Gyorsan tisztázzuk, miről van szó: az ötödik generációs iPod touchról, ami lényegében egy nagyon kicsi iPad. Ha jövő héten tényleg egy új tabletet mutat be az Apple, akkor ne legyenek kétségeink, a kaliforniai cég kínálata három és nem két modellből fog állni: egy 4, egy 7,8 és egy 10 colos verzióból.
Az iPod touch ugyanis mindent tud, amit egy iPad, csak kisebb annál. Sőt, mindent tud, amit egy iPhone, leszámítva a telefonálást. És ha így nézünk a modellpalettára, tisztán látszik, hogy az Apple egy rakás tabletet árul, csak van, amelyik nagyobb, akadnak kisebbek, akadnak színesek és van köztük olyan, amivel telefonálni is tudunk.
A touch pont a kisebb, színes verzió. Legalábbis az ötödik generáció óta, hozzám például ez a türkizkék-szerű készülék jutott el, ami mégsem elsősorban emiatt különbözik elődeitől, ez csak a divatos ráadás.
Sokkal látványosabb az új, 4 colos kijelző, amit az iPhone 5-ről is ismerünk már. A minősége remek, a színek vibrálóbbak, mint az előző generációnál, vagy a korábbi iPhone-oknál és a mérettel sincs komoly gond, bár Dóra felesleges hülyeségnek nevezte a fél colos méretnövekedést. Tegyük hozzá: úgy, hogy mostanáig kimaradt ebből a méretmizériából, és nem hallott érveket se pro, se kontra. Ez tisztán az ő romlatlan véleménye volt.
Sokat változott a hardver, volt is hova, hiszen a touchoz lényegben 2010 óta nem nyúltak hozzá. Tavaly csak annyi volt az újítás, hogy megkapta opcióként a fehér színt a modell. Erre a kihagyásra valószínűleg azért volt szükség, hogy az iPhone elhúzhasson egy generációnyit az iPodhoz képest, és most már várhatóan egy ütemmel lemaradva követi majd a minitablet a telefont. A mostaniba például az iPhone 4S Apple A5 processzora került, a memóriája is ugyanúgy fél gigabájt, mint az előző telefonnak, viszont a háttértár már 32 gigabájttól indul, a súlya meg nagyon kicsi, 88 gramm, ami egy folyamatos fogyás eredménye az első modell 120 grammja óta.
És nagyon szép lett az eszköz, bár Ádámnak például az előző generáció jobban tetszett, de nem is ő a célközönség. Hogy akkor pontosan kicsoda, azzal kapcsolatban kicsit zavarban vagyok, viszont vagy egy tippem.
Ennek kifejtéséhez viszont beszéljünk egy további újításról, a kamerákról, amik brutális változáson estek át. Hátul a korábbi 0,9 megapixel helyett már 5 megapixel áll a rendelkezésre, elől meg a 0,3-at 1,2 váltotta.
Ezt el lehetne intézni egy vállvonással, egy újabb, felesleges újítás, pedig láthatóan e köré húzta fel a stratégiát az Apple. Mert azt eddig is tudtuk, hogy remek játékgép a touch, ami jól jön nyaralás közben, vagy otthon, amikor nem akarunk átülni a számítógép elé. De ugyanezt tudja az iPhone is, nem is feltétlenül olyan sokkal többért, vagy az iPad alig valamivel drágábban. A touch viszont ezekkel az új lencsékkel és érzékelőkkel, meg a mellé adott kis csuklópánttal egyértelműen elmozdult a digitális kamerásodás felé.
Az iPod touch lényegében az Apple kamera, amivel simán tudunk olyan képeket készíteni, mint a 40-50 ezres kis kompaktokkal, csak közben egy milliószor jobb a kijelzője azoknál, ha van wifi, tudunk vele netezni, emailezni és bármikor játszhatunk is vele. Ez az igazi közege a touchnak, már ha elfogadjuk, hogy van egyáltalán létjogosultsága az iPhone mellett. Én például sosem vennék ilyesmit a telefon helyett, de azt nagyon el tudom képzelni, hogy Dóra csuklójáról fényképezőgép helyett egy touch lóg, amivel össze-vissza fotózgathat nyaralás közben kedvére.
A képek minősége egyébként nem nagyságrendekkel rosszabb, mint az iPhone 5-ön, néha kicsit fakóbban a színek, látszik, hogy a két hardver nem ugyanaz a kategória (balra a touch, jobbra az iPhone)
Jó hír, hogy ezzel is készíthetünk nagyfelbontású videókat, kábé abban a minőségben, mint a közepes vagy gyengébb kompaktokkal.
És akkor felsorolásszerűen: a touch mellé is az új, sokkal jobb minőségű füles jár, viszont távirányító nélkül, ami százezer forint környékén több mint pofátlanság. Az akkumulátor ellenben itt is remekül bírja, főleg, ha médialejátszásról van szó, az Apple által is ígért nyolc óra videózás például simán összejöhet, de böngészés közben már gyorsabban merül a touch.
Ezzel együtt nehéz dolga van a készüléknek. 100 ezer forintos árával olcsóbb, mint az iPhone 5, de egy generációval gyengébb a hardvere és a kamerája, butább a fülhallgatója, menet közben nem tudunk vele netezni és főleg nem telefonálni. Ehhez képest meg azért nem olyan nagy az árkülönbség. Persze a negyedik generációs modell továbbra is elérhető 71 ezer forintért, de annak meg már kétéves a hardvere, senkit se bíztatnék arra, hogy azt válassza az új helyett.
