Lassan három hónapja fut az eszközeimen az Apple Music. Lassan vége az ingyenes próbaidőszaknak, én pedig felteszem magamnak a kérdést:

menjen vagy maradjon?

(Figyelem, erősen szubjektív vizsgálat következik)

Az Apple Music ígérete egyértelmű volt: kézzel válogatott dalok, algoritmusok helyett. Felejtsük el a 30 millió dalt és az előfizetési díjat: ez kábé máshol is ennyi. Az Apple szolgáltatása azzal próbált meg kitűnni, hogy emberek válogatják a legjobb számokat.

Ami egyébként egy nagyon vonzó ígéret. Nehezen találom meg azokat a dalokat, amiket szeretek, és a legjobb ajánlásokat mindig emberek adták, az algoritmusok ritkán köpnek ki nagy kedvencet nekem. Ebben persze van egy nagy adag pszichológiai hatás is: a becsomagolt, aranytálcán kínált, becsben tartott zenéket könnyebben meg lehet szeretni, mint a mellékesen, állandóan folydogáló gépdarálmányt. Akkor is, ha az alkotás maga ugyanaz a két esetben.

Szóval jó gondolat. Azonban először a zenei ízlésem beállításánál kerültem bajba. A felkínált stílusok és korszakok nagy részét be tudtam volna jelölni, hiszen mindegyikből szeretek egy csomó dalt. Pont azt szeretném, hogy mindegyik stílusból kézzel válogatott, jobbnál jobb dalokat tegyenek elém, olyanokat, amiket még nem hallgattam, és amik kapcsán rám lehetne kiabálni, hogy "ezeket te még nem is hallottad????". De visszafogtam magam, kevesebbet jelöltem, mert értettem, hogy azért itt lesznek algoritmusok is.

Lássuk, mi történt három hónap alatt.

A Beats1 nálunk nem elérhető, de mivel utólag visszahallgatható lett Connecten keresztül, mi is ismerhetjük az ottani kínálatot. Röviden: hip-hop. Aztán egy kis hip-hop. Aztán valami más, hogy újra jöhessen egy kis hip-hop.

A For You szekcióban felkínált albumok és egy-egy zenekartól összerakott életművek általában nem tetszenek. Különben sem életműveket és egész albumokat akarok hallgatni. Vannak stílusválogatások is, ezeket bekapcsolom egy ideig, aztán nem sokkal később kikapcsolom. Tudjátok, mi az érzésem ezekkel kapcsolatban?

Az összes dalt el tudom képzelni egy Apple sajtóesemény háttérzenéjének.

Annyira píszík.

Ugyanezt érzem egyébként a rádióadóknál is, ahol elvileg valóban megvalósul a kézimunka, vagyis a hozzáértők hozzáértő válogatása. Mégis, akármennyire szeretnék lemenni a mélyére a zenei piacnak, akármennyire is szeretném, hogy rejtett kincseket találjak - ahogy találok személyes ajánlások alapján -, itt ez nem történik meg. 

Nem arról van szó, hogy ez lehetetlen műfaj. A 444-es Hangoverben, meg a Müpa rádió esti szekcióiban közben pontosan ez történik, Magyarországon, fillérekből. Fasza válogatások, igazán jó merítésekkel, ahogy kell.

Erre számítottam. Az Apple Music ezt nem tudja.

Szóval a kérdés: megmaradok előfizetőnek? A válasz, különös módon: igen. Öt euróért a korlátlan elérés, integrálva a telefon operációs rendszerébe: jöhet. A kézzel válogatást meg hagyjuk, a "legjobb zenék" kifejezésnek, ha van is objektív megközelítése (véleményem szerint egyébként van), azt nem az Apple ismeri.