, a nagyobb tárhely és a nyilvánvalóan szokásos gyorsulás egyike sem egy visszautasíthatatlan ajánlat - , kiderül, hogy egy minimum gyanús kémfotó szerint nem kettő, hanem három új modellt is kiadnak.
Ami esküszöm arra enged következtetni, hogy a rengeteg ficsör nem fért bele a szokásos kétmodelles felállásba.
A képen egy dual kamerás Pro modellt is látunk, a Plus méreteivel. Dierkt nem használok iPhone 7 nevet, hiszen a hátlapon csak egy S felirat látható, ami vagy az infó hamis voltára utal, vagy arra, hogy az Apple külön nevet próbál adni az idei generációnak. iPhone S. iShone. iPhoSe. Nem tudom.
Ha így lesz, az Apple 2016-ban négy új iPhone modellt készít el, ami minimum erőforráspazarlásnak tűnik egy olyan évben, amikor nem is akartak semmilyen nagy dobással előhozakodni a telefonos hardverek terén. Ja, mondják még, hogy a Home gomb érintésérzékeny lesz, nem kell nyomni, csak hozzáérni. Kicsit összezavarodtam ettől, hogy akkor az iOS 10-ben mi a rossebért vezették be a Press to unlock funkciót a Slide to unlock helyett, miért tették kötelezővé a Home legalább egyszeri megnyomását a feloldáshoz? Hacsak nem azért, hogy a korábbi modellekkel rendelkezőket megszívassák, akik annyira megutálják a nyomkodást, hogy inkább vesznek egy új telefont.
Egyre zavarosabbak az idei pletykák, nem lennék meglepve, ha végre meg lennék lepve.
Ha ki akarnék emelni egyetlen szolgáltatáscsomagot az Apple-től, amit a tökéletes értetlenség és homály fed a mai napig, akkor az Apple Music, az iTunes Match és az iCloud Music Library kapcsolatát emelném ki. Megpróbáltam én is kibogozni a témát kétposztban is, de a végén mégiscsak úgy jártam, mint Koltai Róbert a Panelkapcsolatok című filmben, amikor a gyerekének próbálta elmagyarázni, hogyan lehet fejlettebb a szocializmus a kapitalizmusnál, miközben láthatóan elmaradottabb.
Most meg itt van a hír: az Apple átáll a Apple Musicnál is az audió ujjlenyomatos azonosításra. Ezt a módszert korábban az iTunes Match használta kizárólag, most azonban mindketten ezzel meccselnek.
Kábé öt forrást olvastam el, míg találtam egy olyat, ahol olyan magyarázza el a dolgot, aki érti. A kommentek megérnek egy külön misét, tele vannak olyanokkal, hogy "ha jól értem...", "most ez hogy is van...", "teljesen összezavarodtam". A Macworld sietett a segítségünkre végül.
A hangsúly tehát az iCloud Music Library-n van. Ez az a hely, ahonnan az eszközeink elérik a zenéket, azokat is, amik fizikailag nincsenek a készüléken. Ha volt korábban egy csomó saját mp3-unk, azokat eleinte csak az iTunes Match, aztán megjelenése után az Apple Music is meccselte, tehát ellenőrizte, megvan-e a saját kínálatában. Ha megvolt, ott is elérhettük a másik eszközünkön, ha nem volt meg, feltöltötte a felhőbe, ahonnan letölthettük.
Amiben azonban gyökeresen különbözött az Apple Music és az iTunes Match: az előbbi DRM-es dalokat töltött át a többi készülékre, míg az iTunes Match-csel DRM mentes fájlokat tárolhattunk, tölthettünk. A másik a meccselés metódusa: az iTunes Match egy fejlett audió ujjlenyomatos azonosítást alkalmazott, amivel a dal tartalmát vizsgálta, míg az Apple Music simán megnézte a metaadatokat, és úgy döntött a egyezésről. Sokszor nem ugyanazt a dalt töltötte le, koncertfelvétel helyett stúdiófelvételt kínált fel, mondjuk.
A cég naponta a felhasználók 1-2 százalékánál vezeti be az új algoritmust, így pár hónap alatt meglesz az átállás. Azért ilyen lassan, mert közben figyelik a panaszokat, és ha valami gáz van, viszonylag fájdalommentes mennyiségű embernél javíthatják.
Jogos a kérdés, hogy akkor most lesz-e még szükség iTunes Match-re? Lesz, hiszen valaki csak azt használja, az Apple Music nem érdekli. Miattuk meg kell hagyni ezt a szolgáltatást is. De aki eddig mindkettőre előfizetett, az lemondhatja lassan az iTunes Match-et, mert nem jár vele többé semmilyen plusz előny.
Jellemző a zűrzavarra, hogy miután megértettük, mi fog történni, még egyszer neki kell állnom elmagyarázni, egy másik módon. Tehát.
Azok, akik nem használtak iCloud Music Library-t, nem látnak változást.
