Az okosotthonokról szóló véleményposzt-sorozatom első részében megosztottam veletek egy félelmemet, amit egy okos érzékelő információi alapján szereztem. Megmutattam, milyen többlettudást képes adni az otthonunk felokosítása, és milyen frusztrációt, ha egyébként csak egyetlen érzékelő információit kapjuk, és nem tudjuk elérni, hogy az otthonunk reagáljon is az érzékelő figyelmeztetésére.
Ha nem kapcsolódik a rendszerbe egy automatikus válasz az otthonunk részéről, hogy mondjuk rossz levegő esetén kiszellőzteti a szobánkat, akkor alapvetően kellemetlen érzés, ugráltatás lesz a vége. És az érzékelőink ugráltatnak minket, nem pedig fordítva.
Kapunk tehát valakit, aki minket baszogat.
Az okosotthont, meg a HomeKitet is elvileg azért találták ki, hogy ilyenek ne legyenek. Lássuk, milyen lehetőségeink vannak, hogyan épül fel ez az egész logikailag, és min lehetne fejleszteni még.
Nálam egy rakás Elgato cucc, meg egy OMNA kamera van beépítve otthon. Természetes dolog, hogy mind az Elgatónak, mind az OMNA-nak egy-egy külön app tölthető le az App Store-ból, miközben a hullaegyszerű beüzemelés és feltelepítés után egyébként az iOS-es Otthon app is ugyanúgy érzékeli a kütyüket. Kapásból ott álltam tehát három különböző alkalmazással, és ha azonban azt gondolnátok, hogy ugyanazokat a funkciókat érjük egy az Otthon appban, és a gyártó saját megoldásában, tévedtek.
De érjünk csak vissza egy pillanatra erre a feltelepítés dologra. Hogyan üzemelsz be egy HomeKit cuccot?
kibontod a dobozt
áram alá helyezed az eszközt és bekapcsolod
a telefonos appban követed az utasításokat, ami nagyjából annyi, hogy olvass be egy QR kódot a készülékről
ennyi
A készülék automatikusan felcsatlakozik a wifi hálózatra, a jelszót sem kéri. Az Apple TV-d ebben a pillanatban érzékeli, hogy a hálózaton van egy HomeKit cucc, és beosztja maga alá, onnantól a lakáson kívülről az Apple TV-n keresztül éred el a kütyüt (ha nincs Apple TV-d, vagy iPaded, amit beállítasz Otthon központnak, csak azonos hálózatról kommunikálhatsz a kütyüiddel).
Szóval, van egy előre feltelepített Otthon appod, amiben megjelennek a kütyük. Miért jó ez nekünk?
Egyrészt a Vezérlőközpontban egy külön oldalon megjelennek az eszközeid.
Mi történik, ha rákattintasz az egyikre? Semmi. Megrázza magát a gomb.
Mi történik, ha erősebben nyomsz rá? Általában felugrik egy információs ablak, ami szerint az eszköz használatra kész. Vagy: a hőmérséklet 27 fok. Vagy: a levegőminőség elfogadható. Ezekért a nyúlfarknyi infókért kár kattintani, az ikonokon olvashatóak anélkül is.
Csütörtökön volt 10 éve, hogy elindult az első iPhone értékesítése és egyúttal kezdetét vette egy történelmi korszak is. Évekig sorban álltak érte az emberek a világ különböző pontjain, voltak, akik akár kétszeres árat is kifizettek érte ezeknek az embereknek, csakhogy elsők között megkaphassák. Bár ezek a fura dolgok mára szinte teljesen eltűntek, ettől függetlenül az iPhone, mint brand a világ egyik, ha nem legerősebbje lett.
De vajon milyen lehet az élet egy akkori iPhone-nal 2017-ben? Erre a kérdésre kereste a választ Joanna Stern, a Wall Street Journal egyik újságírója, aki úgy döntött, hogy egy hétre megszabadul saját telefonjától (amely egyébként egy iPhone 7) és kizárólag egy első generációs iPhone-nal fogja élni a mindennapjait. Bár a kísérlete alig fél nap alatt elbukott, rengeteg információt osztott meg az olvasókkal, melyek rámutatnak arra, valójában milyen hatalmas változáson ment keresztül a mobilpiac az elmúlt egy évtized során.
