Ming-Chi Kuo, a KGI elemzője a múlt heti pletykatengerben lubickolva értékelte a kialakult helyzetet.
Hallotta, és komolyan vette az iPhone 5se nevű készülékről szóló pletykákat. Ez ugye a mostani - "mostani" - iPhone 5s utódja lenne, változatlan külsővel, de felturbózott hardverrel. Például az iPhone 6-os processzorával és kamerájával. Az elemző nem sokra becsülte a frissítést, innovatívnak kicsit sem nevezte, én viszont nagyon örülök, hogy az Apple nem dobja idén sem a kukába a legszebb telefondizájnját.
Ez önmagában jó hír, de még nem értünk a végére.
Az elemző nem sok örömet jósol az iPhone-eladásokkal kapcsolatban, a csökkenő tendencia csorbáját egyelőre a még több mint fél év múlva érkező iPhone 7 sem köszörülheti ki. Hogy mekkora ez a csorba, holnap este, az ilyenkor szokásos negyedéves pénzügyi jelentésből kiderül (még késő este kirakjuk a blogra az értékelést).
Ehelyett Kuo azt állítja, hogy a nemsokára frissülő MacBookok viszik majd a prímet, egy határozott növekedéssel az üzleti szegmensben. Ideje is a frissítésnek, a Retina MacBook Prók több mint 250 napja, a MacBook Airek több mint 320 napja frissültek utoljára (most ne is beszéljünk a sima MacBook Próról, gyalázat, hogy még él). Az Apple állítólag az Intel új Skylake processzorait várja, ami a 10-20 százalékos CPU és 16-41 százalékos GPU teljesítménynövelés mellett akár 30 százalékkal több kraftot hagyna a laptop akksijában.
Mikor hallottunk utoljára olyat, hogy egy elemző legyint az iPhone-ra, és kiemeli a Maceket? 2008, vagyis az Appleblog fennállása óta biztos, hogy nem. Ami azért jó, mert az Apple több energiát fordíthat megint erre a területre is.
A 2011-es, tehát több mint három éves MacBok Airem még mindig ugyanolyan faszán működik, mint új korában. Két szűk keresztmetszetet tapasztaltam így az együtt töltött évek során:
gyengülő, aztán hibajelzésre futó akksi három év rendszeres használat után
folyton betelt háttértár, amiken a felhőalapú szolgáltatások is tovább rontottak a backupjaikkal
Az első probléma könnyen orvosolható, cserélni kell, 49.000 forint az iCentre szervizében. A második már trükkösebb, hiszen az alaplapra integrált flash tárolókat nem egykönnyen forrasztgatjacserélgeti az ember. A vásárlásnál érdemes eldönteni, hogy kiadsz-e 70 ezer forinttal többet a 256 gigás modellért a 128-assal szemben (11 colos modell esetén, minden egyéb hardver változatlansága mellett).
Teszem hozzá, gyalázat, hogy e tekintetben ugyanúgy állunk, mint négy éve. Akkor is ez a két lehetőség volt a MacBook Aireknél, jelentős árkülönbséggel.
Most azonban a TarDisk piacra dobott valamit, ami elég fontos ebben a történetben: egy SD kártyát, amit beillesztve a megfelelő nyílásba a Mac háttértára hirtelen megnő az SD kártya méretével. Tehát nem egy külön meghajtó jelenik meg, ahová fájlokat másolhatunk, hanem úgy tűnik, mintha eleve nagyobb lenne hely a gépen.
A legtöbb külső merevlemezzel szemben, ahol fájl allokáció szükséges, ez az SD kártya egy hibrid meghajtót hoz létre, egybeolvasztva a a kártyát a belső tárhellyel.
Az egészet az OS X kezeli: a belső SSD kezeli az adatokat, mielőtt azok a kártyára kerülnek. Azok a fájlok, amiket gyakran használnak, az SSD-n maradnak, amiket ritkábban, mennek a kártyára. A TRIM-et használó SSD-k megtartják a TRIM miatti sebességnövekedést, és a Time Machine-ból visszaállítható hiba esetén az adat.
Ha kihúzzuk a kártyát, egyes fájlok eltűnnek, míg ha visszadugjuk, újra megjelennek. Ezért aztán a cég azt javasolja, hogy állandó eszközként tartsuk a leolvasóban az egyébként a MacBook méreteihez igazodó, az oldalsó keretbe simuló kártyát. Az SD kártya read/write életciklusa 3000 alkalom, szemben az Apple flash háttértárának 5000-es értékével, szóval nem egy tartós megoldás ez sem.
De azért jó tudni, hogy van már ilyen automatizált, bárki által használható lehetőség, ami később még jobb és olcsóbb lehet. Kell is neki olcsósodni, mivel egy 128 gigás TarDisk upgrade ára (149 dollár) a kétharmada annak, amit egy eleve nagyobb tárhelyű MacBook Airért kell fizetni, és ha figyelembe vesszük a veszélyeket, meg az SD-kártyaolvasó elvesztését, akkor már nem is annyira funky megoldás ez. De szellemes.
Már szét is kapták az új MacBookot, igaz, sajnos nem az iFixit futott be elsőként, így elég béna fotókat találtunk csak a gépről. De még így is elképesztő, hogy egy 12 colos laptopban hogyan aránylik egymáshoz a ház és az akksi mérete, meg az összes belepakolt elektronika:
Nem pont olyan, mint Darth Vader, miután levette a sisakot? Egy nagy fekete tenger közepére passzírozott pici izé, amikbe kábeleket vezettek.
A kiszivárgott Geekbench teszt, ami az új MacBook teljesítményéről árul el egy-két értéket, mutatott még egy érdekes karaktersort. Ezt.
Mondom ezt:
5Y31
Sokáig találgattuk, vajon melyik Intel Core M processzor került az új laptopba. Valahogy semmi sem stimmelt egymással: az Apple szerint az alapgép 1,1 gigahertzes, 2,4 gigahertes Turbo Boosttal, és 5 Wattot eszik. Ez egyik modellre sem volt maradéktalanul igaz.
Most viszont kiderült: az Apple egy 900 megaherzes modellt kért, 1,1 gigahertzesre tekerve.
Noha a készülék még nem kapható, valaki egy azóta letiltott linken kicsomagolós videót is feltolt Youtube-ra, és nem sokkal később Geekbench-eredmények is felbukkantak a csőben. Aztán eltűntek ezek is.
Ez alapján pedig a laptop teljesítménye egy 2011-es 1.8 gigahertzes Intel Core i7-es Air-ével egy kalapban említhető.
Persze nagyon torz az összehasonlítás, egyrészt mert Geekbench, másrészt mert egy csomó más tesztet végre kell hajtani még, hogy kiderüljön a gép összes képessége. A mostani MacBook Intel HD 5300 grafikus gyorsítója például sokkal gyorsabb, mint az akkori integrált HD 3000, gyorsabb a flash-tároló, és nagyon fontos lenne tudni, hogy nyomás alatt hogy viselkedik a ventilátormentes kialakítás.
Jövő héten remélhetőleg már mi is kezünkbe fogunk egyet, és videóban beszámolunk az élményről.
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
