Az AMD múlt héten jelentette be a Kaveri processzorokat, lássuk, miért érdekes ez számunkra.
Néhány tréfás tanyasi tény:
- 2,4 milliárd tranzisztor - Felük a grafikus megjelenítésen dolgozik - Benne van minden technológiai újítás, amit az Xbox One és a PS4 processzorába belekerült - Forradalmi Jóság
A bejelentés azért érdekes, mert elvileg ez a processzor indokolta az Ati és az AMD nyolc évvel ezelőtti összeolvadását. Azóta is jelentek meg már olyan processzorok, amikben az Atitól szerzett szellemi javak tolták meg a grafikus teljesítményt, ezek azonban felépítésben kábé ugyanazt tudták, mint az Intel processzorai, és nem volt bennük a Forradalmi Jóság.
Ennek lényege, hogy a cpu és a gpu mostantól valóban egyenrangú partnerként viselkedik, nem egymásra várnak, nincs főnök, hanem közösen tudnak maszatolni ugyanazzal a feladattal, ami jelentősen gyorsíthatja a munkafolyamatokat. A lényeg, hogy mostantól mindkét áramkör hozzáfér ugyanahhoz a rendszermemóriához, ugyanahhoz a feladathoz, nem kell a gpu-nak leválasztani egy részt, ahol a saját kis adatcsomagjaival vacakol, amit vagy átküld neki a cpu, vagy nem. Ha dolga van vele, elvégzi, és kész.
Kicsit olyan ez, mintha a molnárnak és a péknek is hozzáférése lenne ugyanahhoz a bankszámlához, mintha közös vállalkozást futtatnának. Hagyományosan külön vásárolgatnak, aztán egymásnak utalgatnak, de ez rengeteg időt vesz el tőlük, ráadásul az ide-oda utalgatás során még a pénz egy része is eltűnik, nehézkes az egész. Viszont ha ugyanazt a bankszámlát használják, megspórolnak rengeteg adminisztrációt, netbankolást, összességében tehát több idejük marad a valódi munkára. Az ugyanazt a memóriaterületet elérő cpu és gpu olyan, mint a másodpercenként több millió banki műveletet végrehajtó molnár és pék, képzelheted, mennyi idő veszett el eddig a folyamatos utalgatással.
Androidos tabletet még nem nagyon teszteltünk, és nem is nagyon fogunk, csak most a kezünkbe akadt egy nyolccolos, ami annyira pofátlanul másolja az iPad minit és annyira pofátlanul olcsó (40 ezer forint), hogy úgy döntöttünk, megnézzük, mit tud a konkurencia. Természetesen a kiindulási alap egyfolytában az iPad lesz, vagyis a két mini.
A WayteQ xTAB-79 QCI külsején nem gondolkoztak sokat a kínai mérnökök, ez annyira iPad mini, hogy elmehetne bankrablónak is, sose kapnák el, a mininek meg folyton a bíróság előtt kéne bizonyítania, hogy a kérdéses időpontra van alibije.
A másolás egyébként nem baj, mert a mini gyönyörű, így a WayteQ is az, jók a lekerekített élek, nagyon-nagyon jó a fém hátlap, csak a gombok elrendezése hülye, mert gépelés közben simán ki tudod kapcsolni a tabletet, és a kidolgozás minősége is más kategória, ez itt például nem a kijelzőn maradt, eltávolítható fólia, ez már maga a kijelző:
- Jef Raskin projektvezető nevezte el a gépet kedvenc almájáról, de jogi okokból nem használhatták az eredeti, McIntosh elnevezést, ezért lett a gép neve Macintosh
- 1979-ben kezdték el fejleszteni a gépet, egy kicsi, mindenki által elérhető konfiguráció létrehozása volt a cél
- eredetileg csak egy 256x256 pixeles, fekete-fehér kijelzőt akartak meghajtani, végül 512x342 pixeles kijelzőt kapott a gép
- ahogy fejlődött a Lisa grafikus operációs rendszere, úgy jelent meg az igény arra, hogy a Macintosh-on is valami hasonló fusson, ezért elkezdték tuningolni a hardvert
- Steve Jobs akkor vette át a Macintosh fejlesztését, amikor kirúgták a Lisától. Ekkor formálta át az egyszerű, olcsó kis gépet a Lisa képére.
