Pár napja jelent meg a ComputerWorldben egy bejegyzés arról, hogy a Vista jobb, mint a Mac OS X. Az anyagot aztán néhány hazai oldal is átvette, ahogy azt sejteni lehetett, ránk zúdult egy rakás érv pro és kontra, most én is hozzátenném a magamét.

Nem akarom boncolgatni a cikk létrejöttének okait, mindenesetre az öt pontból kettő olyan, mintha csak azért született volna, hogy összejöjjön az öt pont. Az, hogy Steve Jobs mindenkit beperel, aki szivárogtat az Apple-ről engem, mint felhasználót egyáltalán nem érdekel, legalábbis nem csökken tőle a user experience. Ugyanígy hülyeség az a megállapítás, hogy a Mac zárt rendszer, a Vista meg nem, hiszen bárki fejleszthet programokat OS X alá is, ha meg a gépekre gondol a szerző, akkor már nem az operációs rendszerek harcolnak egymással, ugye, főleg, hogy a Macre Vistát is rakhat, akinek ehhez van gusztusa.

Vannak itt persze jogos megállapítások is, például kétségtelen tény, hogy Macre kevesebb a szoftver, néha még én is csak nehezebben tudok megoldani egy olyan problémát, amire Windows alatt viszonylag egyszerű, elterjedt válasz van.

Egy dolgot azonban tökéletesen figyelmen kívül hagy a cikk: hogy egy operációs rendszert nemcsak objektív érvek mentén érdemes vizsgálni, legalább ennyit nyomnak a latba a szubjektív elemek.

Nagyon egyszerűen megfogható a két rendszer közti különbség. Természetesen sokkal több ismerősöm használ Windowst, mint OS X-et, hiszen én sem egy Mac-burokban élek. Sokaknak megfelel az XP vagy a Vista, sokan vannak, akik nem térnének át a Leopardra, de egy sincs köztük, aki szeretné az operációs rendszerét. Aki örömmel mesélné, hogy milyen finom apróságot vett észre a használat alatt. A Mac-es barátaim többsége viszont tényleg örül annak, amit az OS X-től kap, és itt most nem csak azokra gondolok, akik világ életükben az Apple gépeit használták, hanem azokra a korábban pc-t használó heavy userekre is, akik valamiért Macet vásároltak a közelmúltban. Szinte kivétel nélkül szeretik, amit kaptak.

Steve Jobs elég jól megfogalmazta a különbséget a két világ közt Triumph of the Nerds-című, 1996-os dokumentumfilmben:

"Egy probléma van a Microsofttal, hogy egyszerűen nincs ízlése. Egyáltalán nincs ízlése. És most nemcsak apróságokra gondolok, hanem a cég egészére, abban az értelemben, hogy nem gondolkoznak eredeti ötletekben, és nem visznek elég kultúrát a termékeikbe."

Persze akit kiráz a hideg attól a gondolattól, hogy érzelmekkel viseltessen egy szoftver iránt, vagy csak munkaeszközként, objektív értelemben használható termékként tekint az operációs rendszerre, az érthető módon nem merül el az apró finomságokban. Nem fogja megérteni az apró különbségeket, mert nem kíváncsi rájuk, mert nem is kell, hogy érdeklődjön utánuk: a gazdát is csak az érdekli, hogy a traktor végigmegy-e a szántóföldön, és nem törődik a műszerfal finom megoldásaival, a bankigazgató is csak a negyedéves eredményekre kíváncsi, és nem arra, hogy milyen formai bravúrokat mutat fel az adatokat megjelenítő monitor.

Munkában talán nincs is akkora baj a Windows-zal, viszont engem, a műszerfal finom megoldásai és a monitor formai bravúrjai iránt érdeklődő júzert kirázna a hideg, ha itthon is XP-t kéne használnom. Nem, rosszul mondtam: csak nem töltene el örömmel.

És az öröm hiánya kihat egy rakás dologra. Megint otthonról beszélünk. Munkában nincs különbség, mert vannak dolgok, amiket egyszerűen meg kell csinálni, és megtanuljuk ennek a módját, mert nincs más választásunk. Hogy mihez kezdünk az otthoni számítógéppel, az viszont már nagymértékben függ attól, hogy mennyire kelti fel az érdeklődésemet az operációs rendszer. Van is erre két remek példa: az új iChat meg a Time Machine. Előbbi lehetővé teszi, hogy a partner képernyőjén az én asztalom jelenjen meg, körülnézzen, együtt dolgozzunk rajta, utóbbi meg egy backup szolgáltatás. Egyik sem forradalmi termék abban az értelemben, hogy találkoztunk már hasonlókkal, a Windows évek óta kínál ilyen szolgáltatásokat.

Akkor miért említem? Azért, mert ezeket a szolgáltatásokat olyan formába öntötte az Apple, hogy a júzerek nemcsak használhatják, használják is őket. Szinte nincs olyan ismerősöm, aki tudná, hogy az MSN már évek óta kínálja az iChat újdonságát remote assistance néven, ahogy a backup szolgáltatások is régóta elérhetők Windowson, az Apple viszont mindezt olyan ízlésesen és egyszerűen oldotta meg, hogy a Leo-júzerek azonnal birtokba vették a funkciókat.

Van valami, amit a Microsoft sosem fog megérteni, még ha  objektív értelemben tökéletes  operációs rendszereket is fog készíteni. Egy apróság, de ezért nem tudja majd soha elérni a cég, hogy a júzerek ne csak használják, szeressék is a termékeit. Steve Jobs tökéletesen rámutatott erre a tényezőre, amikor 2000-ben a Fortune magazinnak vallott az OS X akkoriban bemutatkozó felhasználói felületéről, az Aquáról:

"Addig dolgoztunk a gombokon, amíg olyan jól nem néztek ki, hogy meg akard nyalni őket."

A Windowsban nincs semmi, amit azzal a céllal készítettek, hogy a júzer egy napon meg akarja majd nyalni.