A jailbreakelt iPhone-okkal szinte bármit meg lehet csinálni, például egy Lion témát is rá lehet húzni szegény iOS-re, hogy mindig ugyanoda kattintsunk, bármelyik Apple-cuccunkat vegyük is elő.

Ami számomra érdekes, hogy a Launchpad előhívásának pillanatában alig lehet megmondani, hogy most a Liont vagy az iOS-t látjuk - miközben tudjuk, hogy a Launchpad "mögött" nagyobb szabadság van.

Csak amikor ezt a nagyobb szabadságot kipróbáljuk egy iPhone-on, akkor jövünk rá, hogy nem véletlenül van vége a történetnek a Launchpadnél. A felső menüsáv egyértelműen értelmetlen egy touchscreenen, és az ablakok bezárása a kis epres nyalókával az ablakok bal felső sarkában is nehezen eltalálható. Ezekre inkább gesztus kell.

A Misson Control, az OS X egyik leghasznosabb ficsöre itt csak egy hajszálnyival teszi egyszerűbbé a munkát, mint a mostani duplaklikkes megoldás, és noha az ablakok utolsó állapotának mutatása szuper lenne iOS-en is, zabálná a memóriát sok program esetében.

Finder meg sosem lesz, erről már írtam korábban egy eszmefuttatást: az Apple mobil operációs rendszerének megoldása koncepcionális kérdés, nem kényelmi, és az iClouddal egyre inkább átmászik a desktop rendszerekre is.

A widgetek tetszenek így, nagyjából ennyi. A videó viszont tök jól bemutatja, miért volt nagy ötlet az iOS, és hogy az egyszerűsítés sokszor nagyobb munka, mint az ellenkezőleg.

(A Lion kinézetet a Cydiából elérhető Theme Outlet OS X Ultimatum theme-jével lehet előcsalogatni. Az erőforrászabálási mutatókról nincsenek infóim)