Nem titok, hogy már nagyon vártam az új operációs rendszert. Elfogadtam ugyan a Leopardot, de sosem voltam vele annyira elégedett, mint elődjével, a Tigerrel. Nem éreztem olyan stabilnak, megdönthetetlennek, finomra hangoltnak, és az új funkciók többségét sem igazán tudtam kihasználni. Ezért is örültem, amikor kiderült, hogy a Snow Leopard nem egy zsáknyi új képességgel próbálja majd eladni magát, inkább a háttérben lesznek alapvető változások. Fény derült a Grand Centralra, ami a több magra osztott feladatvégzés optimalizálásáért felelős, az OpenCL-re, amit a grafikus magok nem grafikai célú felhasználására találtak ki, a jelentős fogyókúrára, egyszerűsítésre, lényegében a motorháztető alatti terület teljes átalakítására. Annál inkább meglepődtem, amikor kiderült, hogy még az Apple is csak egyszerű update-ként kezeli a Snow Leót, miközben könnyen lehet, hogy több munka volt vele, mint a Leoparddal. Át is gondoltuk az élet nagy kérdéseit Angelday-jel a premier előtt:
angelday1 says:
a snow leó valójában az a leopárd, aminek 2007-ben kellett volna lennie
angelday1 says:
egy tökéletes világban
mcs Csaba says:
az, de értem, hogy miért dogoztak ennyi ideig. igazság szerint a leo volt sima update a tigerhez képest, a snow leo lényegesen mélyebb változást jelent, mint a korábbi verziók többsége
angelday1 says:
igen, mindez azonban nem látszik
angelday1 says:
nagyon kevés látható változás van
angelday1 says:
azok is kozmetikai jellegűek
mcs Csaba says:
ennyi a különbség, és máris csak 29 dolcsit ér az irgalmatlan munka
Aztán tegnap kora délután elugrottam az XMS-be és elhoztam a telepítőlemezt. Handrásnak jó kedve volt, vagy kétszáz darabot rendelt a Snow Leopardból, és ezek nagy része előrendelésben elment, ami nem is csoda: alig 8 ezer forintba kerül a rendszer, nem ilyen árakhoz vagyunk szokva.
Miközben visszafele tartottam az irodába, átolvastam a rendszerkövetelményeket: a 10.6-os inteles Macet követel, a korábbi, PowerPC-s gépek tehát végleg kiestek az Apple kegyeiből. Persze részben ennek is köszönhető a drasztikus fogyókúra, hiszen most már nem kell a lemezre rakni az eltérő architektúrákra fejlesztett OS-eket, csak egyet.
A Snow Leopard hivatalosan csak Leopardra, nem hivatalosan a Tigerre is képes felmászni. Mivel a Tiger előtti időszakból nincsenek inteles Macintoshok, a potenciális célközönség egésze megúszhatja legfeljebb nyolcezer forintból a váltást.
És akkor a tapasztalatok: az install közel egy órán keresztül tartott, utána lényegében ugyanazt a munkakörnyezetet kaptam, mint amikor még Leopard volt a gépen. A lemezterület viszont drasztikusan megugrott, tíz gigával van most több, mint volt. A rendszerindítás kicsit lassabb lett, a kikapcsolás azonban gyorsabb. Ugyanez van a tesztprogramokkal is: van, amelyik jelentős sebességnövekedést mutat, más benchmarkok meg belassulásról beszélnek.
Az eddig próbált programjaim hiba nélkül elindultak, egyedül csak a már Leopardon is gyengélkedő HuaweiApp halt meg végleg: most már betöltődni sem hajlandó.
Az apró változtatások folyamatosan visszaköszönnek, finomabb grafikai megoldások bukkannak elő mindenhonnan, átláthatóbb a wifi-keresés, remek az új Exposé és Minimize-funkció, tetszenek a sötét hátterű menüablakok, a legjobb azonban mégis az operációs rendszer általános viselkedésében végbement változás.
A Snow Leopard ugyanis elképesztően gördülékeny. Nyúztam, betöltöttem több alkalmazást, több memóriazabáló óriásfotót, processzoridőt foglaló weboldalt, és még a legkisebb megakadást sem sikerült előidéznem. Annyira jól sikerült a finomhangolás, mint amennyire annak idején a Tigerben, csak mindez 2009-es szinten. A lassan hároméves, Core Duóval és két gigabájt memóriával szerelt MacBookom megtáltosodott, sokkal élvezhetőbbnek tűnnek az együtt töltött percek, mint korábban.
Meglátjuk, hogy a következő hetekben, hónapokban mi lesz, hogy mennyire képes stabil és gördülékeny maradni az OS X 10.6, meg persze arra is kíváncsi vagyok, hogy miként muzsikál majd az OpenCL, ha megjelennek a kompatibilis programok. Ennek kiderítéséhez azonban már egy új gépet kell vennem, mert az integrált GMA950-esem nem kompatibilis az új szabvánnyal, bár ahogy elnézem a laptop megtáltosodását, talán még újabb két év benne van a közelmúltban épp lecserélésre ítélt MacBookban.
Lényeg, hogy most nagyon jó irányba lépett az Apple.
szucsadam
2009.08.29. 07:52
Címkék: utazó
Utazónk ma a dublini whiskey (ír, vagyis van e betű, mindig keverem) szentélyéből jelentkezik, ahol rhynn-nel figyelték meg a fahordóban érlelt gabonaital készítésének rejtelmeit. A kóstolás persze a tanulási folyamat legfontosabb része, így hát aztán úgy beseggelt utazónk, hogy az optikái keresztbe álltak, pedig csak egy van neki.
A Jameson a legkeresettebb ír whiskey (megint sikerült) a világon, 31 millió eladott palackkal évente. Fura, hogy ennek a mennyiségnek a kétharmadát az Apple is eladta iPhone-ból, hiába, a tengerészek sem a régiek. Inkább háromgéznek azok is.
Bezzeg 1780-ban, amikor a gyárat megalapították. Akkor ugyan még inkább a rum fogyott, de a whiskey (zseni vagyok) reputációja is magasan szárnyalt, és ennek a szárnyalásnak Dublin volt a kiindulópontja.
Én mindig is nagyon akartam szeretni ezt az italt, de sosem sikerült. Egyszer az egyik barátomat is megkérdeztem, aki egy fél üveggel megivott belőle naponta, vajon hogy kellene hozzáállnom, hogy sikeres legyen a whiskey-vel való románcom. Azt mondta, semmit, ő is utálja, nincs mit tenni. Pedig mindent megpróbált.
Magyarósi Csaba
2009.08.28. 14:02
Címkék: snow leopard
Na gyerekek, óriási napra virradtunk, egyrészt, mert ma utoljára kell az újpesti, másfél méteres belmagasságú pokolból dolgoznom, ugyanis költözik az Index, másrészt meg mert végre telepíthetem a Snow Leopardot. Az alábbi fotón ennek a két remek hírnek a közös halmazát láthatjátok:
Bár az Apple kommunikációjában az új rendszer csak egy sima update, valójában szinte mindent újraírtak az alapoktól, úgyhogy óriási villantást várok a 10.6-ostól. Ha nem is ma, de középtávon mindenképp.
Rövidesen telepítem, amint tudok, beszámolok az első élményekről/fagyásokról.
