Walt Mossberg az a fickó, akit őszintén tudok gyűlölni. Elsőként kapja meg az Apple kütyüjeit tesztelésre. Cikket írhat belőlük még a megjelenés előtt. Kapcsolatban áll Steve Jobs-szal, ha elakad a telepítésben, felhívja és telefonos segítséget kér tőle. Te jó ég, milyen háttérismerete lehet annak az embernek, aki ilyen közel áll a tűzhöz? Vannak ennek persze veszélyei is, az elfogulatlanságát kockáztatja az ilyen ember, de szerencsére Mossberg időről-időre beszól, ezzel is bizonyítva, hogy ő középen áll.
Most például lehozta a 3G-s iPhone-nal kapcsolatos benyomásait, amikből kiderült, hogy nem hengerelte le a mobil (képzeljük el a fickót, amint a mobillal hengerel!). A forma persze továbbra is tetszett a Wall Streer Journal szerzőjének, a 3G valóban jelentős előrelépés az EDGE-hez képest és a hangminőség is javult valamennyit, egyszóval kiforrottabb lett a konstrukció. Ezzel szemben Mossbergnek nem tetszik az AT&T árazása, kevésnek tartja, hogy egy feltöltéssel csak 4 perc óra 27 percet tudott beszélgetni, és a szinkronizációval is meggyűlt a baja.
De David Pogue, a New York Times újságírója is közölt egy tesztet, szóval őt is utálom. A cikk inkább csak a funkciókat veszi végig, de az kiderül, hogy Pogue szerint a GPS-antenna túl rövid ahhoz, hogy a telefon használható GPS-eszközként működjön.
Ed Baig, a USA Today szerzője meg azt állítja, a 3G-s modellre megérte várni, és másokhoz hasonlóan ő is a mobil hangminőségének javulását említette cikkében. Ugyanakkor Baig jelentős visszaesést tapasztalt a beszélgetőidőben, amikor a készülék a 3G-s hálózatra csatlakozott.
Az első tesztek szerint nem nagy durranás a 3G iPhone
Kicsomagolták az iPhone 3G-t
Pénteken jön a start, a világ különböző pontjain megkezdik a 3G-s iPhone árusítását, de nem azon a dolgozók, akiket a most napvilágra került fotók miatt kirúgnak az állásukból. A mobilok leszállítása nyilván már elkezdődött, sok helyen talán le is zárult, ezért készülhettek el ezek a képek a 3G-s iPhone kicsomagolásáról.
Nem, valóban nem különösebben izgalmasak, de mégiscsak előzmény nélkül valók, ráadásul végre meggyőződhetünk arról, hogy a vezetéknélküli jeleket kevésbé leárnyékoló műanyag borításnak hála valóban olyan lett az iPhone, mint egy szappantartó. Egy drága, meglepően intelligens és formás szappantartó. További fotók a hajtás alatt
iPhone egy magyar reklámban
Oké, csak egy Gösser-hirdetésben, de az előbb láttam a Viasaton, hogy a reklámban szereplő fickó lerakta az iPhone-t, amin Peti kereste, mert annyira szereti a sört, hogy inkább azt itta beszélgetés helyett. Szegény Peti. Ráadásul pont most nyomja ki a mobilt, amikor az ajtónkon kopogtat a coverflow-szerű telefonkönyv. Az már csak felér egy hőségben elfogyasztott jó hideg sörrel, nem?*
*nem
Besokallt az O2 az iPhone rendelésektől
Az angliai telefontársaság hétfő reggeltől előrendelési lehetőséget hirdetett meg az iPhone 3G-re. Ez azért volt meglepő, mert a telefont aktiválni kell a használathoz, szóval ha mindenki egyszerre ment volna el a megrendelt telefonért, simán kialakult volna egy húsz-huszonöt kilométeres sor a 11-i premierkor.
Szerencsére előrendelés esetén a telefont a megjelenés napján házhoz szállítják, és a vásárló az iTuneson keresztül aktiválhatja a telefont. Nem tudom, ez valójában hány embert érint, hiszen a már létező iPhone-os ügyfeleknek szánt upgradeoldalon néhány perc, a rendelési oldalon néhány óra alatt már csak az "out of stock" feliratot lehetett olvasgatni. Amit, mondanom sem kell, enyhe csalódással vettek tudomásul a régi iPhone-os ügyfelek.
