Nem titok, hogy már nagyon vártam az új operációs rendszert. Elfogadtam ugyan a Leopardot, de sosem voltam vele annyira elégedett, mint elődjével, a Tigerrel. Nem éreztem olyan stabilnak, megdönthetetlennek, finomra hangoltnak, és az új funkciók többségét sem igazán tudtam kihasználni. Ezért is örültem, amikor kiderült, hogy a Snow Leopard nem egy zsáknyi új képességgel próbálja majd eladni magát, inkább a háttérben lesznek alapvető változások. Fény derült a Grand Centralra, ami a több magra osztott feladatvégzés optimalizálásáért felelős, az OpenCL-re, amit a grafikus magok nem grafikai célú felhasználására találtak ki, a jelentős fogyókúrára, egyszerűsítésre, lényegében a motorháztető alatti terület teljes átalakítására. Annál inkább meglepődtem, amikor kiderült, hogy még az Apple is csak egyszerű update-ként kezeli a Snow Leót, miközben könnyen lehet, hogy több munka volt vele, mint a Leoparddal. Át is gondoltuk az élet nagy kérdéseit Angelday-jel a premier előtt:

angelday1 says:
a snow leó valójában az a leopárd, aminek 2007-ben kellett volna lennie
angelday1 says:
egy tökéletes világban
mcs Csaba says:
az, de értem, hogy miért dogoztak ennyi ideig. igazság szerint a leo volt sima update a tigerhez képest, a snow leo lényegesen mélyebb változást jelent, mint a korábbi verziók többsége
angelday1 says:
igen, mindez azonban nem látszik
angelday1 says:
nagyon kevés látható változás van
angelday1 says:
azok is kozmetikai jellegűek
mcs Csaba says:
ennyi a különbség, és máris csak 29 dolcsit ér az irgalmatlan munka

Aztán tegnap kora délután elugrottam az XMS-be és elhoztam a telepítőlemezt. Handrásnak jó kedve volt, vagy kétszáz darabot rendelt a Snow Leopardból, és ezek nagy része előrendelésben elment, ami nem is csoda: alig 8 ezer forintba kerül a rendszer, nem ilyen árakhoz vagyunk szokva.

Miközben visszafele tartottam az irodába, átolvastam a rendszerkövetelményeket: a 10.6-os inteles Macet követel, a korábbi, PowerPC-s gépek tehát végleg kiestek az Apple kegyeiből. Persze részben ennek is köszönhető a drasztikus fogyókúra, hiszen most már nem kell a lemezre rakni az eltérő architektúrákra fejlesztett OS-eket, csak egyet.

A Snow Leopard hivatalosan csak Leopardra, nem hivatalosan a Tigerre is képes felmászni. Mivel a Tiger előtti időszakból nincsenek inteles Macintoshok, a potenciális célközönség egésze megúszhatja legfeljebb nyolcezer forintból a váltást.

És akkor a tapasztalatok: az install közel egy órán keresztül tartott, utána lényegében ugyanazt a munkakörnyezetet kaptam, mint amikor még Leopard volt a gépen. A lemezterület viszont drasztikusan megugrott, tíz gigával van most több, mint volt. A rendszerindítás kicsit lassabb lett, a kikapcsolás azonban gyorsabb. Ugyanez van a tesztprogramokkal is: van, amelyik jelentős sebességnövekedést mutat, más benchmarkok meg belassulásról beszélnek.

Az eddig próbált programjaim hiba nélkül elindultak, egyedül csak a már Leopardon is gyengélkedő HuaweiApp halt meg végleg: most már betöltődni sem hajlandó.

Az apró változtatások folyamatosan visszaköszönnek, finomabb grafikai megoldások bukkannak elő mindenhonnan, átláthatóbb a wifi-keresés, remek az új Exposé és Minimize-funkció, tetszenek a sötét hátterű menüablakok, a legjobb azonban mégis az operációs rendszer általános viselkedésében végbement változás.

A Snow Leopard ugyanis elképesztően gördülékeny. Nyúztam, betöltöttem több alkalmazást, több memóriazabáló óriásfotót, processzoridőt foglaló weboldalt, és még a legkisebb megakadást sem sikerült előidéznem. Annyira jól sikerült a finomhangolás, mint amennyire annak idején a Tigerben, csak mindez 2009-es szinten. A lassan hároméves, Core Duóval és két gigabájt memóriával szerelt MacBookom megtáltosodott, sokkal élvezhetőbbnek tűnnek az együtt töltött percek, mint korábban.

Meglátjuk, hogy a következő hetekben, hónapokban mi lesz, hogy mennyire képes stabil és gördülékeny maradni az OS X 10.6, meg persze arra is kíváncsi vagyok, hogy miként muzsikál majd az OpenCL, ha megjelennek a kompatibilis programok. Ennek kiderítéséhez azonban már egy új gépet kell vennem, mert az integrált GMA950-esem nem kompatibilis az új szabvánnyal, bár ahogy elnézem a laptop megtáltosodását, talán még újabb két év benne van a közelmúltban épp lecserélésre ítélt MacBookban.

Lényeg, hogy most nagyon jó irányba lépett az Apple.