Szó se róla, érintetlenül is gyönyörű, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány asztali számítógépet tudnék eltűrni a nappalimban, és abból hármat az Apple gyárt: a Mac Pro szép, a mini csodás, de az iMac utolérhetetlen. Az iFixit azonban fogta a gépet és darabokra szedte.

Ez a munka egyébként egyáltalán nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik: az alsó burkolat lecsavarozása meg a memória kikapása még elmegy, de a kijelző elé szerelt üveglap eltávolításába már biztos nem vágnék bele: az iFixit olyan tapadókorongokat használt, amilyeneket az üveges meg Batman szokott, ha tudjátok a nevét, ne hallgassátok el.

Ezután csavaroztak még egy keveset, aztán elénk is tárult az iMac a maga leplezetlen valójában:

Hát nem gyönyörű? Mindenesetre az iFixit nem állt meg itt, addig szerelte a gépet, amíg csak egy halom alkatrész maradt belőle. Aki azt hiszi, könnyű egy ilyen kompakt házat összevarázsolni, és az Apple nem más, mint egy szerelőüzem, az nézze végig a folyamatot, aminek a végén ennyi marad a gépből: