Hogy mást ne mondjak, három óra alatt vásárol céget. Gyorsabban, mint én cipőt, és sokkal-sokkal gyorsabban, mint Ancsa bármilyen ruhát. A Bloomberg riportja szerint az Apple egyre agresszívabb politikát folytat a felvásárlásoknál, és több esetben három órát ad a kiszemelt cégnek, hogy elfogadja a szerződéses feltételeket. Így megelőzheti a hír kiszivárogtatását, és a konkurencia ellenajánlatait.
Azt hiszem, a világ legstresszesebb három órája közé sorolható ez is, alternatívaként lehet ajánlani a Föld tömegvonzásában való 1,16 millió kilométernyi zuhanást, vagy a Donnie Darko végignézését kétszer.
Az Apple olyan kemény, hogy az Egyesült Államok hatóságai már antitröszt-ügyben tervezik a vizsgálatot, főleg a legutóbbi bekeményítés, a fordítóval készült AppStore-os alkalmazások kizárása miatt, de az iAd-s feltételeket is megvizsgálják állítólag.
Az Apple még a fizikának is ellentmond, úgy lesz egyre keményebb, ahogy egyre nagyobb.
Az Apple a legkeményebb tárgyalópartner a világon
Triplán fizetnek a hirdetők az Apple-nek
Az iPhone OS 4.0 Eventen Steve Jobs bemutatta az iAd-t, vagyis az Apple saját hirdetési rendszerét, ami az operációs rendszerrel egyidőben fog a hirdetők és a fejlesztők rendelkezésére állni. Az elgondolás szerint az egyszerre interaktív és figyelemfelkeltő hirdetésekre kattintva nem lépünk ki az aktuális programból, gyakorlatilag arról van szó, hogy a nagy cégek eddig is letölthető ingyenes, reklámcélú appjait más, hasznos programokba integrálhatják.
A kérdés, hogy mennyit fizetnek ezért a hirdetők, és mennyit kapnak a fejlesztők. Az is kérdés, hogy az Apple CPM (meghatározott összeg ezer megjelenésenként) vagy CPC alapon (a reklámra történő klikkelés után) számláz a hirdetőknek.
Az AdvertisingAge szerint a válasz mindkettő, vagyis a hirdetők nem választhatnak, az ár 10 dollár minden ezer megjelenés és 2 dollár minden egyes kattintás után. Az igazi érvágás azonban a reklám elkészítése lehet, aki ugyanis egymillió dollárnál szerényebb kampányt rendel meg az Apple-től, 50 és 100 ezer dollár közötti árat fizethet az azért, hogy a cupertinóiak segítenek kialakítani a hirdetést. Az ugyanis nem megy egyedül.
Csak összehasonlításképp az AdMob például 10 és 15 dollár között számláz CPM alapon, ha a megrendelő CPC alapú elszámolást kér, az 15-30 centbe kerül kattintásonként.
Nekünk csak a desktop vonalon vannak tapasztalataink. Az AdSense a bloggernek állandó jövedelmet ígér, de az első hetek után általában elmarad a wow-hatás, nem sok jön össze belőle, jó ha egy dollár naponta.
Néhány hónapja kaptunk egy levelet a Google-től, amiben 13 ezer forintot ajánlottak fel, ha csatlakozunk az AdWordshöz, vagyis kipróbáljuk a hirdetési rendszert a másik oldalról, a hirdető szemszögéből, mégpedig a keresési eredmények mellé biggyesztett hirdetésekkel (az AdWords hozza a Google hirdetéssel összefüggő bevételének 97 százalékát). Gondoltuk, ha ingyen van, kipróbáljuk, kinyomunk egy Appleblog hirdetést, ha 200 új látogató jön emiatt, már akkor is megérte.
Minden szempontból túl optimisták voltunk. Egyrészt nem volt ingyen a buli, a regisztrációs díjat nem tartalmazta az akció, de átküldtem a 2000 forintot. Megadtam a keresőszavakat, ami alapján a hirdetésünk elhelyezését meghatározza a Google. Megadtam a kampány kezdetét, végét, és hogy naponta legfeljebb hány forintot szeretnék költeni. Meg lehetett volna adni, hogy egy kattintásért mennyit vagyok hajlandó legfeljebb fizetni, de ezt üresen hagytam.
A kampány hat napja alatt elfogyott a 13 ezer forint, összesen 25 kattintást hozott ez a pénz a blognak. Huszonötöt. Volt olyan nap, amikor két átkattintás volt, ezért 2000 forintot számoltak fel. Átkattintásonként ezret.
