Utazónk ma a dublini whiskey (ír, vagyis van e betű, mindig keverem) szentélyéből jelentkezik, ahol rhynn-nel figyelték meg a fahordóban érlelt gabonaital készítésének rejtelmeit. A kóstolás persze a tanulási folyamat legfontosabb része, így hát aztán úgy beseggelt utazónk, hogy az optikái keresztbe álltak, pedig csak egy van neki.

A Jameson a legkeresettebb ír whiskey (megint sikerült) a világon, 31 millió eladott palackkal évente. Fura, hogy ennek a mennyiségnek a kétharmadát az Apple is eladta iPhone-ból, hiába, a tengerészek sem a régiek. Inkább háromgéznek azok is.

Bezzeg 1780-ban, amikor a gyárat megalapították. Akkor ugyan még inkább a rum fogyott, de a whiskey (zseni vagyok) reputációja is magasan szárnyalt, és ennek a szárnyalásnak Dublin volt a kiindulópontja.

Én mindig is nagyon akartam szeretni ezt az italt, de sosem sikerült. Egyszer az egyik barátomat is megkérdeztem, aki egy fél üveggel megivott belőle naponta, vajon hogy kellene hozzáállnom, hogy sikeres legyen a whiskey-vel való románcom. Azt mondta, semmit, ő is utálja, nincs mit tenni. Pedig mindent megpróbált.