Erik Ross kábé 48 órája tette közzé projektjét, aminek célja, hogy a multiplatorm fejlesztést lehetővé tevő Unity alá használható karaktervezérlést készítsen. A Unity azért nagyon jó, mert megírod egyszer a programot, és néhány gombnyomással az összes platformon elérhetővé teszed: iOS-en, Androidon, WP-on, Windowson, Macen, Lunixon, az összes konzolon, és így tovább.
Erik Ross főleg az irányításra koncentrál, kísérleti projektjeiben a karaktervezérléssel kapcsolatos problémákat próbálja kiküszöbölni, ennek során készítette el a Super Mario 64 első pályáját, ami ingyenesen letölthető innen és letöltés után a Safariból minden további nélkül játszható.
És tök jól néz ki:
Nem vagyok programozó, így fogalmam sincs, hogy azért szaggat-e a MacBook Prómon natív (1280x800) felbontásban, teljes részletesség mellett a játék, mert:
Erik nem fordított elég időt a gyors megjelenítésre, hiszen az irányításra koncentrált
a multiplatform hátulütője, hogy egyik platformon sem fut optimálisan
de tény, hogy szükség lesz a kompromisszumokra, ha játszani akartok vele. Viszont elég három percet eltölteni a játékban, hogy eszetekbe jusson, miért a Mario az egyik legszerethetőbb, legötletesebb, legösszetettebb játéksorozat, amit valaha készítettek (persze a bossfightok miatti gyűlölködés általában később jön).
Érdekesség, hogy a programot a Unity-nek köszönhetően gyorsan portolták iOS-re, így most már azt is tudhatjuk, milyen lenne Marióval játszani iPhone-on:
Bár nem hangzik el, de akkor mondom én: szerintem rossz. Egy ügyességi játékban, ahol az irányítás pontossága a legfontosabb, a virtuális gombok egyszerűen nem tűnnek megfelelőnek, a kaland folyamatos elhullással és idegeskedéssel járna. Nyilván ezért nem is a meglévő címek portolásában gondolkozik a Nintendo, amikor a DeNa-program keretében mobilokra fejleszt, hanem teljesen új univerzum kialakításában (meg azért sem, mert az iPhone-os Marióval lefejezné a hardvergyártó részleget).
Egyébként beválhat a Nintendo terjeszkedős stratégiája, mert most hirtelen eszembe jutott, hogy vennem kéne valami játékgépet, Super Mariót játszani.
Többször írtuk már, hogy manapság már a leglassabb MacBook Airek is bőven vannak olyan gyorsak, hogy majdnem mindenki elvárásainak megfeleljenek, legfeljebb néhány profi júzer tartja majd kevésnek a teljesítményt, akik 4k-s videókat vágnak folyton és még szénné is effektezik azokat. A szűk keresztmetszetet egyedül az ssd jelenti, amiről külön meg is emlékeztünk az új Air és Prót bemutató videónkban:
A tárhely mérete ugyanis viccesen kicsi, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az ssd az elmúlt ÖT ÉVBEN nem lett nagyobb: 2010. óta érkezik minimum 128 gigabájtos ssd-vel a 13-as Air, és a mai napig ekkora háttértárat építenek az alapmodellbe, ami tényleg csak az alapszintű működéshez elég (most arról ne beszéljünk, hogy a 4 gigabájt memória is igencsak soványka).
Éppen ezért lehet jó hír, hogy a Toshiba és az Intel is bejelentette, hogy többrétegű, 3D-s ssd-ken dolgoznak, sőt, a laborkutatások már véget is értek és egy év múlva kezünkben lehetnek az új technológiára épülő modellek.
Ezek sebességvesztés nélkül is sokkal több adatot lesznek képesek tárolni, mint a jelenlegi eszközök, a határ valahol tíz gigabájt terabájt környékén van, ami jó ötszöröse a most elérhetőnek, ráadásul a gyártásuk is sokkal olcsóbb lesz, és a mi szempontunkból ez a lényeg: az új technológiával olcsóbb is lesz a gyártás, szóval a 128-as ssd-ket 256-osok vagy 512-esek válthatják, amik már a többség igényeit ki tudják elégíteni.
Azt az egyet azért ne felejtsük el, hogy 2010. óta mindenféle technológiai áttörés nélkül is meredeken zuhant az ssd ára, körülbelül harmadára-negyedére, az Apple mégsem sietett ezt az áresést nagyobb háttértárral kompenzálni a gépeiben, szóval még az is lehet, hogy maradnak a 128-as egységek:
Az iPhone-t és a biztosítást innen, a tokot innen, a védőfóliát meg innen vettem. A facebookos oldalunkra itt, a Youtube-csatornánkra meg itt lehet feliratkozni.
Megint nyilatkozott a mester és mondott egy érdekeset. Nem az a lényeg, amit a legtöbb lap kiemel, és amit én is bírtam címbe, mert ezzel könnyebb eladni az anyagot: hogy ma már olyan magas követelményeknek kell megfelelni az Apple-nél, hogy esély sem lenne arra, hogy a fiatalkori Wozt, vagy Steve Jobsot alkalmazzák. Azt gondolom, hogy ez a természetes változás része, egészen más képességekre van szükség egy apró kis vállalkozásnál és a világ egyik legnagyobb cégénél.
Sokkal inkább az az érdekes, amit Wozniak a vérfrissítéssel kapcsolatban mondott: elsőre azt gondolhatnánk, hogy egy nehézkesen mozgó, tehetetlen mamut lett a cégből azáltal, hogy az alapítókhoz hasonló forrófejű és kísérletező fickókat eleve kizárja a struktúrából, de Woz rámutatott, hogy ez valójában egyáltalán nincs így: felvásárlásokkal simán berántanak olyan vállalatokat, amiknek az alapítói esetleg nem lettek volna elég jók pusztán a szakmai előéletre és egyetemi végzettségre koncentráló hagyományos felvételi procedúra során.
Nincs végzettséged, de zseni vagy? Semmi gond, vágj bele a projektbe és ha alakul, felvásárol az Apple.
Woz a Sirit hozta fel példaként, ami remek kis háziprojektként indult, aztán egy akvizíciónak köszönhetően most már az Apple húzótermékének egyik legismertebb szolgáltatásaként szoktunk hivatkozni rá. Így tud friss maradni egy cég akkor is, amikor már átláthatatlan óriás.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
