Most egy olyan fotóst mutatok be nektek, akinek szenvedélyévé vált az iPhone-os fotózás. BetterZent az iphoneart.com közösség 2011.05.11-én a nap művésze címmel jutalmazta addigi munkájáért, augusztusban 30 kép között az ővét is beválogatták a chicagói AppleStore-ban rendezett kiállításra és "fotós konferenciára". Azóta saját közösségi oldalt hozott létre, amire leginkább iPhone-képeket töltenek fel, és könyvet is publikált az iPhone-os fotózásról.
Hogy jött nálad az iPhone-os fotózás? Mivel fényképeztél előtte?
Van egy Nikon D90 DSLR vázam, hozzá 4 különböző komoly tubussal amit imádok használni. De amikor megkaptam 2010 decemberében a 4-es iPhone-t, akkor valami megváltozott. Eleinte kicsit meg is rémített, de aztán nem tudtam és akartam küzdeni ellene, egyszerűen az iPhone 4 lett a mindennapi fotós társam. Mindenre elkezdtem használni, és annyit fényképeztem vele, mint azelőtt soha mással. Ahogy pedig elkezdtem megismerni a jobbnál jobb képfeldolgozó appokat, úgy mélyült el a kapcsolatom egyre inkább a készülékkel. Egyszerűen elképesztő. Szegény D90 a háttérbe szorult és "csak" cél feladatokra kerül elő időnként.A telefon mindig velem van, amint van 5-10 percem, máris elkezdek gyúrni egy-két képet, és kihozom belőlük azt, amit éppen a hangulatom és a téma inspirál. Nem kell asztali gép, nem kell Photoshop, amiket persze nagyon szeretek, de nagyságrendekkel időigényesebb. Ez egyszerűen szórakozás.
Egyből a négyessel kezdted?
Nem, az első iPhone-om egy használt 3GS modell volt, amit nagy kíváncsisággal kezdtem el használni a korábbi Nokia Symbian, majd egy kis Android kitérő után. Eleinte semmilyen komolyabb elszántság nem volt bennem a telefonnal fotózást illetően, de egy véletlen - amiben nem hiszek - úgy hozta, mégis elkezdtem. Gyerekkorom óta nem találkoztam imádkozó sáskával, kiváltképpen nem a kertünkben, így amikor megpillantottam a kerítésen ülve, azonnal vettem elő az első fotózásra képes eszközt, ami a kezembe került - ez pedig a 3GS volt történetesen. Elkezdtem vele befogni élesre a szépséget, és akkor esett le a tantusz, hogy hoppá itt bizony nem végtelen, hanem szelektív a fókuszpont. Na innentől elvesztem, mivel annyira megörültem a lehetőségnek, ami egy kis kézi eszközben is immáron adott volt. Mindenre lőttem, ami mozgott, de ami nem, arra is. Elkezdtem egyre több programot kipróbálni, hogy milyen különbségeket mutatnak, mivel miért jó esetleg fotózni a gyári fotó helyett és mivel jó feldolgozni a képet utána.
Mennyire nyúlsz bele a képekbe?
Eleinte csak minimálisan nyúltam bele a képekbe, mivel nem ismertem még a lehetőségeket. Elkezdtem ilyen témakörben keresgélni a neten, hogy lássam, ki milyen szinten űzi ezt a sportot, és így inspirációt és tapasztalatot szerezzek. Rengeteg szépséget és jó ötletet láttam amikre nem is gondoltam volna, hogy ki lehet hozni valahogy a készülékből és eközben fotóztam folyamatosan amikor csak volt egy pici lehetőség is. Fotózás, szerkesztés, próbálkozások.
Hogyan csöppentél bele az iPhone-os fotós közösségbe?
