Az Apple a keddi keynote-on az A7 SoC mellett bemutatott egy érdekességet: a mozgásunkat érzékelő szenzorokkal együttműködő M7 segédprocesszort. Ez ugye megkapja a giroszkópból, gyorsulásmérőből és iránytűből érkező jeleket, képes feldolgozni és tárolni ezeket az adatokat. Erre azért volt szükség, hogy a telefon ne merüljön túlságosan, amikor mondjuk fitneszprogramokat futtatunk: az M7 chip alig fogyaszt valamit, és képes akkor átadni az információkat, amikor a készülék kikerül az alvó módból.

motion-130911.jpg

Hasznos lesz ez az iPhone-ban. Az alkalmazások igazodhatnak a mozgásunkhoz, mindenhez, amikre a telefon mozgásából lehet következtetni. De tudok egy jobb felhasználási területet. Valamit, amiért az M7 valójában elkészült.

Idézek egy júliusi posztomból, amiben azt boncolgattam, milyennek kell lennie az iWatch-nak.

Egy óra személyes, és sok mindent tud rólad. A lokációdból és a kézmozgásodból kitalálja, mikor vezetsz, mikor biciklizel, mikor futsz. Mikor ültél a Maced előtt, mennyit dolgoztál, mikor aludtál és mennyit. Hogy ezekkel az információkkal mihez akarunk kezdeni, rajtunk múlik.

Vagy épp a világ legidegesítőbb asszisztensét hozhatja létre.

Mi is az M7 processzor? Pontosan az a hardver, ami a fenti funkciót ellátja. Mégpedig úgy, hogy közben nagyon keveset fogyaszt: pontosan ez kell az okosórába. Egy karórán ráadásul sokkal több a feldolgozandó adat, sokkal több a mozgás, és sokkal több mindenre lehet következtetni belőle. A fejlesztők megkapják ezeket az adatokat, és már csak a kreativitáson múlik, mihez kezdenek vele. Mi meg vagy kérjük a testhelyzetünkhöz igazodó szolgáltatásokat, vagy nem, a mi döntésünk lesz, mint ahogy a földrajzi hely megosztása az adott programmal.

Hogy a fejlesztés belekerült az iPhone 5s-be is, természetes. Lehet tesztelni a vadonban. Itt nem létfontosságú, itt még lehet igazodni a tapasztalatokhoz. Mert az iWatch-ban ennek már úgy kell mennie, mint az istennyila.