Azok, akik iTunes Match-et használtak kizárólag, nem látnak változást.
Azok, akik Apple Musicot használtak kizárólag, azoknál megjelenik egy Matched szekció iTunesban. Ezek a fájlok nem lesznek DRM-mel védve. Azok a dalok, amiket Apple Music-on keresztül töltöttünk le, természetesen továbbra is DRM-védelemmel lesznek ellátva, itt nincs változás. A korábban DRM-mel védett, újra letöltött, saját fájlokat le kell törölni, és újra letölteni DRM mentes formátumban, a program ezt nem teszi meg helyettünk. Azoknál a számoknál azonban, ahol a szoftver hibázott, és véletlenül stúdiófelvételt rántott le mondjuk koncertfelvétel helyett, automatikus csere lesz a következő hónapokban.
Azok, akik iTunes Match-et ÉS Apple Music-ot is használtak, mondják le az elsőt. Az újonnan érkezők, akik csatlakoznak az Apple Musichoz, nem látnak többé lehetőséget csatlakozni az iTunes Match-hez.
Szóval ne aggódjatok, történnek a dolgok Cupertinóban, egészen sok jó projekt fut most a szoftvereseknél, egy lépéssel távolabb kerülünk a korábban általam vázolt kellemetlen világ képétől, gratula nekik. A hardveresek meg kapják össze magukat.
Lehet, hogy azért, mert vénülök, de imádom a digitális technika és a hagyományos, megfogható, valóságos, heliocentrikus univerzum találkozását egy olyan termékben, ami mindkettőt használja egy picit.
Na jó, nem vénülök, nézzetek csak a Pokemon Gozókra. Ők is imádják ezt.
Szóval amikor megláttam az iCentre-ben Andrást, ahogy ezt használta, rögtön beleszerettem a cuccba. Egy sima jegyzettömbnek látszik, írunk tollal kockás papírra, aztán ha kész vagyunk az oldallal, megnyomjuk
A GOMBOT.
Pár másodperc múlva minden, amit írtunk, ott van a telefonunkon, küldhetjük tovább pdf-ben, jpg-ben. Be-di-gi-ta-li-zál-va. Ohne szkenner, without erőfeszítés. Papírra, szabványos, papírboltban kapható jegyzetfüzetre írunk, ami egyrészt sokkal kényelmesebb és megszokottabb nekünk, mint egy hideg üvegfelületre jegyzetelni, másrészt a papírt sem kell sajnálni, mert nem kell Bamboo márkásat vásárolni, ha kifogytunk (ha viszont a tollból fogy ki a tinta, azt csak a cég saját patronjaival pótolhatjuk).
Hát persze, hogy kipróbáltam.
A Wacom termékét az első pillanattól kezdve nagyon könnyű használni. Megveszed a cuccot, kiveszed a dobozból, és már be is kapcsolhatod a diszkréten elrejtett bekapcsoló gombbal:
A telefonodra, iPhone vagy Android, letöltöd a Bamboo Spark appot, elindítod, bekapcsolod a Bluetooth-t, és követed az instrukciókat. Pár lépés után már szinkronizálja is a készülék, amit írsz, vagy épp rajzolsz.
A toll persze spéci, és csak azokat a vonalakat regisztrálja a tábla, amit a készülék alsó felére (a lapokra) nyomva rajzolsz, elektromágneses rezonancia elven működik a vonalak regisztrálása. Szóval beülsz a meetingre, vagy a suliba, és írsz. Megtelik egy oldal, megnyomod a gombot, letéped a lapot, írsz tovább. Fontos, hogy oldalletépésnél megnyomd a gombot, mert a letépést nem érzékeli a jegyzetfüzet, ezért akár 20 oldalt is egymásra firkálhatsz, egyetlen oldalnyi digitális dokumentumban.
És hogy mi történik az így létrehozott jegyzetekkel? Mintegy száz oldalt maga a gép is tárol, tehát ha sokáig nem szinkronizálsz, ezeket később is eléred. Amint tablet- vagy telefonközelben vagy, Bluetooth-on keresztül már mehet is a szinkronizálás, és a fájlok megjelennek az appban. Innen egyből tovább is küldheted őket, vagy épp szerkesztheted: rajzolhatsz bele vonalat szabad kézzel, vagy épp stylusszal, és a Split gomb segítségével pedig visszaállíthatod az adott oldalt egy tetszőleges korábbi állapotba.
Az Apple pár perce itthon is kiadta a legújabb frissítést az iOS 9-es rendszerhez. Az iOS 9.3.3 főleg a hibajavításra és teljesítménynövelésre megy, így ha bármivel van gondod, próbáld ki ezt,
hátha megoldja.
Addig csiszolgatják, tökéletesítik ezt a rendszert, míg ősszel jön az iOS 10, amivel az egészet kezdhetik elölről.
Így megy ez.
A frissítés elérhető a Beállítások -- Általános -- Szoftverfrissítés menüpont alatt.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
