Évekig dolgoztam olvasószerkesztőként, de ez idő alatt kevés dolgon idegesítettem fel magam. A nyelvtannácikat nem szerettem, különösen irritált, ha egy félreütés miatt emlegették a Magyar Helyesírás Szabályait (amiről a végén kiderült, hogy nem olvasták). Elfogadtam, hogy minden írott szövegben - különösen azokban, amiket én szerkesztek vagy főleg amiket én írok -, vannak hibák. Nem nagy ügy. Vannak, amik fájnak, vannak, amiken túl kell lendülni azonnal, különben nekünk lesz csak rosszabb.
De amit mostanában látok, az egyre jobban idegesít:
Tovább olvasom