A két legnagyobb gondot az adatkommunikáció és az akksi jelentette. Míg az utóbbi alig tíz órát bírt ki egy feltöltéssel (bár nem tudni, milyen kondícióban volt, hiszen egy tíz éves mobilról beszélünk), az előbbi már 2007-ben is okozott némi fejtörést. Az első generációs iPhone ugyanis kizárólag 2G hálózatokon működött, ami egyaránt hatással volt a hanghívások minőségére és a mobil internet sebességére is. Joanna például arra panaszkodott, hogy amikor anyukájával beszélt, olyan érzése volt, mintha az egy repülőgép mosdójában lett volna valahol a magasban.
Ennél sokkal nagyobb gáz volt a mobil internet sebessége. A probléma ott kezdődött, hogy az AT&T már hónapokkal ezelőtt lelőtte 2G-s hálózatát, így Joanna kerített egy T-Mobile-os SIM kártyát, hogy egyáltalán használni tudja a telefont. Míg 2007-ben egész elfogadható sebességgel lehetett netezni az akkori oldalakat böngészve, mára akkorára híztak a weboldalak, hogy egy ilyen régi vason percekig tart behozni bármit.
Akik nincsenek képben a mobilkommunikációs technológiákkal, azok kedvéért megemlítjük, hogy az első iPhone által támogatott mobilinternet hálózat (EDGE) elméleti maximális letöltési sebessége 384 kbit/másodperc, melynek pontosan a négyszázszorosa(!) a mai 4G-n használt LTE. Joanna elmondása szerint a hálózat ma már annyira alkalmatlan bármire is hanghíváson kívül, hogy másfél percig tartott egy mezei Twitter fal frissítése is. Nagyon hiányolta továbbá az alkalmazásokat, pedig ő már abban a szerencsés helyzetben volt, hogy rögtön a 3.1.3-as iOS-szel rendelkező változatot próbálhatta - eleinte ugyanis egyáltalán nem lehetett (hivatalosan) alkalmazásokat telepíteni a telefonra egészen az iPhone OS 2 érkezéséig, mellyel megjelent az App Store.
Szóval hiába van ugyan App Store a telefonon, ma már gyakorlatilag egyetlen alkalmazás sem indul el iOS 3-on. Joanna-nak így nem volt más választása, minthogy saját megvásárolt zenéit hallgassa az itt még iPod névre hallgató Music alkalmazásban - hiszen semmilyen streaming szolgáltatás (Apple Music, Spotify, Pandora, stb.) nem működik ma már ezen a telón.
A hangminőséggel elégedett volt és természetesen trollkodott egy óriásit, hogy varázslatos módon az első iPhone-on még van jack csatlakozó, egészen addig, amíg rájött, hogy mivel az túl mélyre került, kizárólag az akkori gyári fülessel tudja használni a telefont - hacsak nem vesz egy hosszabbítót vagy átalakítót. A kijelző szintén csapnivaló volt, az első három generációnál ugyanis az Apple még gyenge látószöggel és korlátozott színmegjelenítéssel rendelkező TN paneleket használt, melyekkel távolról sem az volt a probléma, hogy csupán 320x480 pixelt jelenítettek meg 3.5"-on.
A csupán 2 megapixeles kamerát viszont egész jónak tartja még ma is, igaz, hogy ahhoz, hogy értékelhető fotót lőhessünk vele, remek fényviszonyok és a mozgó tárgyak teljes hiánya szükséges. Félhomályban már nagyon lelassul az optika, így teljesen felesleges erőltetni a dolgot, nem beszélve arról, hogy az Apple a vakut is lehagyta a teló hátuljáról. Persze, ez a probléma csak addig foglalkoztatta, amíg rá nem ébredt, hogy előlapi kamera szintén nincs, így gyakorlatilag esélytelen szelfit készítenie, valamint hogy az eszközzel videó sem készíthető - egyáltalán. A dizájnért viszont a mai napig odavan, szerinte ugyanis az első iPhone tíz év elteltével is cuki.
