Azt már nagyjából tudjuk, milyen lesz az életünk az iCloud eljövetele után. Az Apple átgondolta a MobileMe szolgáltatásait, és úgy dolgozta át, hogy belepasszoljon az újabban folyamatosan erősített OS X-iOS összenövésbe. Mire is gondolok: az eddigi felfogás szerint a felhasználó szinkronizálhatott (fájlközpontú szemlélet), az új felfogás viszont arról szól, hogy ha bárhol történik egy változás, az összes készüléken akár azonnal megjelenjen, függetlenül attól, hogy Macről van-e szó, vagy iOS-készülékről (azt, hogy mennyire legyen azonnal az azonnal, vagyis hogy mobilhálózaton is szinkronizáljon-e az iCloud, egyetlen kapcsolóval átállíthatjuk).

A szinkronizálásra eddig számos lehetősége volt a júzernek, akár beállításokat is átmenthetett, úgy mint a Dashboard widgeteket, a Dock összetevőket, a jelszavakat és a Keychain egyéb elemeit, az email accountok infóit, ezen belül a Mail Rules-t, a Signatures, a Smart Mailboxes és a System Preferences tartalmát. Van egy iDisk nevű intézmény is, ami egy fájlszerverként funkcionál, ide dobálhattuk azokat a tartalmakat, amiket mindenhonnan el akartunk érni. Ezeket aztán azzal nyitottuk meg, amivel akartuk.

Ezek pedig hamarosan mind megszűnnek, ugyanis ezek a címszavak nem részei az iCloudnak. Ami maradt: iTunes in the Cloud, Photo Stream, Documents in the Cloud, Apps, Book, and Backup, Contacts, Calendar and Mail. Ezek adatait tárolja felhőben, majd tolja az egyes készülékekre az Apple.

Ezt siratni viszont kábé annyira értelmetlen, mint egy frissen felbontott iPhone-t azért szidni, mert alig tud valamit, és nincs rajta egy játék sem. A szolgáltatások mennyisége nem csökken, csak a felfogás változik, ami vagy tetszik nekünk, vagy nem. Viszont az új szemlélet ismerős: ez az alkalmazás-központúság.