Tegnap volt egy kis zavar az erőben, több iCloud szolgáltatás is leállt egyes felhasználóknál. Az érintettek között megtaláljuk az iCloud Documents, Photo Stream, iPhoto Journals és Backup & Restore neveit is.
A zavar hat órán keresztül tartott. A felhasználóknak állítólag kevesebb mint egy százalékát érintette, de mivel több mint 300 millió júzer használja az iCloudot, ez is több millió embert jelent.
De nem is ez a lényeg. A lényeg nekem a rendszerállapot-jelző oldal. Pontosan lehet látni, mikor milyen probléma volt az egyes komponensekkel. Ha már nem mennek rendesen az Apple szolgáltatásai, ezzel kiválóan tudunk vigasztalódni, amennyiben nagyon szomorúak lennénk. Tudom, tavaly decemberben vezették be ezt az oldalt, de eddig nem volt alkalmam valódi, éles helyzetben tanulmányozni.
Ilyen volt, amikor nem minden ment a tervek szerint:
Az Apple nemrég hasonlót vezetett be a Developer eszközök esetében. Mindkettőt egy bocsánatkérés előzte meg az Apple részéről, így hajlamosak lehetünk azt hinni, hogy valójában a hibák teszik jobbá a világot.
Na, hagyom, hogy a reggeli kávé mellé ezt rágcsáljátok.
Keveset beszéltünk erről a szolgáltatásról, pedig marha jó: aki egyszer elkezdi használni az iWorkot, nem nagyon akar többé Office-t használni. A Pages, a Numbers, de főleg a Keynote talán kevesebb almenüt és funkciót használ, mint a Word, Excel, PowerPoint és haverjai, de a legtöbb ember igényét így is bőven kielégítik a szolgáltatások, a kezelőfelület és a végeredmény meg sokkal esztétikusabb. Csakhogy. A haverjainknak simán lehet, hogy nincs iWorkjük, szóval minden munkánkat, grafikonunkat exportálgathattuk, szerkesztésre átküldeni esélytelen volt őket.
Az iWork for iCloud viszont a Macen és a Windows Pc-n is remekül elfut majd, így ez a probléma egycsapásra megoldódik, szóval ez egy remek lépés ez az Apple-től.
És a munka folyik. A programot a WWDC-n jelentették be, és azóta egyre több fejlesztőhöz jut el a béta. A cég eléggé biztos lehet a dolgában, mert a kezdeti szűk fejlesztői kör után tegnap egy nagyobb mennyiségű meghívót küldtek ki a bétatesztelésre.
Az iWork for iCloud még idén megjelenik, és türelmetlenül várom, hogy végre használni tudjam.
Egyre több helyen jelennek meg írások fejlesztők tollárból, amiben az iCloudra panaszkodnak. Bugos, nem megy, nem csinálja. Az elégedetlen hangok az iCloud bemutatása óta gyakorlatilag megállás nélkül hallhatóak, vagyis úgy tűnik, nem sok minden változott ezen a téren a cupertinói cégnél. Az átlagfelhasználó pedig - a címeket elolvasva - nem érti a problémázást, hiszen az iCloud köszöni szépen, jól megvan. Ő úgy látja.
Valójában az iCloud egy gyűjtőnév. Egy csomó szolgáltatás tartozik ide, ráadásul két alapvető változat létezik belőle. Az egyik, amit az Apple használ az iMessage, Mail, iTunes, Photo Stream alkalmazásokban. A másik, amit a fejlesztők számára kínál fel, hogy építsék be az appjukba. A kettő állítólag teljesen más technológián alapul, és a gond az utóbbival van, leginkább a Core Datával.
Az appok készítői elvileg lehetőséget kapnának, hogy a programjuk asztali (OS X) és mobil verziója között létrejöhessen egy automatikus szinkronizáció az Apple szerverein keresztül, de ez állítólag nem könnyű. Tom Harrington írt egy hosszabb cikket, amiben több példát is említ, miért szívás dolgozni a Core Datával. Michael Göbel majdnem két éve vár arra, hogy az Apple kijavítson egy problémát. Brent Simmons pedig már odáig jutott, hogy akkor sem szabadna egy fejlesztőnek iCloudot használni, ha történetesen működne.