Nyílván valahogy úgy történhetett, hogy Józsi, a teherautósofőr megint késett a munkából, ezért főnökei azt találták ki, hogy a kirúgás előtt még egy utolsó megleckéztetésben részesítik: kitalálták, hogy csinálnak egy ilyen házhozszállítós akciót. "Józsikám, ne izguljál, annyi lesz a dolgod, hogy elszállítod a telefonokat a megadott címekre, csak az a fontos, hogy július 11-én mindenki kapja meg". Józsi nem egy átlagos munkatárs, Józsi becsületes és lojális. Csak mindig késik, mert kedvenc sorozata reggel 7:30-kor ér véget. Elhatározza, hogy elvégzi a küldetést. Leül a számítógép elé, hogy útvonaltervet gyártson a kiszállításhoz.
Néhány óra múlva az O2 kénytelen beszüntetni a előrendelést a telefonra: Józsi szívelégtelenség következtében lefordult a székről. Még keresik, ki lesz az a szerencsés, aki a már megrendelt telefonokat eljuttathatja a nyolcvanezer címre egyetlen nap alatt.
Macintoshra áll át a világ egyik legnagyobb kiadója
Van ez a pár napos hír, hogy az Axel Springer teljesen átáll az Apple cuccaira. Ez 12 ezer számítógép beszerzését jelenti, lesznek köztük asztali gépek és laptopok (gyakorlatilag a teljes palettát megveszik, Mac minitől iMacen át a Mac Próig, és persze ugyanez a helyzet a hordozható Macekkel), sőt, vesznek iPhone-okat is, szóval a kiadóvállalat tetőtől-talpig Apple-be öltözteti az újságíróit, szerkesztőit. Ezzel a beszerzéssel az Axel Springer lesz a kaliforniai cég legnagyobb európai partnere, sőt, világszerte is csak a Google rendelt több gépet tőlük.
A vállalat vezetője egy videóüzenetben tájékoztatta a jó hírről alkalmazottait, és abban bízik, hogy az új gépekhez nagyobb kedvvel érkeznek majd be reggel a munkatársak és a kreatív munka is gördülékenyebben megy majd.
Több dolog is eszembe jutott. Egyrészt érdekelne, hogy a döntés érinti-e a magyar dolgozókat. Az Axel Springerhez tartozik többek közt a Popcorn, a Kiskegyed, egy rakás TV-újság, rejtvények, a csodás Harlequin-kiadványok, a Világgazdaság, a megyei lapok többsége, elképesztő mennyiségű újság és magazin. Elvileg kábé tízezren dolgoznak világszerte a cégnek, szóval ha csak nem kapnak kettő Macet a német újságírók, jut Magyarországra is.
Másrészt csodás látni, hogy egy ilyen nagyvállalat vezetősége is belátja, hogy minimális pluszpénzzel jelentős előrelépést lehet elérni a dolgozók munkamoráljában. Hogy a számítógép nemcsak arra kell, hogy elvégezze a kötelezőt, időnként meg érthetetlen okokból belassuljon, hanem lehet bizonyos értelemben társ is, partner, amitől jobb kedvvel dolgozunk. Sokan persze most a fejüket fogják, de az AS-nél nyilván elvégezték a kutatásokat, mielőtt meghozták a döntést.
Jó lenne hasonló céltudatosságot látni a hazai vállalatoknál is. A legtöbb helyen úgy kezelik nálunk a kreatív dolgozókat, mintha az tökéletesen függetlenül létezne a környezetétől, és nem határozná meg alapvetően a munkája minőségét a világ, ami körbeveszi (persze ez nemcsak a kreatívokra igaz, de rájuk talán még inkább). Itthon senki nem törődik a dolgozó környezetével, eszközeivel, hangulatával, hacsak nem valamelyik nemzetközi cég nemzetközi szabályai határozzák meg a munkateret. Ilyenkor viszont többnyire sikerül valami olyasmit létrehozni, ami a legkevésbé sem felel meg a hazai közegnek, testidegen.
Azért azt nagyon tudnám értékelni, ha a munkahelyemen hoznának egy ilyen macesítési döntést, de lássuk be, a magyar valóság fényévekre van attól, hogy Apple gépeket vegyenek, csak hogy a dolgozó jobban érezze magát.
