Van ez a videó:

Ebben Steve Jobs beszél 1997-ben arról, hogyan használja ő a számítógépet. Elmondja, hogy a különböző munkahelyein van egy-egy gépe, a fájljait azonban egy szerveren tárolja, ezeket mindenhonnan eléri. Akkoriban ez kiváltság volt. És itt jön a lényeg: oké, hogy ő így csinálja, de azt szeretné, ha ez mindenkinek elérhetővé válna. Ekkoriban tért vissza az Apple-höz, kezdte felszállópályára állítani, és interjúk sora bizonyítja, hogy nagyjából azt kezdte vizionálni, amit mára létrehozott.

A videó címe azt állítja - és ebben a CNN-es Apple-guru, Philip Elmer-Dewitt is egyetért -, hogy a felvételen Jobs az iCloudról beszél. Pedig nem. Egyszerű file hostingról beszél, ami a gigabit ethernettel válhat meghatározóvá. Ebből következően pedig egy korról, amikor a merevlemez már majdnem, vagy épp teljesen feleslegessé válik.

A beszéd után három évvel, 2000-ben már elérhető volt a Maceseknek az iTools keretein belül az iDisk, vagyis a lehetőség, hogy a fájlokat az Apple szerverein tárolják. Ha a beszéd szűken értelmezett tartalmát nézzük, inkább erről beszélt a vezér - nem az iCloudról.

Amire azonban kevesebben figyelnek, az pont e mögött van, és ez az, amiben az Apple a legjobb. Az eljuttatás mindenkihez. Az iDisk megvolt 11 évig, nemrég jelentették be, kinyírják. Egy lehetőség volt, amivel vagy éltek a macesek, vagy nem. Egy átlagos felhasználó, ki kell jelenteni: nem használta.

Jobs egy olyan pillanatban beszélt az álmáról a fenti videóban, amikor a technológia már adott, bizonyos kiváltságos helyzetben lévők már használják a terméket. Egyesek szerint ez az a pont, amikor hátradőlünk, és nézzük, hogy maguktól alakuljanak a dolgok. Jobs viszont pont itt indul be: kezében van valami, amiről lehet sejteni, hogy a jövőben mennyi mindenre lehet használni. És elkezd dolgozni azon, hogy az az álom létrejöjjön. Hasonló ahhoz a pillanathoz, amikor Woz kezébe adta az Apple I-est, vagy ahhoz, amikor készen lett az iPhone, és kellett egy AppStore, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat mindenki kihasználja.

Steve Jobs tehát beindult, de az iDisk nem feltétlenül hozta be a hozzá fűzött reményeket, később pedig fizetős szolgáltatás lett, ami tovább rontotta a lehetőségeit. Lassan, az iOS-sel együtt azonban elkezdődött az a folyamat, amiről korábban, az iCloud kapcsán már írtam: a "fájl -› alkalmazás" helyett az "alkalmazás -› fájl" lett a trend. Nem fájlok halmazát adjuk a júzer elé, aki választhat, mivel nyissa meg, szerkessze azokat. Célprogramokat adnak a felhasználók kezébe, szerszámokat, amiknek hozzáférése van a saját fájljaihoz, és elénk teszi őket. Előbb fogjuk meg a kalapácsot, csak aztán adják oda a szögeket.

És amikor erre rájöttek, azonnal kidobták az iDisket: a kalapácsot elvették az emberek, tömegesen, mindenki. És az Apple pont úgy működik, hogy simán elveti az előző megoldást, akármennyire is megfelelt az egyeseknek. 2012 júniusáig kell átállniuk az új lehetőségekre a felhasználóknak, illetve az alkalmazások készítőinek.

És ez az iCloud, az OS X kalapácsosodása. A videóban erről ugyan egy szó sem esik, mégis ez a megoldás arra, amiről Jobs beszél. Pár hét múlva, az iOS 5 megjelenése után olyanok is felhőben tárolják majd az adatukat, akiknek arról sincs fogalmuk, mi az a fájl. És ez a lényeg, idézet a videóból: I don't care, how it's done.