Rátaláltam az "IPA - IphoneArt" oldalra. Itt nagy fordulat következett, ugyanis az itt látott remekművek egy egészen más megvilágításba helyezték az addig megszerzett tudást. Beneveztem én is a közösségbe, bár láttam, nem állok még készen a dologra, de "mit veszíthetek" alapon, kipróbálom magam felkiáltással elkezdtem feltölteni a képeimet. Eközben természetesen folyamatosan szörföltem az IPA alkotók galériáiban és ellestem ki milyen programokat használ egy adott képhez, milyen tanácsokat adnak egymásnak. Ez egy nagyon nagyon konstruktív, nem maguktól elszállt alkotókból álló közösség, akik azonnal befogadnak, és biztatnak minden újoncot. Ez nagyon nagy erőt adott és fellélegeztem, nem kell trollokkal harcolni majd. Innentől kezdett el igazán kialakulni a saját látásmódom az alkotásban, és kezdtem egyre bátrabban alkalmazni az utómunkában akár 3-4 appot is a végeredményhez, amit előtte nem is gondoltam volna, hogy miként lehet és érdemes. Egy hónap telt el a regisztrációtól számítva mikor májusban jött az email: engem választottak a nap művészének az addig publikált alkotásaim alapján. Nagyon boldog voltam. Komoly érzés volt nagyon, hogy egy számomra példaértékű és inspiráló közösség ilyen elismeréssel jutalmazzon. Na innen már nem volt megállás, hiszen sorban jöttek a gratulációk és a rengeteg komment a képekhez, hiszen a site fő oldaláról sokaknak felkeltette a figyelmét. Befogadtak, elismertek és az újonnan jövők már gyakorlatilag a régi tagokkal azonos szintű alkotóként kezeltek, kezelnek ha véleményezek egy-egy képet. Az IPA tagok nagy része természetesen a Flickr közösségben is jelen van és bemutatja műveit, így itt is kialakult az a zóna amiben megfordulok. A Flickr-en belül sok iPhoneography group jött létre, melyek közül természetesen itt is megvannak a meghatározó, legnagyobb tag létszámmal rendelkezők. Amikor feltöltöm egy képemet a telefonról (FlickIt app) akkor a kliens egyből ezekbe a csoportokba is publikálja a képet.
Használsz kiegészítőket a telefonhoz?
Tovább olvasom
szucsadam
2011.09.08. 11:44
Címkék: flash interjú flex appstore
Ma ismét egy különleges sztorit találtam nektek a magyar iOS-programozók egyre táguló univerzumában. Mondjuk eleve azért is, mert Csomák Gábor nem is annyira iOS-programozó, mint inkább Flash/Flex-guru, aki egyszerre több operációs rendszerre fejlesztette ki a Shared Board programját, amivel az Adobe Mobile Challenge-en nemrég a legjobb 16 közé került. Én pedig ennek kapcsán a flash-es programozás és portolás nehézségeiről kérdeztem.
A Shared Board új szintre viszi a chatelést, a karaktereken és képeken kívül rajzolhatsz, firkálhatsz bármit, a beszélgetőpartnereid látni fogják. Honnan jött az ötlet?
Hát a projekt kialakulása a BlackBerry Free PlayBook offer-jének köszönhető, az első verzió erre készült. Az ötlet már régóta megvolt a fejemben, egészen pontosan azóta, amikor msn-en kértem analízis segítséget a Műegyetem diákjaként, és a válasz hasonló volt: integral_0^(2 pi)(sin^2(x))/(2 pi) dx = 1/2. Szóval az ingyen PlayBookért megírtam a program első verzióját, amivel a fenti képletet egyszerűbben is el lehet küldeni.
Hogyan működik?
A Shared Board maga a centralizált p2p elvét valósítja meg, egy szerver megmondja, kik vannak a csoportban, és oda irányítja a kapcsolatot, és onnantól csak egymással beszélnek a kliensek. A programot elég biztonságosnak tartom, a számláló pontosan (kis számoknál, 30-40 embernél már tévedhet a p2p elve miatt) megmondja, hogy hányan figyelik, amit rajzolsz. Ennek ellenére egy profi hacker persze lehallgathatja, és megfejtheti, de az RTMP protokoll szerint mennek az üzenetek, amik nehezebben visszafejthetők az xml alapú protokollnál. Persze feltörhetetlent nem lehet alkotni, gondolj csak a Sony incidenseire.
Honnan jött a Flash, és honnan az iOS?
Tovább olvasom
szucsadam
2011.06.28. 14:59
Címkék: interjú appstore
Amikor először megláttam a az iPhone-ra nemrég megjelent Dragontape appot, egyből seggreültem a dizájn, pontosabban a működő dizájn láttán. A szögletes kezelőfelület, a dinamikus hátterek, az egész egyszerűsége. De más értelemben egyszerű ez a felület a megszokotthoz képest. Ahogy az iOS úgy egyszerű, mint egy búgócsigával játszani, ez inkább mintha egy csillagromboló kezelését butítaná volna le emberi szintre. Mintha egy rakétát is Föld körüli pályára állíthatna, de most mellékesen csak videóvágással foglalkozik, mert mondjuk depressziós (mint Marvin például).
A program funkciója, Youtube-videók összemixelése és az így létrehozott videó megosztása, már nem is annyira érdekelt, a dizájn mellett az akadásmentes működés nyűgözött le, ami annak ellenére ilyen gyors, hogy végül is itt online videókkal dolgozunk. Olyan Windows Phone 7-érzésem lett, abszolút jó értelemben (a kép nem sokat mutat, próbáljátok ki, ingyenes az app).
Kiderült, hogy a készítők magyarok, a Szakal Bros., aminek egyik tagját, Tamást meg is kerestem a kérdéseimmel.