- Jobs felbukkanása után, 1981-ben Raskin lelépett, nem fértek meg ketten a csapatban. Rasking később így nyilatkozott Jobsról: "Remek francia király vált volna belőle". A fejlesztők szerint a végleges gép sokkal jobban hasonlított Jobs, mint Raskin víziójára.
- Amikor cégen belül kiderült, hogy mire lesz képes a Mac, Rich Page, a Lisa vezető tervezője üvöltve törte rá az ajtót az olcsóbb gépet tervező Mac-csapatra. "Senki sem fog Lisát venni, ha megtudják, hogy nemsokára kijön a Mac! Szóljatok Steve-nek, hogy tönkre fogja tenni az Apple-t!"
- Az Apple II, a Lisa és a Macintosh operációs rendszere nem volt kompatibilis egymással. Egyik se.
- Az Apple II alján Steve Wozniak nyomására még voltak nyílások, hogy a felhasználó hozzáférhessen a rendszerelemekhez, a Macintosh azonban már Jobs projektje volt, így végre megvalósíthatta régi álmát, a minden értelemben zárt rendszert.
- A géphez spéci csavart készíttetett Jobs, hogy csak az Apple alkalmazottak nyithassák fel, mert a rendszer "úgy tökéletes, ahogy van", és nem szabad, hogy "mindenféle hülyeségeket csináljanak vele az emberek", ahogy az Apple II-vel tették.
- Hogy használni a gép mellé adott egeret, Jobs száműzte a kurzorgombokat a billentyűzetről
- Jobs azt akarta, hogy kreatív, kezdeményező programozók készítsék a Macintosh operációs rendszerét, így egy interjún egy túlságosan merev jelentkezőtől olyasmiket kérdezett, hogy szűz-e még, és hogy mikor próbálkozott utoljára az LSD-vel.
- Amikor meghajtógyártót kellett keresni, Jobs az alig működő Alps-prototípust választotta a gyártásra érett Sony hardver helyett. A Macintosh csapat titokban áthívott egy mérnököt a Sony-tól, akit rejtegetni kellett az irodában, amikor csak Jobs felbukkant. Volt, hogy a takarítószekrénybe kellett bújnia a japán szakembernek. Végül amikor az Alps tényleg elbukott, a csapat előállt a Sony meghajtójával és a teljes sztorival. Jobs jót nevetett: "Micsoda nagy francok vagytok".
- A Macintosh csapat spéci pólókat kapott, amiken ez állt: "Heti 90 órát dolgozunk és élvezzük". Erre a Lisa csapat saját pólókat nyomatott, a következő szöveggel: "Heti 70 órát dolgozunk és forgalmazható terméket állítunk elő". Végül az Apple II team is beszállt a játékba: "Heti 60 órát dolgozunk, és a mi munkánkból fizetik a Lisát és a Macintosh-t."
- Jobs biztos volt abban, hogy a Macintosh előbb kerül piacra, mint a Lisa, még egy 55 ezer dolláros fogadást is kötött a Lisa-csapat egyik vezetőjével. A fogadást elbukta, viszont egy másik egyezségét megszegve a Lisa premierje után minden fórumon hangoztatta, hogy rövidesen piacra kerül a gép olcsóbb verziója, ami nem lesz kompatibilis az éppen bemutatott rendszerrel. Ezzel meg is ásta a Lisa sírját, ami óriási piaci bukta lett.
- A Macintosh 128k-t 1983-ban mutatták be a sajtónak.
- 1984. január 22-én jött a híres Ridley Scott-reklám, amiben igazi bőrfejűek játszották a tömeget. Az Apple igazgatótanácsa gyűlölte a videót, azt gondolták, hogy ennél pocsékabb reklámot még sosem forgattak. Jobs összeomlott, amikor kiderült, hogy az Apple vezetősége le sem akarja adni a hirdetést. Csak a reklámügynökség ellenállása miatt nem tudták elpasszolni a hatvan másodperces reklámblokkot a Super Bowl szünetében. Végül lefutott a reklám, amiről aznap este minden fontos amerikai tévécsatorna beszámolt, és amit minden idők legjobb reklámfilmjének választottak meg még abban az évben.
- Steve Jobs imádta a gép beszédszintetizátorát, ezért elhatározta, hogy ez lesz az első olyan eszköz, ami magát mutatja be a színpadon. Így nézett ki a premier:
- A gépen látható grafikus elemek szenzációsnak számítottak 1984-ben, a közönség eksztázisba jött a látottaktól.