És százezer forint körül már van egy rakás 7 colos tablet, sőt, várhatóan az iPad mini is ebben a magasságban mozog majd, és ezek mind alkalmasabbak böngészésre, tartalomfogyasztásra. Viszont sokkal nagyobbak és nehezebben a touchnál, szóval utazás közben, távol otthontól egyértelműen az iPod a nyerő, ráadásul ebben a készülékben sokkal nagyobb a háttértár, mint bármelyik apró tabletben (valószínűleg ezzel tudják majd pozicionálni az iPad minihez képest is). És akkor is erre a készülékre szavazok, ha könnyű, egyszerű, de elfogadható minőségű fényképezőgépet keresünk, vagy elsőosztályú hordozható médialejátszót.
Lassan össze is áll a célcsoport: azok a tehetős vásárlók, akik valamiért nem akarnak iPhone-t venni, de egyébként szükségük lenne annak összes képességére, mínusz telefon. Ez egy elég szűk réteg, de igény biztosan van rá, hiszen az iPodok továbbra is tízmilliós eladásokat produkálnak, és ennek fenntartásában az új touchnak óriási szerepe lesz.
Magyarósi Csaba
2012.10.18. 11:34
Címkék: teszt szoftver
Korábban többször előfordult velem, hogy mindenféle előzmény nélkül tele lett a merevlemezem. Nem emlékeztem arra, hogy óriásfájlokat másoltam volna rá, nem tudtam száz gigabájtos pornókönyvtárakról (pedig igény lett volna rá!), egyszerűen csak eltűnt a hely, és fogalmam sem volt, hova lett.
Viszont éppen elég könyvtár volt a gépen ahhoz, hogy a felderítés közel lehetetlen feladatnak tűnjön. Végigmenni minden fő-, és alkönyvtáron akkora meló, amire egyszerűen sosem volt idő.
Akkor kezdtem el keresni egy programot, ami valamilyen módon leegyszerűsíti a dolgomat és elég hamar rá is akadtam a Disk Inventory X-re. Évek óta az egyik leghasznosabb társam az ingyenes program, amivel kapcsolatban most két elhatározásra jutottam: annyit segített már, hogy végre engedtem az induláskor előugró felhívásnak, és utaltam a fejlesztőnek némi pénzt (tíz dollárt). A szöveg szerint ezzel felgyorsíthatom a fejlesztést, amire hét (HÉT) évvel az utolsó friss verzió után sok esélyt nem látok, de jó érzés volt segíteni a fickónak, aki ennyiszer segített már rajtam.
És rájöttem arra is, hogy eddig még nem ajánlottam nektek a programot, amin változtatni kell, ezért a poszt.
Szóval indítás után csak ki kell választani, hogy melyik meghajtót akarjuk átvizsgáltatni, és néhány perccel később már egy részletes kimutatást kapunk arról, hogy miféle szeméttel van tele a merevlemezünk.
A különböző fájltípusokat különböző színekkel jelöli a program, így egy pillanat alatt láthatjuk, hogy filmek, képek, esetleg a levelek foglalnak túl sok helyet a gépen. A fájlokat négyzetekkel jelöli a program: a nagyobb négyzetek óriásfájlokat jelölnek, ezek tudnak a legtöbbet segíteni a hely felszabadításában. Több tucatszor találtam már így elfelejtett könyvtárakba exportált, vagy ide-oda eldugott, többször megnézet filmeket, amik teljesen feleslegesen foglalták a helyet. Száz gigabájtokban mérhető, amit a program segítségével felszabadítottam.
De volt már olyan is, hogy a Disk Inventory X világított rá egy program hibás működésére, például amikor a Mail valamiért háromszor töltötte le a Gmail-es fiókom teljes tartalmát, így az 12 helyett 36 gigabájtot foglalt a merevlemezen.
A program segített letörölni a nem használt, de nagy alkalmazásokat, és óriási segítség volt akkor is, amikor az adataimat elkezdtem szétosztani a merevlemez és az ssd között (erről majd később).
Szóval ha neked is szükséged van valami ilyesmire, akkor jó szívvel ajánlom, tök ingyenes, de érdemes küldeni a fejlesztőnek egy kis pénzt, ha tetszik.
Magyarósi Csaba
2012.09.25. 09:18
Címkék: teszt iphone 5
A Macworld fogta az új iPhone-t és elkezdett rajta dolgozni. Ugyanezt tette az iPhone 4-gyel, 4S-sel, valamint a két utolsó iPaddel. Mindegyik eszközön iOS 6-os futott és mindegyiknek ugyanolyan erősségűre volt állítva a fényereje (ezt egy műszerrel mérte ki James Galbraith).
Ezután Airplane-módba kapcsolták a telefont, beállították a hangerőt, elkezdték teljes képernyőn játszani ugyanazt a mozit és várták, hogy mikor adja fel az iPhone. Lássuk be, ez a legkevésbé életszerű teszt a világon, hiszen teljesen figyelmen kívül hagyja a mobilcsip fogyasztását, azt, hogy miként változik a hátralévő idő, ha maximálisan leterheljük a processzort, nincs szó háttérben futó alkalmazásokról vagy csak a normális használatra sokkal jellemzőbb böngészésről, de azért mégis van egy eredményünk.
Ami ahhoz képest, hogy a processzor sebessége duplájára nőtt, míg a kijelző 20 százalékkal nagyobb lett, nem is olyan rossz:
De ebből tényleg korai lenne messzemenő következtetéseket levonni. Az első hétköznapibb tesztek mindenesetre megerősítik, hogy az iPhone 5 általános felhasználás során is bírja annyi ideig, mint elődei. Azaz egy napig, ami egy hordozható számítógépnél pont a megfelelő hatótáv.
Magyarósi Csaba
2012.09.22. 11:54
Címkék: teszt iphone iphone 5
A bejegyzés átmenetileg nem látható, de az iPhone-premier után újra visszakerül a tartalom az oldalra. Péntek reggel ugyanitt.
