Két könyv jelent meg Apple témában a napokban:
Nagyon ígéretesnek látszanak, valószínűleg mégis csalódás lesz mind a kettő.
A Dogfight a borítójával nekem azt ígéri, hogy lerántja a leplet a Google és az Apple, Eric Schmidt és Steve Jobs partnerségből lett csatájáról, majd arról, hogyan maradt ez az egyre feszültebb helyzet mégis fedő alatt. Jó lehetőség lett volna a kiadónak ezt kommunikálni is a sajtónak eljuttatott, szokásos 10-érdekesség-a-könyvől menüsorban, mégsem tette. Csupa olyan korábban is hallott, vagy érdektelen részletet emeltek ki, amiért legfeljebb egy cikket olvasnék el, és nem egy könyvet. Ha a könyvben lenne erős állítás, legalább egyet elsütöttek volna az ajánlóban.
A másik könyv Jony Ive kultuszát próbálja megteremteni, vagyis inkább megerősíteni. Pedig véleményem szerint Ive kultusza már beverte a fejét a plafonba. Ő az, aki előbúj a barlangjából háromszor egy évben, akkor is csak egy műterembe, ahol LSD-s szemekkel belemondja a kamera mellé, hogy incredibly, aztán visszamegy technót üvöltetni és tervezni a valóban gyönyörű gépeket.
Aki Ive-val akar találkozni, fogja meg a MacBookját.
A könyv akkor lenne jó, ha bepillantást engedne a tervezési fázisokba, skiccekbe, halott ötletekbe, ehelyett úgy láttam az ajánlókból, egy celebhatározó lesz a vége.
Mindkét könyvet megveszem, és megadom nekik az esélyt. Csak egyelőre ilyen a hozzáállásom, amit kicsit a borongós péntek számlájára is írok.
fotó: 9to5Mac