- Jobs fontosnak tartotta, hogy a gyártóüzem is esztétikus, látványos legyen, ezért minden gépet átfestetett ragyogó színekkel. Egy érintett szerint a gyár végül úgy nézett ki, mint egy "Alexander Calder-kiállítás", de a precíziós gépek tönkrementek az átfestésbe. Jobs viszont sugárzóan boldog és büszke volt, amikor bemutatta apjának az üzemet.
- Amikor a gyárban a baloldali francia elnök, Francois Mitterrand felesége nem volt eléggé lenyűgözve a látottaktól, és csak az után érdeklődött, hogy kapnak-e elég szabadságot a dolgozók, Jobs azt válaszolta, hogy ha ennyire érdeklik a szociális feltételek, bármikor jelentkezhet, kap munkát a gyárban. A Mac csapatban dolgozó Alain Rossmann azonban már így fordította franciára a szöveget: "Jobs úr köszöni látogatását és érdeklődését a gyár iránt".
- A gép végül bukás lett. Túl kevés volt benne memória, ezért a bonyolult grafikus elemek megjelenítése lassúvá vált, ráadásul nem volt merevlemeze, sem ventilátora, így sorra sültek meg az alkatrészek. Az eladások 1984 második felétől meredeken zuhantak. Év végére a Lisa forgalma nullára esett vissza, Macintosh-ból meg alig tízezret adtak el havonta
- Az 1984-es reklám mintájára egy évvel később elkészítették a hasonló üzenetet megfogalmazó Lemmings reklámot, amit már Ridley testvére, Tony Scott rendezett. Az egész szörnyen nyomasztó volt és szinte csak negatív reakciókat váltott ki:
- A Macintosh bukása és a belső hatalmi harcok miatt Jobs helyzete tarthatatlanná vált az Apple-nél, ezért 1985-ben kénytelen volt elhagyni a vállalatot.
- A visszatérését az iMac bemutatásával ünnepelte 1998-ban. Az új gép tele volt az eredeti Macintosh-hoz hasonló forradalmi ötletekkel, de Jobs tanult a múlt hibáiból, így Jony Ive-val közösen egy olyan gépet készítettek, ami kiszolgálta a felhasználók vélt vagy valós igényeit. Ezzel a géppel megkezdődött a Mac másfél évtizede tartó szárnyalása, aminek a csúcsán piacra került az iPhone és az iPad is, két számítógép, ami alapvetően rajzolta át az informatikával kapcsolatos elképzeléseinket.
A cikk megírásához a Wikipediat és Walter Isaacson: Steve Jobs című könyvét használtuk fel.
Szebben nem is lehetne ünnepelni ezt a napot, mint Jonathan Zufi munkáival. A fickó 2009-ben kezdett el Macintosh-okat fotózni, és azóta mindegyikről van már egy képe. Mindegyikről. De értsd ezalatt a sosem látott, nyilvánosság elé alig került prototípusokat is.
Zufi weblapja időközben óriásira duzzadt, a harmincadik évfordulóra azonban készített egy áramvonalasabb oldalt, ahol csak a kedvenc klasszikus Mac konfigurációkat tudod megnézni. Apple II-től a Power Mac G4 Cube-ig.
A galériában megnézhettek néhányat a fotói közül, de ha elnéztek a születésnapra létrehozott oldalra, még többet láthattok, az eredeti weblapon meg olyan sokat, hogy abba már belefulladtok.
A JDSU új statisztikája szerint az iPhone 5s tulajdonosok körülbelül húsz százalékkal több adatot forgalmaznak, mint az iPhone 5 felhasználók. Magyarázat nincs a statisztika mögött, legfeljebb tippelgethetünk, hogy a hardcore júzerek, akik eleve sokat neteztek, mind átmentek az új készülékre, mindenesetre érdekes adat, hogy az 5s tulajdonosai kábé hétszer annyit neteznek, mint az iPhone 3G-sek.
Én sokkal nagyobb különbségre számítottam.
További érdekes infó, hogy a legtöbb adatot forgalmazó felső egy százalék felelős a teljes adatforgalom ötven százalékáért, és a felső tíz százalék adja ki az adatforgalom kilencven százalékát.
Úgy látszik, hogy az amerikai mobilos társadalom még a teljes lakosságnál is jobban megosztott:
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
.jpg)
