Eheti epizódunk már csak azért is különleges, mert a felvételt én lőttem, sosem találnátok ki, az iPhone-nal. Meg mert nem valamilyen mp3-lejátszó, hanem egy kvarcjáték található a képen.

Nem tudom, nektek mennyi emléketek van a hőskorról, mindenesetre nekem a nyolcvanas évek közepén nem volt fontosabb célom az életben, mint beszerezni egy ilyen kék-fekete, sárgagombos izét, és amikor végül kaptam, méghozzá egyszerre kettőt, úgy éreztem, boldogan halhatok meg. Azóta kissé kibővült az igénylista, és most például már egyáltalán nem gondolom, hogy a kvarcjáték birtokában bármikor jöhet a kaszás, főleg, mert már azt sem tudom, merre járnak a kütyük (aka dolgok átértékelődése), de máig a fülemben hallom a tojásait dobáló keselyű hangját, ahogy az ugyanarra a kaptafára épülő teniszes kvarcjáték emléke is örökre elkísér.

Na ennyi kitérőt engedtem meg ma magamnak, az viszont biztos, hogy ha ma lennék hatéves, megőrülnék az iPod formavilágát másoló Man Save!-nevű játékért. És 1290 forintért valószínűleg meg is kapnám.

És az is biztosnak látszik, hogy ha 2400-ból majd valamilyen nevet adnak ennek az időszaknak, akkor iPod-kornak fogják hívni.