Ismét jelentkezik i-Doki, aki ezúttal azt mutatja be nekünk, mit tud valójában az SSD, és hogyan lehet akár dupla SSD-vel felszerelni a MacBookunkat.
Újra jelentkezem egy tanulságos hardveres poszttal, ebben az Optibay hasznosságát és az SSD (flash memóriás tároló) előnyös tulajdonságait mutatom be a HDD-vel (merevlemez meghajtó, "pörgős vinyó") szemben.
Sokáig abban a hitben éltem, hogy egy Mac gyorsaságát jelentősen növelehetem a RAM bővítéssel és a fájlrendszer optimalizásával. Ezek a változtatások érzékelhető gyorsulást eredményezetek, de amikor SSD háttértárolót raktam a jó öreg MacBook Pro 17”-os (2.33 GHz CPU, 4GB RAM) gépembe, “felhasználói élményem” jelentősen átértékelődött. A hatást talán úgy tudnám leírni, mintha a híres egyenlítői guineai sportembert egy NDK hormonkezelt úszócsodára cserélnénk.
A hardverfejlesztés végre elérhető áron eljutott arra a szintre, hogy a júzert egy szempillantás alatt kiszolgálja.
Nyugodtan kijelenthetem, hogy a “pörgős vinyó” (HDD) a múlt, amelyet a gyártók sajnos még mindig ránkerőltetnek, pedig sajnos másra már nem alkalmasak, mint a fényképeink, vidóink és hasonló tartalmaink tárolására.
Az SSD-vel magas ára miatt még sajnos nem érdemes a nagyobb kapacítású pl. 500GB, 1TB-os merevlemezeinket helyettesíteni, de a helyszűke problémájára egy nagyszerű megoldás lehet az Optibay .
Ez az eszköz a Mac-be szerelt SuperDrive helyére szerelhető adapter, amelybe az SSD beépítése során kivett HDD építhető bele. Így a rendszerünk, a telepített programok villámgyorsan rendelkezésünkre állnak az SSD-ről, és megfelelő tárkapacitás marad a HDD-n mentéseinknek és a nagy adatátviteli sebességet nem igénylő adatoknak.
A kiszerelt Superdrive-ot egy külső házba tudjuk beletenni, ez USB-csatlakozással bármikor rendelkezésünkre áll. Persze, ha még ennél is gyorsabb gépet szeretnénk, akkor az Optibaybe is SSD háttértárolót teszünk és RAID 0-ban száguldozhatnak adataink.
Amit még fontos megemlíteni: a garanciális gépek esetén az Optibay beépítése garanciavesztéssel járhat.
