Amikor feltelepítettem a Snow Leopardot, az első, amit észrevettem (azon kívül, hogy aljas módon megváltoztatta a háttérképemet), a bal felső sarokban látható új menu bar-elem volt. Ez a korábbi Mac OS X-ekből már ismert segédbillentyűzetet elővarázsoló gyorshívó, amit én nem kértem, mégis alapértelmezettnek kirakta a Snow Leopard.

A hópárduc virtuális billentyűzete abban különbözik elődjeitől, hogy bármekkorára nagyíthatjuk, vagyis akár olyan indokoltanul nagyra is, hogy kényelmesen gépelhetnénk akár a kijelzőn. Még akkor is, ha az csak 10 colos lenne.

És ha mindez nem lenne elég, a virtuális billentyűzet beállításának lehetőségei a System Preferencesben átkerültek az Internationalból a Keyboard menüpont alá. Ez pedig arra utalhat, hogy ez a funkció már nem annyira a sajátos nyelvi karakterek előhívásában segít, hanem egy új inputlehetőség olyanoknak, akiknek nincs billentyűzetük.

Na és kiknek nincs billentyűzetük? Hát igen, ennyi kellett csak a pletyka újraélesztéséhez, a 9to5Mac és a többiek is beindultak. Következtetés: ha a tablet beszélni tudna, Snow Leopardot választana.