Dacára annak, hogy gyorsabb volt elfogyasztani egy pizzát, mint rávenni a Google Maps-et a telefonon, hogy mutassa meg a közelben található pizzázókat Joanna egy technológiai csodának nevezte az eszközt, amely ugyanakkor ma már csak egy borzasztó kacat. A tesztet és azt, hogy kicsit visszarepülhetett 2007-be ugyanakkor nagyon hasznosnak találta, hiszen ráébredt arra, mennyire készpénznek veszünk olyan technológiákat és megoldásokat (pl. Siri, prediktív szövegbevitel, stb.), melyek nagy része tíz évvel ezelőtt még a tervezőasztalon sem létezett.
Méghozzá a kétkamerás, jet black Plus modellt, a legmenőbbet, amit az Apple valaha gyártott. De képes ez megszorongatni a konkurenciát? És milyen iPhone-ról érdemes váltani rá?
Az iPhone 7-est megnézheted, megfoghatod és meg is vásárolhatod az iCentre három budapesti üzletében, a Momban, az Arénában és az Alléban és megvásárolhatod a webshopban.
Megtörtént, mert minden őrültséget ki kell próbálni az életben: nyolc évnyi iPhone-ozás után kipróbáltam, hogy milyen, ha egy hetet egy androidos mobillal kell kibírnom. Tényleg megbízhatatlan szar a Google platformja? Tényleg folyton fagy? Tényleg csak kínhalál vár a barikád túloldalán?
Lehet, hogy azért, mert vénülök, de imádom a digitális technika és a hagyományos, megfogható, valóságos, heliocentrikus univerzum találkozását egy olyan termékben, ami mindkettőt használja egy picit.
Na jó, nem vénülök, nézzetek csak a Pokemon Gozókra. Ők is imádják ezt.
Szóval amikor megláttam az iCentre-ben Andrást, ahogy ezt használta, rögtön beleszerettem a cuccba. Egy sima jegyzettömbnek látszik, írunk tollal kockás papírra, aztán ha kész vagyunk az oldallal, megnyomjuk
A GOMBOT.
Pár másodperc múlva minden, amit írtunk, ott van a telefonunkon, küldhetjük tovább pdf-ben, jpg-ben. Be-di-gi-ta-li-zál-va. Ohne szkenner, without erőfeszítés. Papírra, szabványos, papírboltban kapható jegyzetfüzetre írunk, ami egyrészt sokkal kényelmesebb és megszokottabb nekünk, mint egy hideg üvegfelületre jegyzetelni, másrészt a papírt sem kell sajnálni, mert nem kell Bamboo márkásat vásárolni, ha kifogytunk (ha viszont a tollból fogy ki a tinta, azt csak a cég saját patronjaival pótolhatjuk).
Hát persze, hogy kipróbáltam.
A Wacom termékét az első pillanattól kezdve nagyon könnyű használni. Megveszed a cuccot, kiveszed a dobozból, és már be is kapcsolhatod a diszkréten elrejtett bekapcsoló gombbal:
A telefonodra, iPhone vagy Android, letöltöd a Bamboo Spark appot, elindítod, bekapcsolod a Bluetooth-t, és követed az instrukciókat. Pár lépés után már szinkronizálja is a készülék, amit írsz, vagy épp rajzolsz.
A toll persze spéci, és csak azokat a vonalakat regisztrálja a tábla, amit a készülék alsó felére (a lapokra) nyomva rajzolsz, elektromágneses rezonancia elven működik a vonalak regisztrálása. Szóval beülsz a meetingre, vagy a suliba, és írsz. Megtelik egy oldal, megnyomod a gombot, letéped a lapot, írsz tovább. Fontos, hogy oldalletépésnél megnyomd a gombot, mert a letépést nem érzékeli a jegyzetfüzet, ezért akár 20 oldalt is egymásra firkálhatsz, egyetlen oldalnyi digitális dokumentumban.
És hogy mi történik az így létrehozott jegyzetekkel? Mintegy száz oldalt maga a gép is tárol, tehát ha sokáig nem szinkronizálsz, ezeket később is eléred. Amint tablet- vagy telefonközelben vagy, Bluetooth-on keresztül már mehet is a szinkronizálás, és a fájlok megjelennek az appban. Innen egyből tovább is küldheted őket, vagy épp szerkesztheted: rajzolhatsz bele vonalat szabad kézzel, vagy épp stylusszal, és a Split gomb segítségével pedig visszaállíthatod az adott oldalt egy tetszőleges korábbi állapotba.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
