Már amikor bemutatták az új operációs rendszereket, akkor is ennél a résznél örültem a legjobban: végre teljes használati könyvtárakat szinkronizál a macOS és az iOS egymással. Nem appok osztogatják meg a fájlokat, nem a Pages mappában kellene keresni a dokumentumaimat - nemhasználokPagestbazmeg -, hanem 

válogatás nélküli fájlokat osztunk meg az eszközök között automatikusan.

Annak idején, amikor az Apple elindította az iCloudot (2011, öt éve, te jó ég), írtam is többször az új szemléletről. Akkor azt gondoltam, ez előremutató (a "Mit jóstolt meg Steve Jobs 1997-ben" című posztomban fejtettem ki): azzal, hogy "fájl -› alkalmazás" helyett az "alkalmazás -› fájl" logika alapján kezdtek el gondolkozni, iDisk szevasz, egyszerűsítik a dolgunkat, gondoltam. Ha a fájlok a szögek, az ezeket futtató programok pedig a kalapácsok, amivel be lehet verni a szögeket, akkor eddig fordítva csináltuk. Előbb fogtuk meg a szöget, aztán kezdtük el keresni a kalapácsot.

Aztán vidékre költöztem, és rájöttem, hogy tényleg előbb fogjuk meg a szöget.

Szóval a helyzet az, hogy nekem nem ment a program alapú fájlkezelés. Nem állt rá az agyam. Továbbra is kellett a tárhely alapú elérés, hogy én válogathassak. Ezzel viszont az volt a baj, hogy richtig nem szinkronizáltam sosem, amit kellett volna. Emlékeztem, hogy a Desktopon van a fájl, de hát azt most hogyan érem el? Új szokásokat vettem fel, bizonyos írásaimat egyből a Notes-ban írtam meg TextEdit helyett, mert tudtam, hogy az iOS-ből azt biztosan elérem majd útközben is. Nem akartam új szokást felvenni, de ez tűnt egyszerűbbnek.

Aztán a Sierrával az Apple megosztotta a Desktopot és a Dokumentumok mappát, az iCloudból bármikor elérhetjük. Pár másodperc alatt egy másik eszközön is láthatjuk, ha valami változást tettünk az adott könyvtárban.

A ficsört engedélyezni kell, most nem írom le részletesen, hogyan: itt van minden, magyarul.

A lényeg, hogy miután bekapcsoltad (és mondjuk havi egy dollárért vettél 50 giga tárhelyet, mert az már ilyenkor kell, ha eddig meg is úsztad), eléred a fájlokat bármilyen gépről. iOS-ből az iCloud Drive appból, egy másik saját Sierra Macnél megjelenik egy külön könyvtár a Desktop és a Documents mappa alatt, amiben a másik Macünk dolgai vannak. Elérhetőek a fájlok böngészőből, az iCloud.com címen. De vigyázni kell: ha módosítasz vagy kitörölsz valamit a böngészőben, mire hazamész, a Maceden is a módosított Desktop jelenik meg. 

Szóval használjátok, remek ficsör. Nálam a jobb felső sarokban Hot Cornernek van beállítva a Desktop (System Preferences -- Mission Control -- Hot Corners), ha megragadok egy fájlt, azonnal kicsapom a kurzort a sarokba, aztán dobom is ki az asztalra.

Mindent oda mentek először, és onnan szortírozok tovább. Ilyenkor most már kérdést is kapok: biztos, hogy el akarom mozgatni a Desktopról az elemet? Akkor kitörlődik az iCloudból is!

Tudatában maradunk végig a tetteink következményeinek. Ennél egyetlen egyház sem kívánhatna többet!