Gábor linkelte be nekünk ezt a szórakoztató történetet, egy kétségbeesett újságíró kálváriáját egy eltűnt MacBook Airrel. Nem találja. Ezúton megkér mindenkit, hogy aki látta, jelentkezzen. Aki nem látta, az is. Egyáltalán mindenki hívja fel, és mondja el, mit gondol. Így nem lehet élni!

Szerda reggel Steven Levy, a Newsweek dolgozója álmosan lépett be a nappaliba. Kereste a laptopját, hogy magával vigye. Munkába készült. Végignézett mindent, de nem találta. A töltő megvolt, ott figyelt a hálózati csatlakozóban. A zsinór másik végén NEM VOLT SEMMI.

Természetesen elvégezte az ilyenkor szükséges rutinfeladatokat, átkutatta a lakást, kétségbeesve leült a szófára, hogy átgondolja az utolsó hét történéseit, később rezignáltan roskadt magába, mert nem emlékezett semmire. Talán öt napja látta utoljára, a Charlie Rose Show hátsó szobájában ült éppen, a laptop akkor az ölében feküdt. Homályosan rémlett neki, hogy használta a hétvégén is. Még egyszer ránézett a töltőre, úgy tűnt neki, mintha az egyfolytában rajta röhögne.

Napokkal később, miután az összes lehetőséget végiggondolta, egyre erősödött benne a gyanú, hogy nem szokványos esetről van szó. A laptopot nem lopták el. Nem hagyta a taxiban, sem a repülőgép újságtartójában. A laptopot valószínűleg a saját dohányzóasztalán hagyta, ahová egyébként a régi újságokat dobja le. Néhány nap alatt ott összegyűlhet annyi papír, hogy annak látványa egy kihívásokkal küzdő feleségnél simán kiveri a biztosítékot. Ilyenkor az asszonyka fogja a kukát, odaviszi az asztal mellé, enyhén bedönti, és az újságkupacot belesöpri a szemetesbe. Ezúttal azonban a papírok között valami más is volt.

Levy megkér mindenkit, hogy az esetét kezeljék tanulságként, és ne ítéljék el ezért sem őt, sem a feleségét. A laptop olyan vékony és könnyű, hogy simán elbújt a terjedelmes New York Times-ok közé. Előfordul az ilyen, még ha övé is az első ilyen eset.