Egyikük elmagyarázza azt is, milyen kellemetlen helyzetbe hozzák őket. Mert az egyik oldalon ott vannak a felhasználók, akik azt hallják az Apple-től: minden alkalmazás használhatja szinkronizálásra az iCloudot. Felteszik a kérdést, akkor miért nem használják? Az Apple saját programjaiban megy, a tiédben miért nem?
A válasz a fentiekben. Amíg ennyi nyűggel jár az Apple-felhő használata, addig ez nem egy egyszerűbb megoldás a fejlesztőknek, sőt sok esetben költségesebb lehet a beleölt munka miatt, mint egyéb megoldások keresése.
Megkérdeztem a Webstar Csoport projektvezetőjét, Fenyvesi Pétert (Sprinkfield) és a csapat fejlesztőjét, nekik mi a véleményük az iCloudról. Ezt közlöm most változtatás nélkül.
Amikor elterveztük, hogy milyen plusz szolgáltatásokat akarunk a játékhoz adni, akkor az OpenFeint és Game Center támogatás mellett az iCloud szinkronizáció is szóba került. Az OpenFeint-et – az ismert események fényében – szerencsére el sem kezdtük, azonban az iCloud felé nagy lelkesedéssel tekintettünk. A szokásos mi-van-ha-nincs-internet-kapcsolata és egyéb szinkronizációs problémákat átbeszéltük, és belekezdtünk a fejlesztésbe, melynek első lépése a Core Data használata.
Itt ütköztünk az első problémákba. Ha módosítottunk fejlesztés közben a Core Data struktúrán, akkor az alkalmazás különböző hibaüzenettel elszállt. Mint kiderült, ilyenkor migrálni kell az adatokat az új struktúrába. Tehát első lépésként véglegesítettük az adatmodellt, hogy lehetőleg ne kelljen némelyik update-kor migrációs folyamatot indítani.
Miközben egyre jobban megismerkedtünk a Core Data-val, elég sokat olvastunk arról, hogy hogyan kell az iCloud integrációt megvalósítani. Óhatatlanul belefutottunk több olyan cikkbe, ahol sikeres alkalmazásokat fejlesztő kis cégek (pl. Vlambeer) azért hagyták ki az iCloud-ot, mert egyszerűen nem volt arra keretük – sem fejlesztési, sem támogatási –, hogy a nagy számú problémát, amit az iClouddal a nyakukba vennének, orvosolják.
Mivel a Core Data használata/működése nem volt számunkra sem triviális, sem kényelmes, ezért a fejlesztési időt nem az iCloud-ra fordítottuk, ezzel együtt a Core Data is megmaradt azon a szinten, ameddig jutottunk, és a későbbi adattartalmakat más módon építettük be a játékba.
Abból kiindulva, hogy még most is jelennek meg új, negatív hangvételű cikkek (itt, itt és itt), – és bejegyzések a devforums.apple.com-on – a témával kapcsolatban, úgy érzem, hogy nem volt elhibázott döntés kihagyni egyelőre az iCloud-ot. De lehet, hogy ezt csak azért mondom, hogy csökkentsem a bennem keletkező kognitív disszonanciát:)
A Mac OS X Hintsen bukkantam rá a "Hogy vedd rá az iCoudot, hogy Dropboxként viselkedjen" című bejegyzésre. Nem tudom, mennyi gyakorlati jelentősége van a dolognak, mindenesetre érdekes, és bepillantást enged az iCloud működésébe.
A posztban leírják, hogy az iCloudba mentett fájlok (vagyis a Documents & Data szolgáltatás segítségével szinkronizált tartalmak) a Library > Mobile Documents mappába tárolódnak. A mappában a különböző alkalmazások által használt almappákat láthatunk, de gyakorlatilag ha mi kézzel másolunk ide egy fájlt, az megy felhőbe, és elérhető egy másik Macről is.
