Tudjátok, van ez a kép a fejünkben Amszterdamról, tiszta utcák, csatornák, fűszag, biciklik és kurvák, és a legfurább az, hogy mindez igaz, ráadásul nem külön-külön, hanem egyszerre, egyetlen ellentmondásos ingerben.
Az utóbbi időkben az volt az érzésem a legtöbb európai városban, hogy megindult valami romlásféle: mindegy, hogy a németeknél, a franciáknál vagy az olaszoknál jártam, az elviselhetőnél több volt a kosz, a kiégett fű, a gaz.
Amszterdam azonban más, a város a mai napig a nyugati civilizáció és a kapitalista értékrend himnusza, ahol a pénz és a szabadság valóban vonzó elegyet alkot. A repülőtérről befelé haladva egy rakás olyan irodaépületbe botlasz, amilyet itthon csak a Dózsa György úton látsz, ha az ING-székházra nézel (aminek egyébként szintén holland volt a tervezője).
A belváros hihetetlenül tiszta, a lakosság fele biciklivel jár, méghozzá nem valamilyen divatos majomsággal, hanem több évtizedes, patinás, imádnivaló roncsokkal. A rendőr vicces arcot vág, mert kedve van felvidítani a szembe jövő magyar turistát, én meg nézek rá hülyén, amiért nem nyúl a fegyveréért és nem ad le egy sorozatot a környék összes épületére a mindent beborító gandzsaszag miatt. A kurvák meg hát, állnak a kirakatban, mint valami félbevágott marha a húsboltban, nem támadna rájuk gusztusom, de semmi bajom azokkal, akinek igen, és a hotelkönyvben ajánlott angelsofamsterdam.com-ot azért már én is tágra nyílt szemekkel kattintgattam át.
A lényeg, hogy az érkezéstől a távozásig úgy éreztem, felnőttként vagyok kezelve, ami óriási szabadság-, és felelősségérzetet adott. Amszterdamban jó lenni, mert a város remekül bizonyítja, hogy értelmes embereknek ér szabadságot adni.
stevejobs
2009.03.08. 07:09
Címkék: imac
Szó se róla, érintetlenül is gyönyörű, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány asztali számítógépet tudnék eltűrni a nappalimban, és abból hármat az Apple gyárt: a Mac Pro szép, a mini csodás, de az iMac utolérhetetlen. Az iFixit azonban fogta a gépet és darabokra szedte.
Ez a munka egyébként egyáltalán nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik: az alsó burkolat lecsavarozása meg a memória kikapása még elmegy, de a kijelző elé szerelt üveglap eltávolításába már biztos nem vágnék bele: az iFixit olyan tapadókorongokat használt, amilyeneket az üveges meg Batman szokott, ha tudjátok a nevét, ne hallgassátok el.
Ezután csavaroztak még egy keveset, aztán elénk is tárult az iMac a maga leplezetlen valójában:
Hát nem gyönyörű? Mindenesetre az iFixit nem állt meg itt, addig szerelte a gépet, amíg csak egy halom alkatrész maradt belőle. Aki azt hiszi, könnyű egy ilyen kompakt házat összevarázsolni, és az Apple nem más, mint egy szerelőüzem, az nézze végig a folyamatot, aminek a végén ennyi marad a gépből:
stevejobs
2009.03.07. 17:01
Címkék: appstore
Az iPhone-os fejlesztők ugyan könnyen meggazdagodhatnak az Apple online boltjában értékesített alkalmazásaikból, de gyakran felmegy bennük a pumpa a cupertinóiak egyik-másik húzása miatt. Most éppen az van, hogy nem lehet meghosszabbítani a szerződésüket, pedig már igencsak esedékes lenne néhány programozónak.
Lassan ugyanis lejár az első iPhone-fejlesztők egy éves szerződése, itt lenne a nagy próbája annak, hogy lehet-e hosszú távon együttműködni a cupertinóiakkal. Sok programozó, aki elsőként csatlakozott a programhoz, 2008 márciusában kötötte meg szerződését, amiben azt vállalták a felek, hogy az egy éves határidő előtt legfeljebb 90 nappal megegyeznek a meghosszabbításról.
Volt is erre egy jó kis weboldal, ahol a fejlesztők online köthették meg az új szerződést, de néhány hete nem elérhető a szolgáltatás. Pont akkor, amikor az első alkalom kínálkozik a használatára.
A programozók felkeresték az illetékeseket, akik azt ígérték, hamarosan kint lesznek az új szerződések. Kérdés, hogy ha mégsem készülnek el idejében vele, a fejlesztők mit tesznek. Szerződés nélkül az alkalmazások nem lehetnek kint az AppStore-ban, és ez mindenkinek rossz lenne.
Kapkodnak, megint kapkodnak Cupertinóban.
stevejobs
2009.03.07. 13:27
Címkék: zene iphone
Sok hasonlót láttam már, de ezek a hölgyek megérdemlik, hogy megemlítsük őket, hiszen az iPhone-nal zenélő bandák közül szerintem kevesen tudnak csinosabb alapanyaggal gazdálkodni.
Ezek a rózsaszálak a The Mentalist nevű brit banda tagjai, és elhatározták, hogy iPhone-os hangszerekkel kísérik az éneküket. Néhol ez eléggé suta hangzást és elcsúszásokat eredményezett - hiszen egy érintőképernyőn klimpírozni olyan, mint lemezkádban mellúszást gyakorolni -, de azért aranyosak voltak.