Persze nemcsak a jövő Mace. Amit leírok, ugyanúgy vonatkozik bármelyik tejipari termék készítőjére, merthogy a hardver a legtöbb gépben azonos, szóval ami megjelenik a Macben, az benne lesz a Dellben meg a HP-ben is. De mindez az Appleblogot hadd ne érdekelje.

Szóval az elmúlt napokban felpörögtek az események. Egyrészt megjelent néhány teszt a Core 2-eseket leváltó processzorról, a Nehalemről, amiről kiderült, hogy Core i7 lesz a végleges neve. A hetes hivatalosan nem jelent semmit, nem hivatalosan viszont könnyű kimatekozni, hogy a hetedik generációt jelöli. Egy ideig ugye könnyű volt követni, hogy hányadiknál tartunk, 386, 486, aztán a Pentiumnál még sokan tudták, hogy az az 5-ös, az 586-os (az elnevezés is a görög penta szóból származik, ami ötöt jelent), majd jött a Pentium Pro, a P6.

Viszont ennek már több, mint tíz éve, hogy lehet, hogy csak most értünk el a 7-eshez?

Úgy, hogy az Intel saját bevallása szerint is a Nehalemmel hajtja végre a legnagyobb architektúrális változtatást a Pentium Pro óta, aminek csak kissé módosított verziója volt a Pentium II, a Pentium III és a Core 2 Duo. A Pentium 4 már jobban különbözött a mezőnytől, de kódnevében az is csak P68-ig jutott.

A Core i7-ben tényleg lesz egy rakás újdonság, például integrált memóriavezérlőt és esetenként grafikus magot kap a processzor, ami jótékony hatással lesz a teljesítményre és a fogyasztásra is, lesz benne Hyper-threading, azaz a négymagos gépet nyolcmagosnak látja majd a rendszer, ráadásul azonos fogyasztás mellett akár 40-50 százalékkal gyorsabb lehet, mint egy Core 2-es. Ja, és lesz belőle nyolcmagos verzió. Miért jó ez? Mert egy napon majd kiállhat Steve Jobs, és közölheti a legújabb Mac Próról hogy háromszor olyan elképesztő, mint elődje.

Jól járnak persze a laptopok is, hiszen képzeljünk el egy MacBookot, aminek a teljesítménye a legtöbb átlagos alkalmazásnak bőven elég, szóval az erő szinten tartása mellett akár 40 százalékkal csökkenhet a processzor fogyasztása! Ez akár órában is mérhető üzemidő-többletet jelenthet, miközben nem lesz gyengébb a rendszer. A Core i7-es az év végén érkezik, és valószínűleg rögtön meg is jelenik valamelyik Macben, valószínűleg a Próban, meg talán a legnagyobb iMacben.

Egészen más piacot céloznak meg az Intel apró ssd-i. Ezek a memória-alapú háttértárak kisebbek, mint elődeik, 11 gramm helyett csak 8 grammot nyomnak, és bár nem hinném, hogy azon a 3 grammon múlna az életünk, a laptopok esetébe támogatni kell minden súlycsökkentést. Persze ezek az eszközök várhatóan nem kerülnek majd bele egyik Apple-laptopba sem, hiszen 4 és 8 gigabájtos egységekről beszélünk, de csak 25 és 45 dollárba kerülnek, tömegtermelésük meg leverheti a 64 gigabájtos, vagy annál nagyobb ssd-k árát is.

Arra ugye emlékszünk, hogy a MacBook Airnél eleinte még ezer dollár pluszba került merevlemez helyett a memóriát kérni, manapság már csak 600 dollár a felár, és az Intel meg mindent megtesz, hogy ez tovább csökkenjen: korábban már azt ígérte, két év múlva negyedennyibe, tehát kábé 150 dolláros pluszköltségbe kerülnek majd az ssd-k, a kisebb meghajtók meg sokat segíthetnek a cél elérésében.

Szintén izgalmas újítás, de csak 2010-től költözik be gépeinkbe az USB 3.0, pedig a szabvány véglegesítése lényegében már folyamatban van, várhatóan az év második felében nyilvánosságra is hozza azt az Intel. Egy eszközt egyébként már demóztak a 2007 szeptemberében megrendezett Intel Developer Forumon, és ha minden jól megy, az új USB maximális sebessége az eddigi tízszerese, 600 megabájt lesz másodpercentként.

Azzal meg már bármelyik tejipari termék készítője elégedett lenne!