Akkoriban, amikor az Apple bemutatta az App Store-t, és elkezdtük kóstolgatni az iOS, meg egyáltalán a mobil operációs rendszerek logikáját, különös érzés kerített hatalmába sokunkat. Nehezen tudtuk megmagyarázni, mi ez az érzés, hiszen semmi különös nem történt. Jöttek appok, az appok megnyitottak fájlokat, a letöltött cuccokat hozzárendelhettük a programokhoz. Mégis idegen volt.

Gyorsan rájöttünk a magyarázatra: elveszítettük a fájlok feletti kontrollt. Vagy nem veszítettük el, de korlátozott, másodlagos dolog lett. Nem az lett a logika, hogy van egy rakás rendszerezett fájlod, amiket ugyanolyan könnyen másolsz, törölsz vagy nyitsz meg. Az első logikai szint az app, ami hozzáfér a saját határain belül elrejtett fájlokhoz. Ő rendelkezik vele, a te iránymutatásaid alapján.

Aztán a helyzet fokozódott. Jöttek a felhő alapú szolgáltatások, és már az a kevés fájl, amit mi uraltunk, az is kikerült a gépünkről. Feltöltjük a zenét, visszastreameljük, feltöltjük a fotót, és a gépen csak egy kicsinyített verziót tartunk meg.

Ezzel nem is lenne baj. Nem baj, ha hozzáférés alapon gondolkozunk, és nem fájlrendszer alapon. Felül kell emelkedni a DOS-oktatáson felnőtt generációnak azon, hogy miként ismerkedett ő a számítástechnikával. Volt, elmúlt.

A baj akkor kezdődik, ha a fájlok létbiztonsága sérül. Ha elvesznek. Ha nem ugyanakkora valószínűséggel vannak a helyükön ma, holnap és jövőre. Ott kell lenniük, ahol keressük őket, akkor is, ha egyébként tőlünk több ezer kilométerre tárolja azokat két-három szerver. 

Az Apple Music elnyelt egy csomó számot a telefonomról. Látszólag ott volt a zenéim között az mp3, amit hét éve grabbeltem, ott volt a borító és a szám címe, de nem játszotta le. És ezen a ponton lesz érdekes ez az egész hozzáférés-alapú gondolkozás. Most ott van a fájl, fizikailag, vagy nincs? Csak a lejátszó rossz, vagy a bitsorozat tűnt el, a metaadaatokat hátrahagyva? És ha eltűnt a bitsorozat, hol tűnt el? A telefonon, vagy egy távoli szerveren?

Totális bizonytalanság akkor, amikor épp a tulajdonodról van szó. Mert az alkalmazásokat, a felhő alapú szolgáltatásokat már havidíjért veszed igénybe: addig tartanak, amíg fizetsz. A fájljaid viszont a sajátjaid, a bitsor a te tulajdonodban van, és őrület, hogy egy labirintusban kell eligazodni ahhoz, hogy tényleg a magadénak tudd.

Jim Dalrymple blogger kelt ki magából először, még tavaly nyáron, hogy eltűntek a zenéi. Az Apple gyorsan megkereste a bloggert, a szakértőik találkoztak vele, és végül a dalainak 99 százalékát vissza tudták állítani. Dalrymple kissé megszégyenülten írta, hogy valójában ő nem értette a rendszert, és megvoltak a fájlok, legalábbis nagy részük. Arról az 1 százalékról viszont nem esett szó, ami elveszett. Nem nagy ügy.

Pedig az. És az is nagy ügy, hogy cupertinói szakértők kellenek ahhoz, hogy megtalálják az elveszett tulajdonaidat. De Jim megszégyenült reakciója beszédes: azt gondoljuk, hogy ha nem igazodunk ki ebben a kupiban, akkor az a mi hibánk.

Nem az.

Nem csak az Apple-lel van baj. Google ate my apple photos. Installed Google Drive, most of my files have disappeared. Find lost or missing files in OneDrive. Ilyenekbe futok bele rendszeresen. A fájleltűnés valami velünk élő dolog lett, annak ellenére, hogy a szektorhiba kifejezést már nem is ismeri az új generáció. Ehelyett tudja, hogy ha szinkronizál, akkor leginkább becsukja a szemét, és reménykedik benne, hogy az történik, ami tegnap történt. 

Az Apple csak most, egy évvel az Apple Music bevezetése után ismerte el, hogy baj van a rendszerrel. Egy hétvége alatt kijavította. És elhiszem, hogy a sok millió eladott készülék után kapott panaszáradatban elsiklanak az általános problémák felett, és tényleg csak most nézett rá tüzetesen egy igazi mérnök erre a jelenségre. És szerintem ez éppen annak köszönhető, hogy a felhasználók többsége már tényleg azt hiszi, hogy csendben kell maradnia, mert valamit ő tud rosszul. Mint Jim, akinek megmutatták, hogy 99 százalékban ő volt a hülye, pedig nem.

Én vettem egy új telefont, és a hibajelenség megszűnt. A fájlok helyreálltak. Előtte nem volt kedvem fórumokat olvasgatni, vagy az Apple-lel levelezni, mert lusta vagyok ilyenekkel szarakodni. Ehelyett vettem egy másik készüléket, és minden jó lett. 

Vegyél másik készüléket. Minden jó lesz. Lassan megtanulom. Ha meg akkor sem, akkor már tényleg csak az lehet, hogy én rontottam el valamit.