Szóval lehet, hogy Steve Jobs azt állítja, hogy az iAd-vel a fejlesztőknek akarnak segíteni, hogy pénzt keressenek, de valójában az Apple talált magának még egy fejőstehenet, olyat, amibe még a 27 milliárdos bankszámlájuk is belepirul. Ahogy az előző negyedévben az iPhone robbantott a nyereség/árbevétel arányon, úgy szerintem az iAd, és a napi egymilliárd megjelenített hirdetés dob majd akkorát rajta, hogy a Mac-eladások tiszta hobbinak fognak tűnni Cupertinóban.
Még magyarabb lett az iPhone OS4
Címkék: iphone os iphone os 4.0
Egymás után jönnek a béták, mi meg leírjuk, amit titkos forrásainkon keresztül kiderítettünk. Megjelent például a billentyűzetkiosztás választásának lehetősége, mostantól az OS 4-ben is beállíthatjuk a QWERTY, a QWERTZ vagy az AZERTY-kiosztást (utóbbit milyen rosszindulatú népcsoport használja?).
A magyarítás egyébként nem menetel tovább gőzerővel: a Voice Dialing továbbra sem érti meg a nyelvünket, és a spell check sem meri aláhúzni a rosszul írt szavakat. Viszont ajánlgatni azt tud, most már például feldobja, hogy András, amikor csak annyit ütünk be, hogy Andr (mint Android).
Ja, és megjelent a geotag, szóval ha a fotók mellé volt GPS-koordináta is, akkor térképnézetre váltva felbukkannak a fényképezés helyszínét jelölő kis piros gombostűk.
Slusszpoén, hogy mostantól deaktiválni lehet a képernyő elforgatását, ami az "Álló irányultság zárolva"-nevet kapta a keresztségben. A gombot egyébként úgy tudjuk előcsalogatni, hogy az első képernyőről még balra lapozunk egyet. Ekkor az alsó menüsoron az iPod gombjai mellett feltűnik az Álló irányultság zárolása, de az alsó tálca egyébként apró widgetek egész garmadájának telepítését teszi lehetővé.
Letölthető az iPadet is feltörő Spirit jailbreak
Néhány nappal a 3G-s iPad megjelenése után máris elkészült és letölthető a Spirit jailbreak, amivel minden eddiginél könnyebben törhető fel az iPad, iPhone 3GS és 3. generációs iPod touch.
Az egykattintásos törés újra elindítja a macska-egér játékot, viszont az iPad-felhasználóknak nem kell őszig várni a multitasking funkcióért. A Backgrounderrel most elkezdhetnek ismerkedni azok is, akik eddig kimaradtak az iPhone-őrületből. A ProSwitcher és más népszerű tört programok egyelőre nem működnek iPaden, de a hackerek és az unofficial fejlesztők már ezerrel dolgoznak az ügyön.
További ügyeskedés és tanácsok az SHSH fájlok előzetes mentésére a downgrade (és a függetlenítés) lehetősége miatt itt.
Egyre több videó nézhető iPhone-on és iPaden
Bizonyára sokan hallottatok róla, hogy Steve Jobs a múlt héten nyílt levélben fejtette ki véleményét a Flash-ről. Ebben elmondta, hogy a Flash a zárt rendszer, hiszen az Adobe által kontrollált és csak az Adobe által elérhető (az Apple a weben az open source híve, egyébként nem), a szoftveres videodekódolás miatt sokat zabál (a H.264-et leszámítva), biztonsági szempontból szar (Symantec worst security records 2009), és kiemelte azt is, hogy egyre kevésbé van szükség Flash Player a videolejátszáshoz.
Az Adobe ugyanis korábban azzal támadta az Apple-t, hogy az Apple mobil eszközei nem érik el a teljes webet, hiszen a webes videók 75 százaléka Flashes. Steve Jobs azt írta, hogy rendben van, de csaknem az összes ilyen videó elérhető H.264-es kódolásban is, vagyis lejátszhatja ezeket az iPad, az iPhone és az iPod touch.
Hogy ez mennyire így van, és hogy a H.264-es formátum mennyire támogatott, arra a TechCrunch szerzett egy diagramot az Encoding.com-tól, attól a cégtől, ami videokódolásokat végez különféle oldalaknak, így például a MySpace-nek és az MTV Networknek. Ha ezeket a videókat vizsgáljuk, a tendencia egyértelmű: a H.264-es kódolás egy év alatt 31-ről 66 százalékra tornázta fel a részesedését, miközben a többi Flashes formátum folyamatos zuhanórepülésben van.
Ami egy nagyon jó hír nekünk, hiszen az Apple nemrég hozzáférést adott a fejlesztőknek az ilyen videók lejátszásának hardveres gyorsításához.