Tovább olvasom
szucsadam
2011.03.21. 16:57
Címkék: interjú
Folytatódik fejlesztői interjúsorozatunk, ezúttal Lovas Endrével beszélgetünk, akinek egy ingyenes, parkolást segítő alkalmazása jelent meg az AppStore-ban Parkoló néven.
Mióta foglalkozol iOS programozással?
iOS programozással két éve kezdtem először foglalkozni. iPhone-om 2G óta van, elsők között kezdtem használni és azonnal nagyon megszerettem.
Hogy tanultad, milyen gyakorlattal jöttél?
Szakmám szerint gépészmérnök vagyok. Életemben egyetlen percet sem dolgoztam gépészként. Már akkor is az informatika világa vonzott, de 18 évesen hajlamos az ember mellényúlni, és nem látni, hogy az általa választott pálya téves. Programozni gyerekkoromban kezdtem. Alapvetően a Commodore magazin (ilyen is volt) hasábjain keresztül. Később különböző nyelveken kisebb programokat írtam, amik elég jó megélhetést nyújtottak az egyetemi bulikon. A diplomámat már VC++ írtam. Később .net-re váltottam és abban programozok mind a mai napig a legtöbbet.
Könnyen ment az átállás?
Az iPhone féle Objective-C-re való átállás igazi szívás volt. Tudásom egy részét ki kellett dobni az ablakon. Ez önmagában nem lenne gond, ha ugyanaz a feladat nem tartana kb. háromszor addig, mint C++-ban, vagy ötször addig, mint .net-es nyelvek valamelyikén. Az XCode finoman szólva gáz, még akkor is, ha ingyen van. Visual Studio-val összemérve pedig egy könnyed tíz év hátrányban van. Fura ezt mondani Macőrültként, de lassú, bugos, sose áll kézre, béna a GUI és még buta is. A három billentyűs shortcutok a kedvenceim (átállítottam őket Visual Studio stílusra).
Valamilyen könyvet használtál az átálláskor?
Megrendeltem Amazonon iPhone SDK és Objective-C könyveket (szám szerint hármat). Azokat szépen végigolvastam, nagyjából megértettem a logikát. A többit meg kigugliztam a neten. Nagyon lassan szállt fel a köd a fejemben, hogy mit hogyan gondolnak Apple-ék. Igazi self-made tudás, de jobb egy lelkes amatőr, mint egy lelketlen profi.
Tovább olvasom
szucsadam
2011.02.16. 11:56
Címkék: interjú
Folytatódik fejlesztői interjúsorozatunk, ezúttal a Piroska és a farkas iPad-mesekönyv fejlesztőit kérdeztük. Aktualitása is van a beszélgetésnek, a korábban 2,39 euróért árult mesekönyv ma és holnap ingyen letölthető. Novák Tamás és a csapat tagjai válaszolnak.
Hány tagból áll a Beegang és mivel foglalkoztok?
A Beegang kemény magja négy-öt főből áll, de a segéderőkkel együtt - grafikusok, fordítók, színészek, animátorok jóval többen vagyunk. Közös bennünk, hogy régóta ismerjük egymást, a különbség, hogy mindenki más-más szakterületről jött - van köztünk szoftverfejlesztő, filmes, fotós, újságíró, zeneszerző és kreatív. Az elmúlt években mindenki a maga területén csinált már sikeres dolgokat, aztán tavaly nyáron úgy döntöttünk közösen belevágunk valami teljesen újba.
Honnan jött a mesekönyv ötlete? Saját érdeklődés vagy jól mennek az AppStore-ban az iPad-könyek?
Tavaly nyáron tálcával a kezünkben álltunk sorban egy gyorskajáldában és az egyikünk felvetette, hogy kijött az iPad és mekkora sláger lett Amerikában, ideje lenne ezzel kezdeni valamit. Akkoriban jelent meg erről egy kritika az Indexen, így gyorsan mi is kipróbáltunk és rájöttünk, hogy ilyet vagy ennél jobbat mi is tudunk csinálni. Nagy szerencse volt, hogy pont olyanok ültek akkor az asztalnál, akik egyből elkezdtek lelkesedni, és fantáziát láttak a dologban. A Piroska és a farkast egy pilot projektnek szántuk, amiben kipróbálhatjuk a határainkat. Azért esett erre a mesére a választásunk, mert ezt a mesét ugyanúgy ismerik Pekingben, mint Budapesten vagy éppen Buenos Airesben. Persze ebben azt a lehetőséget is láttuk és látjuk, hogy ezen keresztül - a saját és a barátaink tehetségére és kitartására építve - át tudjuk lépni a Kárpát-medence szűkre szabott határait.
Tovább olvasom