A mappát elérni a következőképp lehet: a Finder menüpontjában Go -- Go to Folder..., ide meg írjuk be, hogy ~/Library/Mobile Documents/. Vagy a Go menüpont lenyitása után nyomunk egy Optiont (Altot), és megjelenik a Library a felsorolásban, itt keressük meg a Mobile Documents mappát.
Ez a mappa tehát már nagyon hasonlít a Dropbox folderre. Ha itt létrehozunk egy saját mappát, szabadon hajigálhatjuk bele a dolgokat, elérhetjük egy másik Macről is. Persze szeretnénk, ha ez a mappa jobban elérhető legyen, mondjuk az asztalra tehessük ehhez lehet használni például az iClouDrive nevű ingyenes megoldást. Ez létrehoz egy jól elérhető könyvtárat a Home folderben, amibe lehet hajigálni, valójában az összes tartalom a ~/Library/Mobile Documents/ -be kerül.
A srácnak van még egy programja, ami hasznos lehet ezen a ponton: a MacDropAny segítségével kijelölhetünk mappákat a gépen, amit automatikusan szinkronizálhatunk Dropboxszal, SkyDrive-val, Google Drive-val vagy más szolgáltatóval. Az iClouDrive mappát ugyan nem jelölhetjük ki, de a hierarchiában eggyel feljebb lévő mappát igen. Így aztán egy időben szinkronizálhatjuk ugyanannak a mappának a tartalmát több szolgáltatás felé, így ha bemásolunk egy fájlt az iClouDrive mappába, egyszerre jelenik meg a Dropbox/‹amirenevezted› és a ~/Library/Mobile Documents/iClouDrive mappában, így elérhető lesz iOS alól is.
Szóval nem tudom, az egymásra licitáló külső cégek kínálatában mennyi értelme van ennyire erőltetni ezt a dolgot, mindenesetre aki nagyon akar Apple-szerverekkel szinkronizáló iDisket, akkor is, ha ezt a szolgáltatást az Apple kinyírta, megteheti.
Megjegyzés: Kérdés, hogy az Apple mennyire nézi jó szemmel azt, hogy újra iDiskként használjuk a szolgáltatásukat, amit nem annak szántak. A megoldás tehát jelenleg működik, ígéret nincs arra, hogy működni is fog.
Megjegyzés kettő: A pimaszul fiatal Sebastian egyébként nem egy bejegyzett Apple fejlesztő, szóval a programjának telepítéséhez a System Preferences -- Security & Privacyban át kell állítani a kapcsolót Anywhere-re. És persze megérteni az ezzel járó biztonsági kockázatokat.
Ha idegesít, hogy a TextEdit vagy a Pages automatikusan iCoudba akarja menteni az új dokumentumot, pedig te lokálisan gondolkodsz, akkor két lehetőséged van.
Az egyik, hogy a System Preferences -- iCloud alatt kikapcsolod a Documents & Datát. Ekkor azonban egyik külső alkalmazás sem fogja elérni ezt a lehetőséget, ráadásul minden eddig mentett tartalom eltűnik a gépedről (nem a felhőből, onnan le lehet rántani más eszközökre, de az adott Macen mindenképp törölve lesz).
A finomabb módszerhez Terminalt kell indítani. A következő parancs lefuttatása után az alapértelmezett mentési hely az On My Mac lokációra változik minden iCloud-alkalmazás számára:
Ha ezután mondjuk TextEditben menteni akarsz, alapértelmezettben a Documents-et ajánlja már fel az iCloud helyett, ha pedig sikeresen mentesz a megszokott mappádba a Documents helyett, onnantól default azt kínálja fel.
Ha vissza akarod állítani a régi állapotot, ezt a parancsot használd:
A blogon található valamennyi írás, valamint a fényképek egy része a szerző saját tulajdonát képezik, amelyek másolása, terjesztése kizárólag előzetes engedéllyel lehetséges.
