Leander Kahney Jony Ive: A zseni az Apple termékei mögött című könyvét olvasgatom, amikor épp van időm. Érdemes. Megtudhatjuk, hogyan dolgozik az Apple formatervező guruja, hogy micsoda megszállottsággal végzi a munkáját. De ami a legfontosabb: belelátunk a formatervezés világába, történelmébe, megértjük, miért több ez, mint megtervezni a dolgok külső héját, és mi is ez az aprólékos, mérnöki munka, ami áthatja az egész termékfejlesztést.

Ráadásul a könyv olyan alapvető, általános dizájnelméleti szemléletet tart evidenciának, amivel kicsit el is szégyellhetjük magunkat. Mi még sokszor mindig olyan kérdéseken vitatkozunk, ami nemcsak a formatervezők körében eldöntött kérdés évtizedek óta, de azt is meghatározza, milyennek látjuk a világot. A “parasztvakítás kétszer annyiért” kommentekre a könyv elolvasása után máshogy tekintünk, érezzük benne, ahogy a lélektelen ipari szörnyek tömeggyártását lehetővé tévő vásárlói szellem még azután is a csúnyáért kiált, amikor már győzött a szép.

Kiemelek a könyvből néhány idézetet, amik talán mindenkit közelebb visznek Ive-hoz, nem úgy, mint az Apple dizájneréhez, hanem mint egy tehetséges, lelkes és a munkája iránt elkötelezett formatervezőhöz.

• Jony Ive apja, Mike Ive érte el, hogy a design technology tantárgy bekerüljön a brit alaptantervbe, 5 és 16 év közötti tanulók számára lett elérhető a dizájntechnológia megismerése
• Jony apja elérte, hogy az RWG támogassa fia egyetemi tanulmányait évi 1500 fontért, cserébe Jony náluk kezd majd dolgozni. A cég mással nem kivételezett ilyen módon, és nem is volt divat ez a vállalatok körében akkor. Jony rajzai, formatervei már 16 évesen meggyőzték a vezetőséget, hogy támogatni kell a fiút.
• Jony a newcastle-i egyetem első tanítási napjára nem tudott bemenni, mert át kellett venni egy tervezői díjat. Ezzel egy kicsit meg is ijesztette a többi hallgatót, akik nyilván úgy gondolták, lekéstek valamiről
• Robert Brunner, a Lunar Design vezetője (akkoriban az Apple ügyfeleként is dolgozott például egy Macintosh-utódon) azt mondta: még sosem látott olyan hallgatót, aki nemcsak egy gyönyörű tárgyat tervezett, de azt is kitalálta, hogyan működjön. Még azt is kidolgozta,hogy az egyes alkatrészek a megfelelő vastagságban hogyan gyárthatóak le a fröccsöntő gépekkel.

• Ive akkor került az Apple-höz, amikor Jobs nem volt a cégnél. Amikor Steve Jobs visszavette a cég irányítását, elhatározta, hogy egy nagyon tehetséges dizájnert vesz fel, aki rendbe szedi a számítógépeik formavilágát. Akkoriban már ugyanis a formatervezés mellékes ügy lett a cégnél, csakúgy mint a konkurenciánál, és Jobs volt az, aki vissza akart kanyarodni a dizájn teljhatalmú uralma felé. Először eszébe sem jutott, hogy házon belül keresse a megoldást, és elkezdett tárgyalni másokkal. Jony rájött, hogy a csapata veszélyben van, így összeállított egy brossurát a legjobb terveikből, amikre korábban a kutya sem nézett. Jobs végül meglátogatta Ive-ot, gyorsan közös nevezőre jutottak, megkedvelték egymást.
• Ha gombot terveztek, képesek voltak ötven modellt legyártani ahhoz, hogy pontosan eldöntsék hogyan nézzen ki. Ezután beszélgettek róla, hosszan, sokszor. Egy termékhez szobányi méretű modellsokaság készült, mindegyik csak egy kicsit különbözött az előzőtől. Jony már a gimnáziumban is így dolgozott, amikor még csak hobbiból tervezett különféle készülékeket.

Sajnos a könyvben nincsenek színes fotók, csak fekete-fehérek, így egy nyitott böngészővel érdemes olvasni, ahol megnézzük az egyes termékek fotóit. Attól a pillanattól kezdve, hogy megjelenik Steve Jobs, Jony a könyv lapjain is háttérbe szorul. Nem szándékosan, de még így, Steve Jobs halála után, egy egész más személyről szóló könyvből is kitűnik az a hatalmas egó és akaraterő, ami minden körülötte álló ember pályáját eltérítette, mint valami hatalmas gravitációs mező.