Jory Bell és Nick Merz 2000-ben hagyta ott az Apple-t, mert Steve Jobs nem tartotta jó ötletnek a tervezők mini Titanium PowerBookról előadott ötletét. Jobs akkor azt mondta, a piac nem lenne vevő egy ilyen készülékre.
A két mérnök OQO néven céget alapított, és 2004-ben megjelentek egy kisméretű Windows XP-t futtató eszközzel. Azóta a cég az UMPC-szerű termékeket dobott piacra, amiknek egy kicsi, de annál lelkesebb tábora alakult ki.
Tíz évnyi fejlesztés után azonban a OQO-nak vége. A vállalat elnézést kér mindenkitől, hogy magukra hagyják az ügyfeleket, de pénzügyi nehézségek miatt bezár a bazár. Mint elmondták, hacsak nem vásárolja fel őket valamelyik nagyobb PC-gyártó, nem tudják folytatni a munkát.
Most már tényleg kíváncsi vagyok, lesz-e valaha is Apple netbook.
10 év után megbukott a mini PowerBook ötlete
Fake! Kamu! Apple! VI. rész
Eheti epizódunk már csak azért is különleges, mert a felvételt én lőttem, sosem találnátok ki, az iPhone-nal. Meg mert nem valamilyen mp3-lejátszó, hanem egy kvarcjáték található a képen.
Nem tudom, nektek mennyi emléketek van a hőskorról, mindenesetre nekem a nyolcvanas évek közepén nem volt fontosabb célom az életben, mint beszerezni egy ilyen kék-fekete, sárgagombos izét, és amikor végül kaptam, méghozzá egyszerre kettőt, úgy éreztem, boldogan halhatok meg. Azóta kissé kibővült az igénylista, és most például már egyáltalán nem gondolom, hogy a kvarcjáték birtokában bármikor jöhet a kaszás, főleg, mert már azt sem tudom, merre járnak a kütyük (aka dolgok átértékelődése), de máig a fülemben hallom a tojásait dobáló keselyű hangját, ahogy az ugyanarra a kaptafára épülő teniszes kvarcjáték emléke is örökre elkísér.
Na ennyi kitérőt engedtem meg ma magamnak, az viszont biztos, hogy ha ma lennék hatéves, megőrülnék az iPod formavilágát másoló Man Save!-nevű játékért. És 1290 forintért valószínűleg meg is kapnám.
És az is biztosnak látszik, hogy ha 2400-ból majd valamilyen nevet adnak ennek az időszaknak, akkor iPod-kornak fogják hívni.
Egyre nagyobb teret hódít a Mac a felsőoktatásban
A virginiai egyetemen legalábbis exponenciálisan nő az Apple gépeit használók száma. És itt most nem arról van szó, hogy az intézmény felkínált MacBookokat a diákoknak, a felmérés a frissen beiratkozottak szokásait vizsgálta.
Míg 2001-ben 96 százalékos volt a Windows-használók aránya, addig előző évben ez 62 százalékra csökkent, vagyis Macen pötyöget a beiratkozottak 37 százaléka. Ugyanebből a felmérésből derült ki, hogy az egyetemre érkezők 99 százalékának van laptopja.
Ha ez így megy tovább, jövőre már 50-50 százalék lesz az arány, 10 év múlva pedig a holdból is almalogót formáznak.
Utazó iPhone: Párizs
Na, sorolom az összes sztereotípiát, amit a franciákról ismerek: csigazabálók. Büdösek, mert nem fürödnek. Jó szeretők. Poligámok. Idióták. Jó borokat termelnek, sőt a legjobbat.
Most képzeljünk el egy büdös idiótát, akinek egyfolytában lóg ki egy csiga a szájából, emellett olyan altesti adottságokkal bír, hogy alig tudja elhessegetni magától a nőket (vagy a pasikat). Ja, és mindent tud a borokról.
Csupa ilyen ember vette körül utazónkat és Csutkaa-t, amint az Eiffel-torony alatt felfelé bámultak. A több mint 300 méteres monstrumot Gustave Eiffel kezdte el építeni 1889-ben. A félelmetes szerkezet építése során csupán egy ember halt meg, hatodannyi, mint az M6-os építése során eddig. Pedig az tök lapos.
A franciák ennek ellenére sem mindig szerették a tornyot. Sokáig azon a véleményen voltak, hogy a monstrumot leginkább fel kellene robbantani. Ezen a véleményen volt Hitler is, de őt a franciák még jobban utálták, ezért aztán kénytelenek voltak megszeretni a tornyot. Annyira utálták a kis köpcöst, hogy látogatása tiszteletére elvágták a felvonó köteleit, így Hitlernek gyalog kellett felmásznia 1940-ben.
Úgy kell neki.
iNSIGHT at Handras
Na, elkészült a nagy mű, Handrás összevágta Zsiros Anna fotózásának werkfilmjét. Ami tulajdonképpen nem is egy werkfilm, hanem önálló mű. Tudom, hogy pokolian sok munka meg átdolgozott nap van benne, ami egyébként meg is látszik minden képkockán.
Nagyjából sikerült végigkövetnem azt a folyamatot, ahogy Handrás megtanult videókat készíteni, ahogy elkezdett lelkesedni a Canon 5D MKII-ért, aztán vett magának egyet, csinált pár felvételt, és meglehetősen hamar belerázódott ebbe a fotózástól azért meglehetősen különböző műfajba. Felfoghatjuk az eddig tanultak összegzésének a mostani videót, amihez persze kellett Zsiros Anna is, aki - és ezzel nagy titkot nem árulok el annak, aki olvassa Handrás blogját - igazi múzsája az applekereskedőfotósvideósvágósbéemvés barátunknak.
Szóval a minőségre és a közeli kapcsolatra való tekintettel most én is kirakom a videót, lehet gyönyörködni. Meg elgondolkozni persze azon, hogy miért pont azt a dalt választotta Handrás, amelyiket.
Itt lehet megnézni a tuttit.
