A hwsw-n tök jó cikkek szoktak megjelenni, a srácok úgy kenik-vágják a hardveres kérdéseket, ahogy mi sosem fogjuk és most az iPhone 6s processzorát, az A9-est kezdték el darabokra szedni.
Az egész cikket érdemes elolvasni, mert vannak benne remek háttérsztorik arról, hogy miként vált komoly csiptervezővé az Apple az iPhone 5s-ben bevezetett A7-essel és hogy milyen komoly az a munka, amit a valódi teljesítmény biztosítása érdekében végez a cég: míg a konkurensek a magok számát növelik, ami tervezési szempontból egyszerű feladat és ami a specifikáción tök jól mutat, hiszen az elméleti számítási teljesítmény nagy, addig az Apple felmérte, hogy számos feladat párhuzamosítása nem megoldható illetve nem várható el a programozóktól, hogy ők végezzék el a piszkos munkát, ezért inkább a kétmagos felépítés mellett maradt. Így a processzor papíron alacsonyabb számítási teljesítmény mellett is jóval nagyobb valódi erőt ad a felhasználó kezébe, mint a négy-, és nyolcmagos felépítésű konkurensek, szóval ha nem a benchmarkoknak, hanem az embereknek fejlesztesz, akkor az A-sorozat a menő.
Csakhogy.
A csavar a sztoriban az, hogy az Apple processzorai nem csak a valóságban erősek, hanem papíron is brutális teljesítményt nyújtanak és simán hozzák a négy és nyolcmagos csipek erejét. Sőt, elvégeztek néhány tesztet és kiderült, hogy az annak idején legyőzhetetlen Core 2 Duo E6700-at (aki meg emlékszik rá: ez volt 2006-ban az álom asztali cpu, és az ereje sok feladatra még ma is elég) is megveri néhány tesztben - néhányban persze nem, de a lényeg, hogy az iPhone 6s simán hozza egy még most is elfogadható teljesítmény nyújtó asztali processzor erejét.
És akkor ott van az iPad Pro A9X-e, másfél-kétszeres teljesítménnyel, ami már közel jár a mai cpu-k szintjéhez.
Végül a hwsw is azt a következtetést vonja le, amit már én is mondok vagy másfél éve: a 64 bit bevezetése és ennek a brutális teljesítménynek a hajszolása is túlmutat a mobiliparágon. Előbbinek nagy memória használata mellett van jelentősége, ami nem jellemző az iPhone-okra, utóbbi meg azért felesleges, mert még a két éves iPhone-ok ereje is bőven elég a legtöbb feladat során. Ennek a terméknek a forgalma semennyit sem csökkenne, ha nem épp az aktuálisan legerősebb processzort építenék bele, hiszen a vásárlóközönséget nem ez mozgatja, az ilyesmi igazából nem is érdekli őket. Lényeg, hogy a kevés, de erős mag még akkor is jobb felhasználói élményt nyújt, ha papíron csak feleannyi kraft van az A-cpu-ban, mint egy nyolcmagos konkurensben, szóval nincs kényszer, nem követeli meg a piac.
Az Apple mégis a nyers számítási kapacitást hajszolja, ami a hwsw szerint is egy irányba mutat: ARM alapú Macintosht akar készíteni a cég. És a kis MacBook-sorozat erejét elnézve, az ehhez szükséges csip az A9X-szel már meg is érkezett.
